Dr. Szabó Attila, a Semmelweis Egyetem klinikai rektorhelyettese, az esemény házigazdája úgy jellemezte Nagy Előd festő- és éremművészt, mint akinek a fő célja az alkotással a valóság bemutatása, mégpedig az ő egyedi látásmódján keresztül. Hozzátette, mindemellett önzetlenül segít másokat is abban, hogy ezt megtehessék. Számos munkája mellett több művésztelepet alapított (Nyíregyháza-sóstói, valamint a Mezőtúri Művésztelep), továbbá számos fiatal művészt támogatott pályája indulásában művészeti pedagógusként, tanárként, művészetszervezőként. A rektorhelyettes kiemelte, önzetlenül, támogatóan élni a 21. században legalább akkora teljesítmény, mint kiváló művésznek lenni.
Dr. Szabó Attila utalt arra, hogy a mai kor valósága minden embert foglalkoztat, az orvosokat, egészségügyben dolgozókat is ugyanúgy, akik családban, közösségekben élnek. Mint kiemelte, együtt élünk, de nem mindig értjük egymást, és a művészet felmutathat olyan értékeket, amely közös alap lehet a jobb megértéséhez, a különböző generációk között is:
„Ha a közös értékeket keressük és fedezzük fel egymásban, akkor a generációs különbségek nem is olyan nagyok. Megbecsüléssel fordulhat az idősebb a fiatalabb felé, és a fiatalabb is megértheti az előtte járó generációt. Ebben nagyon sokat segíthet nekünk a művészet, a kiváló, önzetlen, a valóságot saját, örökérvényű szűrőjükön át megmutató művész emberek is”
– fogalmazott.
Feledy Balázs művészeti írót régi ismeretség és családjaik pestújhelyi kötődése fűzi Nagy Előd személyéhez, aki számára fontos a családi kötődés. Nagyapja a képzőművészetek iránt szintén érdeklődő dr. Weszter Sándor, aki Nagyszombatban született 1866-ban egy lutheránus szepesi szász családba, a magyar mellett németül és tótul (szlovákul) is beszéltek. Miután a bécsi egyetemen orvosi diplomát szerzett, több intézményben gyakorolta orvosi hivatását, majd Pestújhelyre került, ahol az akkoriban önállóvá váló település első községi orvosa lett 1910-től. A művész családjával ma már a hozzá kötődő, a századelőn épített szecessziós házban él és alkot, de a négygyermekes festő unokái is eljöttek az eseményre, sőt egy-egy népdallal is felléptek.
Nagy Előd pályájáról elmondta: tehetsége már kora gyerekkorában megmutatkozott. Ahhoz a generációhoz tartozik, amelyik nem könnyű korszakokban nevelkedett: a világháborút kisgyermekként élte át, fiatal iskoláskora a Rákosi-korszakra esett, 1956-tól művészeti gimnáziumba járt, és nemzedékéből többekkel együtt ezekben az években kötelezte el magát a képzőművészet mellett. Útja a továbbiakban a Képzőművészeti Főiskolára vezetett, ahol nagy hatással volt rá Kmetty János, Eigel István, továbbá Szabó Iván és Szentiványi Lajos is. Kiemelte Barcsay Jenőt, aki nem festőmesterként, hanem a művészeti anatómia és tárgyábrázolás tantárgy tanáraként játszott fontos szerepet Nagy Előd életében. Barcsayval kapcsolatban megjegyezte, az idén lesz 70 éve, hogy megjelent széles körben ismert alapműve, a Művészeti anatómia (1953), ami azóta csak magyarul 21 kiadást ért meg, jelenleg már készül a következő is. Nagy Előd figurális ábrázolásain fel lehet fedezni ezt a Barcsayhoz köthető anatómiai iskolázottságot – tette hozzá a művészeti író.
A kiállítás anyagát bemutatva elmondta, a művész mindig a valóság vonzásában alkotott, a látványt valamilyen látomásos formában visszaadva. Főbb témái és a műfajok közt megtalálható a természetábrázolás, az évszakok, az útikép, a tájkép, az ember, a család, a portré, az önportré, az akt és a csendélet. Ezek a témák mind szerepelnek ezen a kiállításon is.
Képein gyakran jelenik meg a hétköznapi élet, művészi megfogalmazásban. Örömfestőnek nevezte, aki a létezés szépségét adja vissza – amely azonban nem azonos nála a nyugalommal: sokkal inkább jellemzi dinamika, drámaiság és expresszívitás. A kiállításon is látható, hogy Erdély nagyon fontos téma számára, de a Hortobágy és Kárpátalja is megtaláltható témái közt.
Eddig már mintegy száz saját kiállítása volt, mondta el Nagy Előd, aki nemcsak sokféle festői, grafikai technikával készült képével, de családi hagyományként (nagynénje Weszter Erzsébet, a XX. század egyik jelentős hazai ötvösművésze) tovább vitt éremművészetével is bemutatkozik most a Semmelweis Szalonban.
Tasnádi Róbert
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
Galéria
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
