A tárlatot dr. Bánhidy Ferenc általános rektorhelyettes nyitotta meg, kiemelve, hogy a falakon látható képek többségét 2022-ben a pozsonyi Liszt Intézet meghívására, önálló kiállításon mutatták be. Magyarországon a sorozatot először a Semmelweis Szalonban láthatja a közönség.
„Nagyjából hat évvel ezelőtt, amikor a most kiállított képeken kezdtem dolgozni, telítődtem a körülöttem lévő hatalmas hír-, kép-, és információáradattal, erre egyfajta válaszreakcióként születtek meg ezek az alkotások” – idézte fel a festőművész. Minden kép egy egyedi történetként is értelmezhető, olyan konkrét, híreken túli üzenetként, mely remélhetőleg sok embert megérint. Olyan üres tereket szeretettem volna létrehozni, amik pozitív lehetőségekkel telítettek, melybe a néző bele tudja képzelni a saját vágyait” – osztotta meg.
Zoltai Bea egy utazás során a padovai Szent Antal bazilika Messaggero című magazinjának teljes 2017-18-as évadát összegyűjtötte, és ezekből válogatta ki a kollázsainak képanyagát. Az újságban a hírek kiválasztása és üzenetté alakítása alapvetően a vallási közösség nyelvén történt, de a művész a képeket a szövegtől elválasztotta, és kontextusuktól megfosztva egészen más jelentést adott nekik. A kivágással eltűnt a képek dokumentumjellege, nem önmagukat jelentik többé. Részeivé válnak egy új gondolati-vizuális konstrukciónak, a művész szándékának rendelődnek alá.
Körösvölgyi Zoltán művészettörténész Zoltai Bea festészetét összegezve elmondta, kollázsain a tussal festett impulzív, kavargó gesztusokkal telített felületek teret szolgáltatnak a kivágott képek számára. A kollázs sajátos tulajdonsága, hogy egymástól távoli valóságelemek társításával új összefüggéseket teremt. A spontánnak tűnő módszer azonban az ő esetében nagyon is kiszámított és megkomponált. A konkrétumok felszabadulnak az elmesélhető valóságtartalom terhe alól, a fotómontázs esetében pedig a dokumentumjelleg megkötései alól. A befogadó és a mű viszonylatában egy sajátságos kommunikáció zajlik le, a néző saját értelmezéseit teszi hozzá a látottakhoz. A távoli eseményeket felidéző alkotórészek, alakok, dolgok együttese minden néző számára mást jelentenek. A látottak egyéni textualizálása személyes, egyedi, a néző fejében önkéntelenül végbemegy, az interaktivitás minden egyes kollázsnál lejátszódik, így vonódik be a közönség az alkotásba – összegezte.
A művész a beszélgetés során felidézte, hogy nyolc éve kezdett el tussal festeni és ezekre fotómontázsokat készíteni. Korábban sosem érdekelték a vizes technikák, a papírra alkotás, de ez az évek során az ellentétébe fordult át, izgatni kezdte a papír sokfélesége.
Galéria
Körösvölgyi Zoltán hangsúlyozta, Zoltai Bea mindig az éppen megvalósítani kívánt gondolathoz választ egy módszert, anyagot vagy technikát. Egymással párhuzamosan különböző anyagokkal dolgozik, pár éve kezdett el hulladéknak szánt régi használt textilekből képeket készíteni, amelyek időnként sorozatokká fejlődnek.
„Összegyűjtöttem a kidobott régi darabokat, méretre vágtam, lecsiszoltam és beleragasztottam őket a képkeretekbe, így a mikrotörténetekben fontos szerepük lett, de kisebb papírdarabok, rajzolt felületek, pici újságkivágások is láthatók rajtuk. Szeretem, amikor az üres papírokra kerülő, tussal festett foltrendszerekben különös terek kezdenek megnyílni, működni. Ezek hívják be az újabb szereplőket a kép terébe, és így változik, alakul a végeredmény” – engedett betekintést a munkafolyamatba a festő. Kiemelte, ha az elmúlt harminc évet egy szóban kellene összefoglalni, az a figyelés, annak sokféle módja lenne: a magunké, a munkánké és a világé. Miközben tervezünk – és fontos, hogy az ember létre akarjon valamit hozni –, nem kell a végsőkig ragaszkodni az első verzióhoz, amit kitaláltunk, hanem érdemes beépíteni a munka során véletlenül keletkezett dolgokat, gondolatokat – vallja. Elmondta, amikor egy képen dolgozni kezd, csak arra koncentrál, hogy mit szeretne vele megfogalmazni, hogy működjön a koncepciója; alkotás közben mindig hallgat valamilyen zenét, ami mintha egy eszközként vagy festékként belekúszna a vászonba, ezáltal a képeibe. A zene sokszor segít neki abba is, hogy alkotás közben visszatérjen ugyanabba a lelkiállapotba.
Az eseményen Ferge Elizabet, a Zeneakadémia hárfa tanszékének növendéke játszott egy darabot hárfán. A kiállítás előzetes bejelentkezés után október 24-ig tekinthető meg.
Bódi Bernadett
Fotó: Barta Bálint – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
