Mi motiválta abban, hogy orvos legyen?
Már egészen fiatalon tudtam, hogy az orvosi szakma az én hivatásom; egy orvos fiaként mondhatni éreztem, hogy ez az én sorsom. 16 éves koromban egy kötelező iskolai program részeként önkénteskedtem az országos mentőszolgálatnál, és ez alatt az idő alatt meghatározó kapcsolatba kerültem a szakmával, igazi szenvedélyt gyújtott bennem.
Hogyan talált rá a Semmelweis Egyetemre, és miért pont ezt a felsőoktatási intézményt választotta?
Közvetlenül a katonai szolgálat teljesítése után, 21 évesen határoztam el, hogy orvosi pályára lépek. Abban az időben egy közeli barátom egy felkészítő programban vett részt Budapesten, és úgy döntöttem, hogy meglátogatom. Abban a pillanatban, hogy megérkeztem, magával ragadott a város pezsgő élete és gazdag kultúrája. Azonnal éreztem, hogy ez az a hely, ahol orvosi tanulmányaimat folytatni szeretném, így néhány héttel később jelentkeztem egy orvos-előkészítő programra. Eközben aktívan kutattam a különböző magyar orvosegyetemi programokat, és a Semmelweis Egyetem a legjobb választásnak bizonyult. Ennek egyik fő oka, hogy egy olyan városban tanulva, ahol élvonalbeli kórházak vannak, tudtam hogy széleskörű tapasztalatot szerezhetek a legkülönfélébb orvosi esetekről.
Meséljen az egyetemi éveiről – mi volt a legemlékezetesebb abból az időszakból?
Amikor 2006-ban elkezdtem az orvosit, az első napok nyomasztóak voltak, mégis tele izgalommal, különösen mivel a Közel-Keletről kerültem Európába. A kulturális különbségek nyilvánvalóak voltak, és időbe telt, mire alkalmazkodtam. Az egyik dolog, ami már a kezdetektől fogva megragadott, az a lenyűgöző történelmi épület, ahol az órákat tartottuk. Azzal, hogy ott voltam, úgy éreztem, hogy az egyetem gazdag történelmének részévé válok. A tudat, hogy nagy tudósok és orvosok ültek ugyanazokban a székekben, amelyekben én is, büszkeséggel és motivációval töltött el. Lenyűgözött az a magas színvonalú oktatás, amelyet a világ orvosi egyetemein tanuló barátaimhoz képest kaptam. Az egyetemi évek összességében pályakezdő életem legjobb szakaszát jelentették. A barátságok pedig, amelyeket mind a magyarokkal, mind a világ minden tájáról érkező diákokkal kötöttem, ma is tartanak.
Milyen lépések mellett döntött a diploma után?
Ötödévben, a kardiológiai előadások közben jöttem rá, hogy a kardiológus szakma az igazi hivatásom. A terület folyamatos fejlődése, az innovatív áttörések, illetve a betegségek összetettsége mélyen lenyűgözött. Ezen a ponton még nem döntöttem konkrét helyszín mellett az álmom megvalósítására, sőt elhatároztam, hogy nyitva tartom a lehetőségeimet. Ennek megfelelően elindultam azon az úton, hogy a 6. év végére teljesítsem az USMLE (az Egyesült Államok orvosi engedélyezési vizsgája) feltételeit. A diploma megszerzése után fontos döntés várt rám: az USA-ban kérjek-e rezidensi engedélyt, vagy térjek vissza hazámba. Végül úgy döntöttem, hogy mind a belgyógyászati, mind a kardiológiai képzésemet Izraelben folytatom, abban a reményben, hogy egy nap majd az USA-ban folytathatom tanulmányaimat.
Hogy kapott lehetőséget arra, hogy az Egyesült Államokban, a Columbia Egyetemen dolgozzon?
A kardiológiai ösztöndíjam alatt magával ragadott a kardiomiopátiák, a szívelégtelenség, a szívátültetés és a hemodinamika területe. Mindenekelőtt az itt tapasztalható innováció és úttörő előrelépés volt az, ami arra ösztönzött, hogy ezen a speciális területen szerezzek egy magasabb szintű ösztöndíjat. A lehetőségek közül a Columbia Egyetem – New York Presbyterian Advanced Heart Failure programja emelkedett ki, így erre esett a választásom. Az ország egyik legnagyobb ilyen jellegű programja az övék, amely évente csaknem 100 szívátültetést és 60 bal kamrai segédeszköz beültetést végez, ráadásul a program élén egy világhírű kardiológus áll. Ez az egyéves tapasztalat annyira kifizetődőnek bizonyult, hogy a képzésemet további két évvel meghosszabbították. Az ösztöndíj befejeztével meghívást kaptam a Columbia Egyetem nagyra becsült orvosi karának tagjai közé, ami komoly mérföldkövet jelentett a karrieremben.
Beszélne részletesebben a külföldi munkavállalás előnyeiről?
Az orvostudomány terén a különböző régiókban eltérőek lehetnek a kezelési megközelítések, a rendelkezésre álló technológia és a diagnosztikai tesztek különböző szintjei. Ezek a különbségek érdemben befolyásolhatják azt, ahogyan mi, egészségügyi szakemberek dolgozunk, ami folyamatos kihívást és fejlődési lehetőséget teremt. Egy beteg „ingyenes egészségügyi rendszerben” történő kezelése például jelentősen eltérhet egy olyan egészségügyi rendszer kezelésétől, amely a biztosítótársaságok visszatérítéseitől függ. Ezekben a különböző rendszerekben való eligazodás rugalmasságot és alkalmazkodási hajlandóságot igényel, biztosítva a lehető legjobb ellátást a betegek számára, függetlenül attól, hogy milyen környezetben találjuk magunkat.
Mi vonzotta leginkább a kardiológiában?
Ennek a területnek a multidiszciplináris jellege egyszerűen lenyűgöző. Sok más szakterülettől eltérően a kardiológia figyelemre méltó lehetőséget kínál arra, hogy a betegek elsődleges esetmenedzsereként szolgáljunk, miközben sebészeti és beavatkozási lehetőségekhez is hozzáférünk, ami hihetetlenül sokszínű és magával ragadó területté teszi a kardiológiát. Ez a sokszínűség és az esetek összetettsége teszi igazán egyedivé és végtelenül érdekessé. Kardiológusként elkötelezett vagyok amellett, hogy elfogadjam a kihívásokat, a fejlődés élvonalában maradjak, és változtassak azok életén, akiket rám bíztak.
Melyek a kutatási területei, és miért döntött úgy, hogy ezeket választja?
Belgyógyászati rezidens koromban elsősorban az előrehaladott szívelégtelenséggel, a perikardiális betegségekkel, a kardiovaszkuláris hemodinamikával és a kardiogén sokkal foglalkoztam. Az évek során több könyvfejezetet írtam a perikardiális betegségekről, amelyek olyan vezető kiadványokba kerültek be, mint például az Európai Kardiológiai Társaság kardiovaszkuláris betegségekről szóló tankönyve. Számos retrospektív kutatásban és prospektív klinikai vizsgálatban is részt vettem, amelyek mind a kardiológia megértésének előmozdítását célozták. Jelenlegi intézetemben egy olyan prospektív klinikai vizsgálatot vezetek, amely a bal kamrai asszisztens eszközökkel (LVAD) támogatott betegek távfelügyeleti eszközeivel foglalkozik. Ezen túlmenően részt veszek donorból származó sejtmentes DNS-sel és szívátültetett recipiensekkel kapcsolatos kutatásokban, valamint a mikrocirkulációs kamerák felhasználására irányuló kutatásokban, a végszervi perfúzió értékelése céljából előrehaladott szívelégtelenség és kardiogén sokk összefüggésében. Hiszem, hogy alapos kutatással és részvétteljes betegellátással javíthatjuk a szívbetegségben szenvedők életét.
Mit emelne ki az életéből és a karrieréből, amit az alma maternek köszönhet?
Friss diplomásként voltak aggályaim azzal kapcsolatban, hogy mennyire fogok jól alkalmazkodni egy új egészségügyi rendszerhez egy másik országban. Hamar rájöttem azonban, hogy az egyetemi éveim alatt megszerzett alaptudományi, anatómiai és fizikális vizsgálati ismereteim jelentős előnyt biztosítanak a betegek hatékony kezelésében. Ez a szilárd alapozás némi mozgásteret is biztosított számomra, hogy tanulhassak az esetleges hibákból, és a saját tempómban alkalmazkodhassak egy új egészségügyi rendszerhez. Mindezek mellett egy különösen szívmelengető emlék emelkedik ki: néhány évvel ezelőtt az Európai Kardiológiai Társaság (ESC) konferenciáján tartottam előadást, amikor összefutottam kardiológiai oktatómmal, dr. Becker Dáviddal. Ő volt az a mentor, aki 2011-ben a szárnyai alá vett, és megengedte, hogy szabadidőmben tanulmányozzam munkáját a katéteres laborban. Sok évvel később újra találkozni vele, kifejezni hálámat, és emlékeztetni őt arra a hatásra, amelyet az utamra gyakorolt, a szívemnek igazán kedves pillanat volt. Hasonló élményeim vannak egy másik oktatóm, dr. Merkely Béla kapcsán, aki a képzésem során vizsgáztatott, azóta pedig az ESC alelnöke és az egyetem rektora. A lehetőség, hogy ennyi év után újra találkozhattam vele, és megoszthattam vele a múltbéli emlékeket, bizonyítja a szoros kapcsolatok jelentőségét, illetve a külföldi tanulmányok gazdagító erejét.
Van olyan hobbija, ami az orvosláson kívül lefoglalja?
Nos, a diploma megszerzése óta eltelt 11 évben a karrierem előmozdítására és az orvosi ismereteim bővítésére összpontosítottam, szabadidőmben pedig a kutatásnak, a családommal és barátaimmal töltött minőségi pillanatoknak szenteltem magam. Most azonban, két csodálatos kisbaba apjaként minden szabadidőmet a saját családommal töltöm. Azt kell mondanom, hogy életemnek ez az új fejezete rengeteg örömöt ad. Nem számít, milyen kihívásokkal kell szembenéznem a munkahelyemen; amikor belépek az otthonomba, és a gyermekeimmel töltöm az időt, elillan minden feszültség. Ez az együttlét nem csak az elmémet frissíti fel, de emlékeztet az élet fontos dolgaira is, az orvosi karrieremen túl. A szülői szerepvállalás egyensúlyt hozott az életembe, amelynek minden pillanata értékes.
Mit tanácsolna a mai diákoknak, rezidenseknek és doktoranduszoknak az egyetemi évekkel, az élettel, illetve karrierjükkel kapcsolatban?
Hiszek abban, hogy az orvostudomány világában a kapcsolatok kiépítése, az elkötelezettség és a kemény munka, valamint a nemzetközi kapcsolatok ápolása bármely karrierpályán kikövezheti a sikerhez vezető utat. Minden fiatalt arra bátorítok, hogy terjessze érdeklődési körét, és fedezzen fel olyan, eddig ismeretlen területeket, mint a kutatás. Azt javaslom, hogy összpontosítsanak a valódi érdeklődésüknek megfelelő területekre, dolgozzanak szorgalmasan a kapcsolatok kiépítésén, hogy idővel kiemelkedjenek a választott területen. Ne féljenek változtatni az útvonalon, hisz az adott helyzetben meghozott döntések nem feltétlenül határozzák meg a jövő gyakorlatát. Az olyan korai lépések, mint az egyetemen vagy kórházban végzett önkéntes munka az ismeretek bővítése végett, a kutatásban való részvétel a publicisztika és a biostatisztika terén elsajátított készségek fejlesztése érdekében, az orvosi kurzusok látogatása, valamint a konferenciákon való részvétel mind nagyban hozzájárulnak a jövőbeli sikerhez. Végezetül szeretném hangsúlyozni, hogy érdemes merésznek lenni, és nagy álmokat dédelgetni. Másodéves hallgató koromban New Yorkban töltöttem a nyári vakációmat, és mély hatást gyakorolt rám egy ott szerzett benyomás. Miután megpillantottam egy műtősruhát viselő orvost a Fifth Avenue-n, megosztottam édesanyámmal az álmomat, hogy egy nap én is elérem azt, amit ő. Annak ellenére, hogy külföldi orvostanhallgató voltam Magyarországon, majd ’külföldi orvosként’ kellett bizonyítanom Izraelben, sikerült megvalósítanom az álmomat, és külföldi orvos lettem New Yorkban. Minden feltörekvő egészségügyi szakembert arra bátorítok, hogy ragadja meg a lehetőségeket, higgyen az álmaiban, majd elszántan és szenvedélyesen vágjon neki az útnak.
Alumni Igazgatóság
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
