Mikor született meg Önben az elhatározás, hogy egyetemi tanárrá szeretne válni?
Nem volt ez kifejezetten célom, őszintén szólva sokáig meg se fogalmazódott bennem, hogy ezzel foglalkozzak. Az utóbbi időben ugyanakkor egyre több kolléga vetette fel, hogy mikor neveznek ki professzornak, vagyis inkább külső szempontból merült fel a téma. Nagy megtiszteltetés ez, és nagyon büszke vagyok rá, hogy viszonylag hamar megkaptam a kinevezést.
Milyen konkrét kutatási eredményhez köthető ez a siker?
A kinevezés inkább az elmúlt tíz év folyamatosan növekvő teljesítményének, sikereinek szól. Két alkalommal nyertem Lendület pályázatot, kutatócsoportom fő kutatási területe a szöveti hegesedés okozta sokszervi szövődmények vizsgálata és új terápiás lehetőségek kifejlesztése. Három világszerte bejegyzett szabadalmunk van. A közelmúltból arra vagyok a legbüszkébb, hogy a SigmaDrugs gyógyszerfejlesztési start-up cégünk a Semmelweis Egyetemmel közösen sikerrel zárt egy fázis 2-es klinikai vizsgálatot, melyben saját fejlesztésünket teszteltük középsúlyos COVID betegekben. Nagy eredménynek tartom, hogy egy egyetemről kiinduló preklinikai gyógyszerfejlesztés fázis 2-es vizsgálatig juthat az akadémiai kereteken belül, erre az elmúlt 30 évben szinte nem volt példa, azt gondolom, ez az igazi tech-transzfer és transzlációs kutatás. Az új hatóanyag, amely a Sigma-1 receptort serkenti, preklinikai modellekben számos szervben sikerrel gátolja a hegesedés kialakulását.
Ön az első női egyetemi tanár a Gyermekgyógyászati Klinika több mint 180 éves történetében. Milyen visszajelzéseket kapott és milyen érzés ez az úttörő szerep?
Nagyon jó érzés, és büszkeség, hogy ide eljutottam. Azt nem gondolom, hogy az elmúlt 180 évben én voltam az első női kolléga, aki ezt megérdemelte. Inkább csak most jutottunk el oda, hogy ezt a teljesítményt már a nők esetében is professzori kinevezéssel ismerik el. Ebben nagy szerepe van az egyetem jelenlegi vezetésének, kiemelten dr. Merkely Béla rektornak és dr. Szabó Attila klinikai rektorhelyettesnek, hosszú ideje kiemelt támogatást kapok tőlük és úgy érzem, intézményi szinten is nagyobb figyelem fordul a női munkatársak, vezetők helyzetbe hozására. Kicsit azt remélem, hogy a múltbéli kolléganőket is kárpótolja ez az kinevezés. Másrészt sok tehetséges, fiatal munkatársam van, számukra és így számomra is ez egy fontos üzenet: a teljesítményt és a kitartást hosszútávon elismerik.
Idén az előző évekhez képest több, öt professzori kinevezést vehettek át nők. Hogyan látja a női kutatók helyzetét?
Úgy gondolom, azért fontos ezekről a kérdésekről beszélni, hogy a belátható jövőben már ne legyen ez téma. Számos kiváló kezdeményezés van: az MTA létrehozta a Női kutatókat támogató posztdoktori ösztöndíját és ott van a L’Oréal Nők a tudományért díj, sőt a tudomanymetria.com is beszámítja a GYES-en töltött éveket. Ezek nagyon lényeges dolgok, ugyanakkor mindez alátámasztja, hogy a nők elismertsége, sikerei, az egyenjogúság még ma is aktuális kérdések.
Mindezek mellett azt tapasztalom, hogy az elmúlt 10 évben egyértelműen pozitív irányba változott a helyzet és azt gondolom, hogy az egyetemen és a Gyermekklinikán különösen támogató a környezet ebből a szempontból. Régebben voltak rossz érzéseim egy-egy jó szándékú, de valójában kellemetlen megerősítés miatt, ezeket azonban megtanultam átkeretezni. „Végső soron ez is csak azt jelenti, hogy fontos, foglalkozni kell azzal, amit csinálok.” Ma azonban már nagyon sok pozitív visszajelzést kapok férfi kollégáktól is: számukra is egyre lényegesebb a női vezetők elfogadása.
Sikeres kutatóként, kutatócsoport-vezetőként, háromgyerekes édesanyaként milyen tanácsai vannak a munka és a magánélet megfelelő egyensúlyban tartására?
A legfontosabb, hogy a kezdetektől fogva őszintén felismerjük és világosan megfogalmazzuk a saját szükségleteinket akár a munkahelyen, akár a családon belül – ez persze nem mindig egyszerű. A berögzült, sokszor káros sztereotípiákat el kell felejteni: nem az az ember feladata, hogy másoknak megfeleljen. Az viszont lényeges, hogy saját céljainkkal, értékeinkkel összhangban legyünk. Nekem nagyon fontos például, hogy egy héten kétszer vagy háromszor eljussak sportolni, ez tölt fel, és enélkül nem lennék képes teljesíteni sem anyaként, sem kutatóként. Az önmagunkhoz való őszinteséghez az is hozzátartozik, hogy néha nehéz döntéseket kell meghoznunk: ilyen volt, amikor 10 év klinikai munka után beláttam, hogy a párhuzamosan végzett betegellátás, tudomány és a családi logisztika már nem összeegyeztethető. A kutatómunka az időbeosztást tekintve sokkal rugalmasabb, de így is sok tervezés szükséges ahhoz, hogy a mindennapok flottul menjenek.
Az idei évben összesen öt nő kinevezett van az új professzorok között a Semmelweis Egyetemen, amely az utóbbi éveket nézve a legmagasabb szám. Több, a címet frissen elnyerő munkatárs is úttörő a maga klinikáján, intézetében, vagyis az első női egyetemi tanár. Sorozatunkban mind az ötükkel interjút olvashatnak, a dr. Vágó Hajnalkával készült beszélgetés ezen a linken, a dr. Szirmai Ágnessel készült interjú ezen a linken érhető el.
Pogrányi Péter
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem; Bartos Gyula – Sándor-palota
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
