Dr. Alpár Alán, az Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet igazgatója a kiállítás megnyitóján hangsúlyozta, Stark István Szív, szer, elme című kiállítása a lehető legjobb helyre került a Semmelweis Szalonban. Hozzátette, anatómusként különösen izgalmas számára ez az emberi test felépítésével foglalkozó tárlat.
Galéria
Fazakas Réka művészeti író a megnyitón kiemelte, a kiállítás belső lelki utazásra hív, amely többféleképpen értelmezhető kalandot kínál mindenkinek, aki hajlandó a formák és az elsődleges jelentésen túl belemerülni az alkotások nyújtotta élménybe. A művészt bemutatva elmondta, személyes indíttatásból kezdett kardiológiai témával foglalkozni: 2017-ben szívműtéten esett át, amely miatt figyelme a téma felé fordult. A Képzőművészeti Főiskola elvégzése után főként figurális munkákat alkotott, majd művészetében fokozatosan a nonfigurativitás felé fordult, mely kettősség, illetve átmenet mostani sorozatára is jellemző – ismertette. Szívműtétje előtt hosszú ideig kutatta a fényhatásokat, a fénytörés optikai jelenségeit, a hullámmozgásokat és a rezgések törvényszerűségeit. Ezen munkálatai vezettek el oda, hogy végül hosszas kísérletezések után üveggyönggyel alapozta le vásznait, amely hatására azok optikai játékával a színek és fények változásai figyelhetők meg. Maga az operáció is olyan inspirációt adott neki, amely miatt mostanában csak szíveket és érrendszereket fest, illetve olyan műveket alkot, melyek ezek tágabb vonatkozásaival foglalkoznak – fogalmazott. A szív erős szimbólum, melynek eredete az ókori görögökig és az egyiptomiakig nyúlik vissza, akik úgy gondolták, hogy a lélek a szívben lakozik, ami a szeretet és bölcsesség forrása. A kereszténység elterjedésével a szív a szeretet szimbólumává vált, míg a lovagi kultúra megjelenésével a romantikus szerelem és érzelmek jelölője lett – ismertette.
Fazakas Réka felidézte, hogy Stark Istvánnak ez már a negyedik tárlata ebben a témában a Fekete szív, A halál komolyan és az Aritmia után. A mostani címadásból érzékelhetjük, hogy távolodik az élmény tragikuma és szorongása, mégis a téma iránti érzékenysége ugyanannyira intenzív. A színes festményekben, a monotípiákban és a fekete-fehér elektrográfiában a szív részei, a kamrák és a pitvarok, a testet behálózó érrendszer és a csontok nem feltétlenül, sőt tudatosan nem anatómiai pontossággal készültek, hiszen azok nem orvosi, oktatói céllal születtek meg. Bennük a művészet esztétikuma és szabadsága keveredik a tudománnyal, sőt az jócskán túlmutat a szikár anatómián. A realista jellegű szív és érhálózat ábrázolása a látvány izgalmasságán és némi bizalmasságán túl komoly ontológiai problémákat és kérdéseket vet fel. A munkák hordozzák a halálfélelem, a memento mori örök gondolatiságát, az egzisztenciális szorongás örökérvényűségét. Mindez létünk elkerülhetetlen, sőt legtöbbet feszegetett problémáira vezethető vissza, hiszen a szív az, amely, ha megszűnik dobogni, létünk véget ér. A művész sajátos betegség-narratívája egyszerre hitelesen realisztikus, mégis messzire visz; annak eszmeisége, és a konkrétumoktól elvonatkoztatva sokféleképpen értelmezhető kérdéseket vet fel – összegezte.
Ahogy az alkotó mondja, a halál szelének legyintése az élet átértékelését hozta magával, mely sorsfordító erejű volt. Ez nemcsak személyiségében, de művészetében is tetten érhető, hiszen most valamennyi gondolatát a szív tematikájába sűríti. Figuratív munkái nonfigurativitásba hajlanak, azok egyszerre mutatják be a mikro- és makrovilágokat – húzta alá.
Beszélt arról is, hogy a művek realitástól való elvonatkoztatásához szükségünk van a filozófia segítségére. A halálba való beletörődés paradoxona gyakran együtt jár a lélek halhatatlanságába vetett hittel, ami túlmutat a mulandó testi léten. Stark művei optimista szemlélettel az öröklétet is hirdetik, hiszen általuk olyan világokba kapunk bepillantást, amelyek kitekintenek halandó földi mivoltunkból és egy galaktikus kontextusban helyezik el röpke emberi létünket. A festő- és grafikusművész által mantraszerűen ismételt monotípiák és festmények ismétlődéséből visszaköszönnek a személyes élmények és tapasztalatok, de a hála szavai is – emelte ki.
A kiállításhoz kapcsolódik Stark István legújabb kötete, mely ugyanazt a címet viseli, mint maga a tárlat. Fazakas Réka művészeti író rámutatott, hogy az alkotó munkássága három részre tagolható: az első inkább figuratív, a második a nonfiguratív, a harmadik pedig az abszolút szív tematika, amivel a mostani Szív, szer, elme című könyv is foglalkozik. A kötetben Stark István munkái mellett számos lírai szöveget, verset, prózát, képzőművészeti írást, művészettörténeti, filozófiai szöveget is olvashatunk, továbbá egy QR-kódon keresztül még egy film is megtalálható benne – ismertette.
Stark István hangsúlyozta, legújabb kötetében több mint 260 művet gyűjtött össze, emellett körülbelül 30 kortárs költő költeménye kapcsolódik a könyv vizuális tartalmához.
A beszélgetésen részt vett a műtétet végző dr. Horváth Ambrus szívsebész is, akivel a művész mára már baráti kapcsolatot ápol. Az eseményen közreműködött Préda László trombitaművész. A kiállítás előzetes bejelentkezés után – 2024. január 22-ig tekinthető meg.
Bódi Bernadett
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
