Dr. Piros László A hazai transzplantáció lehetőségei című előadásában bevezetésként áttekintette a transzplantációhoz kapcsolódó alapfogalmakat. Donornak nevezzük azt a személyt, akiből a szervet eltávolítják, recipiensnek pedig azt, aki megkapja azt – ismertette. A transzplantálható szöveteket bemutatva szólt a vérről, a szaruhártyáról, a csontvelőről, a hasnyálmirigy szigetsejtjéről, a bőrről és a csontokról is, illetve kitért az összetett szövettranszplantációkra, mint az arc- vagy a végtagtranszplantáció.
Mint elmondta, lehet teljes szervet átültetni, de bizonyos esetekben a szervnek csak egy részét transzplantálják, ilyen például a májlebeny átültetése. A transzplantáció különféle típusai között említette az autotranszplantációt – ebben az esetben a donor és a recipiens ugyanaz a személy, a beültetett szervet vagy szövetet autograftnak nevezik, ez egy viszonylag ritka eljárás. Az isotranszplantáció során beültetett isograftról egypetéjű ikrek esetén beszélhetünk, ami azért szerencsés, mert az ikerpár egyik tagjából a másikba átültetett szerv esetén nem kell immunszuppressziót alkalmazni.. Az allotranszplantáció azonos fajhoz tartozó élőlények közötti szervátültetést jelent, míg a xenograft beültetése (xenotranszplantáció) azt jelenti, hogy különböző fajhoz tartozik a donor és a recipiens, például állati eredetű szervek emberbe történő beültetésénél – magyarázta. Dr. Piros László egy másik szempontot is bemutatott: a beültetés helye szerint orthotopikus az átültetés, ha az új szerv az anatómiai helyére kerül, és heterotopikus, ha nem az anatómiai helyükre kerülnek, ilyen lehet például a veseátültetés, amikor a régi szervet nem veszik ki abban az esetben, ha az újnak elegendő helye van a hasüregben. Kitért az életmentő és nem életmentő szervátültetések különbségeire, utóbbi kategóriába tartozik például a veseátültetés, míg egyebek mellett a kombinált tüdő-szív szervátültetések életmentőnek nevezhetők.
A transzplantáció történeti kezdeteire is kitért, aláhúzva Ullmann Imre nevét, aki az első kísérletes veseátültetést végezte egy kutyán 1902-ben. Kiemelte az első sikeres, magyarországi szervátültetést, amelynél 1962-ben, Szegeden Németh András volt az operatőr. Bemutatta a különböző szervek transzplantációjának magyarországi kezdeteit, közte az 1992-ben az akkori nevén Városmajori Szív és Érsebészeti Klinikán dr. Szabó Zoltán vezetésével elsőként elvégzett szívátültetést. Kitért a Semmelweis Egyetemen elvégzett első májátültetésre, amelyet 1983-ban végzett dr. Szécsény Andor, és szólt dr. Perner Ferencről is, aki a veseprogram (1973) és a májprogram (1994) elindítója volt az egyetemen.
Dr. Piros László előadásában kitért még egyebek mellett az Eurotransplanthoz való 2013-as csatlakozás jelentőségére, a szervátültetések számának visszaesésére a koronavírus-járvány idején, illetve az élődonorok számának növelésére is.
Dr. Piros László 2000-ben szerzett diplomát a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Általános Orvostudományi Karán. 2007-ben tett szakvizsgát sebészetből és lett a Transzplantációs és Sebészeti Klinika szakorvosa, PhD-fokozatát 2014-ben szerezte a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen. Számos nemzetközi szakmai társaság munkájában vesz részt, emellett 2015 óta a Magyar Transzplantációs Társaság, 2019 óta a Magyar Sebész Társaság vezetőségi tagja és az Egészségügyi Szakmai Kollégium Transzplantáció Tagozatának elnöke. A 2021 októberében létrejött Sebészeti, Transzplantációs és Gasztroenterológiai Klinika igazgatóhelyetteseként a transzplantációs program megbízott vezetője.
Pogrányi Péter
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
