„Együtt zenélni öröm”

A 2022-ben dr. Matos László, a Pető András Kar oktatási dékánhelyettesének vezetésével megalakult Semmelweis Egyetem Kórus már több nagysikerű fellépésen is túl van: tavaly decemberben aranyvasárnapi ünnepi koncertet adtak a Szent István Bazilikában, idén nyáron pedig a Kálvin téri református templomban léptek fel évadzáró koncertjükön. A kórust néhány tagja és a karnagy személyes beszámolójával mutatjuk be.

Jesse Hallak Kuwaitból érkezett a Semmelweis Egyetemre, ahol jelenleg ötödéves az Általános Orvostudományi Karon (ÁOK) – tervei szerint azonban végzés után is maradna az intézmény kötelékében, elsősorban a bőrgyógyászat iránt érdeklődik. Mindig is szeretett énekelni, otthoni középiskolájában tagja volt az ottani kórusnak is, amellyel több helyen felléptek Európában is. „A zene fontos része volt az iskolai életemnek, hiányoltam is, amikor Budapestre költöztem. Épp ezért örültem, mikor hallottam arról, hogy itt is alakul egy kórus” – fogalmazott. Mint elmondta, az orvosi tanulmányok néha nehezek és megterhelőek, de az éneklés egy remek lehetőség arra, hogy kieressze a stresszt és feloldódjon. A Semmelweis Egyetem Kórusban altként énekel, eddigi legemlékezetesebb élményének pedig a tavalyi, Szent István Bazilikában adott koncertet tartja.

Kutasi Ábel harmadéves gyógyszerészhallgató Waldorf-iskolába járt, ahol rengeteget foglalkoztak a zenével, ekkor kezdett el klarinétozni is. Gimnáziumi tanulmányai alatt azonban abbahagyta a zenélést, amihez most, a Semmelweis Egyetem Kórushoz basszusként csatlakozva talált vissza. Hangszeres tudása mellett rendkívül hasznosnak tartja, hogy annak idején szolfézsra is járt. „A klarinét miatt megvoltak a hasat, rekeszizmot igénylő technikák, az az alap, amelyek az énekléshez is kellenek. Úgy érzem, a kórusban nagyon sokat fejlődtem. Remek az itteni közösség, nagyon sok segítséget és támogatást kapok a többiektől és dr. Matos László karnagytól is” – magyarázta. Úgy gondolja, a zene mindenkié, a kórust pedig elsősorban azoknak ajánlja, akik rendelkeznek azzal a figyelemmel, fegyelemmel és türelemmel, amelyek a kórusművek elsajátításához szükségesek.

Dr. Németh Zsuzsanna 2018 óta dolgozik a Belgyógyászati és Onkológiai Klinikán kutatóként. Zenetagozatos általános iskolába járt, ami énekkari részvételt, szerepléseket is magában foglalt, és ahol zongorázni is tanult. Később a Győri Pedagógus Énekkarhoz csatlakozott, majd a Budapesti Vándor Kórusban énekelt. Külföldi munkája mellett a Belfast Bach Consort kórusának egy-egy fellépésén is vett részt, illetve magánéneket is tanult. Haztérve a megalakuló Semmelweis Egyetem Kórusban folytatta az éneklést szopránként. Úgy gondolja, kutatói munkáját jól kiegészíti a zenélés. „Nagyon jó a csapat! A kórusban ismerkedtem meg egy kutatótársammal is, akivel most közös kollaboráción dolgozunk” – mutatott rá, kiemelve, a próbák és fellépések a kapcsolatépítésre is kiválóak. „Nincs alá-fölérendeltségi viszony, itt mindenki kolléga. Ki lehet ereszteni kicsit, megbeszélni a dolgokat, ez pedig sokszor a munkahelyen felmerült kérdésekben is megoldásokat eredményez, segítünk egymásnak” – magyarázta. Mint elmondta, nemcsak énekelni szeret, de a szervezésben is szívesen részt vesz, és lassan a szereplés okozta stresszt is sikerül legyőznie.

Radványi András az Informatikai Főigazgatóság kirendelt rendszergazdájaként dolgozik. Mint elmondta, nála a zenei nevelés már gyerekkorában elkezdődött: ötévesen zongorázni, később gitározni tanult, 14 évesen pedig az egyik barátja ajánlására jelentkezett a MÁV Szolnoki Férfikórusához. Ettől kezdve több kórusban is énekelt, a szolnoki Szigligeti Színházban pedig karénekestként is dolgozott. Amikor értesült a Semmelweis Egyetem Kórus megalakulásáról, rögtön jelentkezett mert úgy érezte, segíteni tudja az itteni művészeti kultúra építését. „Az éneklés önmagában egy remek alkotói és önkifejezési mód. Abban a pillanatban azonban, hogy egyszerre több ember énekelni kezd, egy olyan harmonikus egység születik, ami egy kisebb csodának számít. Én szeretek az ilyen csodákban részt venni és szeretem átélni ezeket kívülről is” – fogalmazott. Hozzátette: számára a kórusban töltött minden pillanat különleges, úgy jár próbára, mintha az ünnepnek számítana, a fellépésekre pedig különleges odafigyeléssel készül. Baritonként énekel, a kórust pedig mindenkinek ajánlja, aki szeret énekelni és közösségbe járni. „Együtt énekelni öröm” – foglalta össze.

Tóth Judit 2017 óta a Semmelweis Egészségügyi Kft. munkatársa. A Semmelweis Egyetem Kórus megalakulásáról fél évvel később szerzett tudomást, ekkor azonban azonnal csatlakozott hozzá altként. Eredetileg ének-zene szakos tanárként végzett; még általános iskolásként szeretett bele a zenébe az énektanára jóvoltából, aki azt javasolta neki, hogy menjen el egy zeneiskolába. „Rögtön be is iratkoztam, majd azzal mentem haza, hogy hegedülni fogok tanulni. Attól kezdve hosszú évekig foglalkoztam a zenével, a hegedű mellett több hangszeren is játszva, most pedig zongorázni tanulok” – idézte fel. Azt szereti a kórusban, hogy mikor itt van, teljesen kikerül a hétköznapokból. „Nem foglalkozom a munkával, szinte teljesen feltöltődöm. Jó ide bejönni, sokan vagyunk, élvezzük a próbákat” – magyarázta.

Tóthné Szőnyi Zsuzsanna konduktorként dolgozik a Semmelweis Egyetem Pető András Gyakorló Általános Iskolája, Szakiskolája, Egységes Konduktív Pedagógiai Módszertani Intézménye és Kollégiumában. Mint elmondta, már régóta szeretett volna egy kórushoz csatlakozni, hiszen gyerekkora óta szeret énekelni, szolfézsra is járt, kamaszkorában pedig Nógrádi László egy kiskórusában, később pedig egy budapesti pedagógus kórusban is énekelt. Főiskolásként, majd később munka mellett azonban nem talált olyan kórust, amelynek a próbáin részt tudott volna venni – egészen idáig. A Pető András Karon (PAK) különösen fontos a zene, a hallgatóknak már a felvételi során énekelniük kell – nem csoda, ha a Semmelweis Egyetem Kórusnak is több petős tagja van; Tóthné Szőnyi Zsuzsanna például mezzoszopránként énekel. „Nagyon szeretem a többszólamú énekléseket, egészen fantasztikus élmény, csak úgy, mint a fellépéseink a Bazilikában, vagy a Kálvin téri templomban” – emelte ki.

Turbucz Dániel harmadéves orvostanhallgató, 12 évet járt zeneiskolába, ahol az énekórák mellett kórusban is énekelt. Nemcsak szeret énekelni, de úgy gondolja, mindez egy jó megküzdési stratégia is az egyetem nehézségeivel szemben. „A zene gyógyító hatású, mentálisan is kikapcsol” – mutatott rá. Az eddigi legmeghatározóbb eseménynek a kórus idén júniusi, évadzáró koncertjét tartja a Kálvin téri református templomban, amelyet utána együtt ünnepeltek meg. Tenorként énekel, a kórust pedig mindenkinek ajánlja, aki szeretne egy jó közösség tagjává válni és egy kicsit kiszakadni a szürke hétköznapokból.

Dr. Vissi Tímea a Pető András Kar Konduktív Pedagógiai Intézetének oktatója, a Pedagógiai Rehabilitáció Specializáció vezetője legutóbb kamaszkorában énekelt. Megfogadta magának, hogy ha befejezi a doktori tanulmányait, ismét énekelni kezd – pont jókor találkozott tehát a Semmelweis Egyetem Kórusának felhívásával. „Az óvodában mindig én kezdtem az éneklést, anyák napján pedig mentem elől a kis triangulummal” – idézte fel. Különösen szívesen emlékszik vissza a Bazilikában adott koncertjükre, de a próbákat is nagyon szereti – mint elmondta, ezek alatt teljesen ki tud kapcsolni.

A kórus ötlete 2022-ben fogalmazódott meg Feketéné dr. Szabó Éva stratégiai és fejlesztési rektorhelyettesben, ő kért fel engem annak alapítására és művészeti vezetésére – mondta el dr. Matos László, a Pető András Kar oktatási dékánhelyettese, a kórus karnagya. A meghallgatásokat tavaly május-júniusban tartották, az első próbára pedig 2022. szeptember 20-án került sor.

Dr. Matos László komoly zenei előképzettséggel rendelkezik: a Zeneakadémián végzett, a Petőhöz pedig úgy került, hogy 1994-ben felkérték, tanítson ének-zene módszertant a konduktor alapszakos főiskolai hallgatóknak. „Egyszerűen beleszerettem a Petőbe, az ott folyó munkába. Amit a konduktorok csinálnak, az valóban egy csoda!” – emelte ki. Korábban a Magyar Rádió Gyermekkórusát vezette hét éven át. „Még nagyon kicsi voltam, amikor családi indíttatásból zongorázni kezdtem, de soha nem akartam zenész lenni. Egy világhírű karmester, Leonard Bernstein egyszer Budapestre látogatott és tartott egy kurzust a zeneakadémistáknak, amire 17 évesen nekem is lehetőségem volt elmenni – ez volt a döntő pont, akkor határoztam el, hogy zenével akarok foglalkozni. Pedig korábban sokáig jogásznak készültem” – emlékezett vissza.

A Semmelweis Egyetem Kórus alapításakor maga is meglepődött, milyen sok jóhangú munkatársa és hallgatója van az egyetemnek: az első felhívásra 140-en jelentkeztek, idén szeptemberben, mikor ismét felvételt hirdettek, újra sokan érdeklődtek. Jelenleg 81 tagja van a Kórusnak, akad közöttük fiatal és idősebb, évtizedes tapasztalatokkal rendelkező és kezdő énekes is. Karnagyként a legnagyobb kihívásnak épp ezt a sokszínű közösség összetartását gondolja. „Minden darabnál találni kell egy olyan módszert, ami nem túl nehéz annak, aki soha nem szolmizál, de közben az sem unja magát, aki tud kottát olvasni. Van, hogy külön fölzongorázom a zenét, vagy egy hangfájllal próbálok segíteni a kórustagoknak – ez a fajta kihívás viszont kifejezetten izgalmas” – magyarázta. Kifejezetten büszke arra, hogy egy év múltán is töretlen sikerrel működik a Kórus és már több sikeres koncertet is adtak. A próbákat keddenként tartják a Semmelweis Szalonban 18 órától, de előfordul, hogy bizonyos darabokat kamaraegyüttessel adnak elő, ilyenkor külön próbákat is szerveznek. Arra a kérdésre, hogy miért ajánlja a csatlakozást a kórushoz, Máté Pétert idézve így felelt: „Mert zene nélkül mit érek én? Számomra nehéz elképzelni, hogy van, aki a zene szeretete, élvezete nélkül nő fel – aki így tesz, az valószínűleg nem tudja, mit is tud mindez adni. Tudományos kutatások bizonyítják a zene jótékony hatását a habitusra, logikára, nyelvérzékre, viselkedésre. Annyi pluszt ad az élethez, ami szerintem semmi mással nem pótolható” – mutatott rá.