Alumniinterjú-sorozatunk következő részében dr. Kóka Jánossal, a Semmelweis Egyetem egykori hallgatójával beszélgettünk a politikában és az üzleti világban töltött hosszú pályafutása során elért komoly eredményiről.
Meséljen, kérem, az egyetemi éveiről!
1990 és 1996 között jártam a Semmelweis (akkor SOTE) ÁOK-ra. Az egyetem mellett az első évtől kezdve dolgoztam, négy évet a János kórház traumatológiáján, kettőt az Amerikai úti idegsebészeten (akkor OITI), és a mentőzésbe is belekóstoltam. Termékeny évfolyam volt a miénk, olyan nagyságokat adott az orvostársadalomnak, mint Sótonyi Péter, akiből a magyar érsebészet egyik legfontosabb vezetője vált, Bálega János, nemzetközileg is jegyzett, most épp Birminghamben osztályt vezető nőgyógyász onkológus, vagy Túri Péter, a modern magyar állami légi mentés megalkotója és a legnagyobb regionális légi mentő vállalkozás, a Trustair alapítója. Demonstrátorként pedig a citológia és hisztológia kiválóságának, a Medserv-alapító Járay Balázsnak a munkáját segíthettem a pathológiai klinikán. Szerencsés vagyok azért is, mert olyan legendás professzorokat ismerhettem és hallgathattam, mint Szentágothai János, Tulassay Tivadar és Zsolt, vagy Papp Zoltán.
Miért döntött úgy, hogy a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karán kezdi meg felsőoktatási tanulmányait?
Annak ellenére, hogy a nem rendelkezem orvos felmenőkkel, kisgyermekkorom óta a gyógyítás vonzott. Kilenc évesen, egy csípődeformitás miatt Vízkelety Tibor professzor varizáló, derotációs femur oszteotómiát végzett rajtam az Ortopédiai Klinikán. Ennek kapcsán összességében sok hónapot töltöttem kórházban, ott határoztam el, hogy orvos leszek.
Van példaképe? Ha igen, ki és miért?
Pont ő, Vízkelety Tibor. Mondhatjuk, hogy imprinting-hatás, de így felnőttként úgy látom, hogy az emberségesség, a sebészeti tudás, a tudományos szakértelem, a vezetői képesség és az oktatói véna ideális elegyét testesítette meg. Több mint 50 évet dolgozott gyermekortopédus-sebészként.
Egyetemi hallgatóként melyik év volt Ön számára a legmeghatározóbb?
A második, mint talán mindenkinek. Az anatómia szigorlat éve. Az egyetem második felében már az egészségügyön kívül is elkezdtem dolgozni.
Vannak olyan emlékei, melyekre a mai napig szívesen gondol vissza?
A szorgalmi időszak gyakorlatai, az izzasztó szigorlatok sikerei, az évfolyamunk összetartó közössége, a szombat esti bulik ugyanúgy megmaradtak bennem, mint az egyetemi klinikák nyomasztó, mégis magasztos hangulata. Örülök, hogy ide járhattam.
Egyetemi évei alatt megkezdte üzleti pályafutását. Hogyan csöppent bele az üzleti, informatikai világba? Orvostan-hallgatóként hogyan tudta megoldani mindezt?
Az ország akkor tán legizgalmasabb informatikai cégénél, az Elendernél segítettem be, eleinte csak nyári munkásként, de aztán ez a munka az „egyetem melletti főállásommá” vált. Akkoriban jelent meg Magyarországon az internet. A digitális világ az én életemnek is új irányt jelölt ki. Eleinte a nappalokat a cég és az egyetem között osztottam meg, éjszaka pedig heti egy-két alkalommal a baleseti sebészeten dolgoztam. Az Elender tulajdonosa ötödéves koromban engem bízott meg az internet szolgáltatás felügyeletével, így végzősként az orvosi karrier és egy akkorra már 100 fős informatikai vállalkozás vezetése között választhattam. Utóbbi mellett döntöttem, ezzel – legalábbis jó időre – elhagyva a hivatásomat.
Az egyetemet követően rengeteg mindennel foglalkozott. Tudna ezekről mesélni?
A diploma után nyolc évig (1996 és 2004 között) az Elendernél dolgoztam, majd eladtuk a céget. 2004 és 2010 között gazdasági és közlekedési miniszterként, majd országgyűlési képviselőként és liberális (SZDSZ) pártelnökként, frakcióvezetőként belekóstoltam a politika világába. Szűk két hétig egészségügyi miniszter is voltam: a gazdasági tárca mellett a kormányfő engem jelölt ki az akkori Egészségügy Minisztérium vezetésére, a Molnár Lajos miniszter lemondását követő és Horváth Ágnes miniszter asszony beiktatását megelőző interregnumban. A politikát elhagyva visszatértem az üzleti életbe: 2018-ig elsősorban informatikai cégeknél dolgoztam, ma pedig Magyarország egyik piacvezető egészségügyi szolgáltatójának, a Doktor24-nek a csapatát erősítem. Természetesen nem orvosként.
A Doktor24 elődjét egyébként 2004-ben alapítottuk hármasban a feleségemmel, Ruzsovics Ágnes doktornővel és barátommal, üzlettársammal, Lancz Róberttel, aki az elmúlt közel 20 évben egy fantasztikus céget épített belőle. Ma 1200-an dolgozunk itt, 10 kórházat és klinikát működtetünk, 12 műtőben és 200 rendelőben látunk el közel félmillió ügyfelet. A munkám mellett tagja vagyok különféle nemzetközi szervezeteknek, testületeknek. Korábban sokat utaztam, de így 50 felett most már egyre több időt szeretnék tölteni a családommal. Feleségemmel egy közös kisfiunk van, de a korábbi házasságainkból születettekkel együtt összesen 5 gyerek (7, 13, 14, 14 és 28 évesek) színesíti az életünket.
Miket adtak Önnek ezek a lehetőségek?
Magas fordulatszámot, sokoldalú tapasztalatot, nemzetközi kitekintést és kapcsolatrendszert.
Mi az, amit a Semmelweis Egyetemnek köszönhet?
A mára már jócskán megkopott tudáson kívül egy olyan emberközpontú szemléletet, ami nemcsak orvosként, hanem az élet más területén is igen hasznos. Jól ötvözhető azzal a piacközpontú látásmóddal, ami pedig a vállalkozás sajátja. Különösen egy egészségügyi szolgáltatónál szerencsés, ha együtt van jelen ez a kétféle megközelítés.
Mivel töltötte a szabadidejét egyetemi évei alatt és utána?
Vitorláztam, síeltem, sokat utaztam, és mindez a kikapcsolódás mellett elsősorban a társaságról szólt. Az életem minden szegletében, a munka és a szabadidő eltöltése kapcsán is találkozhattam olyan emberekkel, akiktől sok mindent tanulhattam.
Mit tanácsolna a mostani Semmelweis hallgatóknak?
Időnként meghívnak egy-egy rendezvényre a Semmelweisre, így közelről is látom, hogy micsoda fejlődésen ment keresztül az alma materem. Az kívánom, hogy éljük meg, hogy a világ egyik legjobb orvosegyetemére járhatunk! Olyan iskolába, ahol a tudomány művelésén kívül egyedülállóan sok lehetőségünk van a gyakorlatra, „éles” betegkapcsolatra. Nagyon sokba kerül az orvosképzés, és különleges tudást ad. Az a tanácsom a mai hallgatóknak, hogy használják ki ezeket az egyetemi éveket! Jobban, mint ahogy például anno én tettem, munka mellett.
Alumni Igazgatóság
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
