„Négyéves koromban láttam először csodát. Tisztán emlékszem minden részletére. Hatalmas volt. Megszámlálhatatlan fénylő pontból állt. Egyetlen óriási ragyogásként tündökölt. Ezernyi színe volt. És fenyőillata. Merthogy az én első csodám a karácsonyfa volt” – idézte fel emlékét dr. Merkely Béla rektor a Semmelweis Egyetem munkatársai előtt a Központi Épület aulájában. Hozzátette: ugyanerről a csodáról szól a Biblia és ugyanezt a megfoghatatlan jelenséget olvashatjuk a mesékben is – ennek köszönhető, hogy gyerekként egész éven át várta a karácsonyt, hogy újra átélje mindezt. „A csoda utáni vágyakozásnak, egyben a várakozásnak az időszaka a mostani: felkészülünk Jézus Krisztus születésére, arra a különleges napra, amit a szeretet ünnepe jelent” – emelte ki. „Egy hosszú munkanap, egy ügyelettel töltött hétvége, egy fárasztó feladat elvégzése közben könnyen elfeledkezünk róla, de valójában mi, Semmelweis Polgárok a mindennapokban is a csodát szolgáljuk. Van-e ugyanis nagyobb csoda, mint a jövő orvos és szakdolgozó generációinak oktatása, a tudomány szolgálata, egy ember gyógyítása, vagy ennek a háttértámogatása? Nap mint nap a tudomány talaján állva vesszük számba és mérlegeljük a tényeket. Orvosként, egyetemi emberként a tudomány és a hit az életem” – fogalamzott a rektor, kitérve rá, hogy a bizakodás a gyógyulást is elősegítheti, de kutatóként hinni kell a tudomány, a felfedezés erejében, ahogy abban is, hogy a magyar egészségügyet, a magyar emberek érdekét szolgálják, amikor a legjobb, legfejlettebb tudást adják át hallgatóiknak.
Dr. Merkely Béla kiemelte: Semmelweis Polgárokként szerencsésnek mondhatják magukat, hiszen nem csak oka és értelme, de szent célja is van a munkájuknak: az emberi élet védelme, az elesettek segítése, a betegek gyógyítása. Nem csak karácsony idején, de a hétköznapokban is láthatják az emberekben feléledni a reményt, megélni a hitet, átélni a csodát. „Persze most, karácsony közeledtével mindenki fokozatosan, egyre inkább várja a csodát. Tegyünk hát így mi is! Azt kívánom mindannyiunknak, vegyük észre az ünnep csodáját éppúgy, mint a hétköznapokét! Vegyük észre a másikban és önmagunkban az emberséget! Éljük át a jóságot és osszuk meg a szeretetet!” – húzta alá.
„Az idei karácsony fényesebb, az idei karácsony melegebb. De mit számít ez, ha csupán a környezetünket illeti mindez, és nem belülről éljük meg. A lelkünkben is fény ragyog, a szívünkben is él a melegség? Szerettünk eleget? Figyeltünk magunk mellett másra is a viharos életünk perceiben? Eleget adtunk abból, amiből véges a kincsünk? Az időnkből” – fogalmazott ünnepi beszédében dr. Pavlik Lívia kancellár. Hozzátette: gyötrő kérdések ezek az év vége felé, amikor sokféle mérleget húzunk és próbáljuk a lelkünket is egyensúlyban tartani és meggyőzni magunkat, lelkiismeretünket arról, hogy amit lehetett, azt megtettünk. Az idő az egyetlen, amely nem végtelen, amelyből minden pillanatban pont egy pillanattal van kevesebb és visszahozhatatlan és megismételhetetlen és pótolhatatlan – húzta alá.
„Hamarosan magunk mögött hagyjuk a 2023-as esztendőt. Eltelt egy újabb év, 365 nap, 8760 óra 525600 perc, 31536000 pillanat. Ezt kellett jól beosztanunk, hogy jusson belőle mindenkinek” – hívta fel a figyelmet, kitérve rá, hogy az idő a legnagyobb ajándék, amit nem lehet becsomagolni, szalaggal átközni és a karácsonyfa alá tenni, nem lehet ajándékozni – meg lehet azonban egymással osztani. Ezt követően a kancellár Elli Michler Kívánok neked időt című költeményét idézve kívánt a jelenlévőknek kellemes ünnepeket.
Galéria
Az esemény hangulatáról a Medikus Zenekar gondoskodott, akik Arcangelo Corelli és Henry Purcell egy-egy művét adták elő. A hagyományoknak megfelelően a rendezvény állófogadással és kötetlen beszélgetéssel végződött.
Szabó Ádám
Fotó: Barta Bálint – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
