Dr. Tordai Attila előadásában kiemelte: a transzfuziológia lényege a vérkészítmény biztosítása, előteremtése és kivizsgálása azok számára, akiknek valamilyen okból szükségük van erre. Hangsúlyozta, hogy ez sokszor életmentő is lehet, a folyamat pedig több intézmény összehangolt együttműködését kívánja meg. Mint elmondta, a donorokkal kapcsolatos munkába beletartozik akár egy marketingkampány, a meggyőzés, de a kapcsolattartás is. A vizsgálatokat laboratóriumokban végzik, magáról a transzfúzióról a klinikumban születik meg a döntés, és ezen a területen a szokásosnál nagyobb hangsúly helyeződik a kimenetel ellenőrzésére, a nyomon követésre.
A vérkészítmények felhasználásának nagyságrendjét érzékeltetve elmondta: a Semmelweis Egyetemen 2020-ban éves szinten mintegy 35 ezer egység vörösvérsejt koncentrátumot használtak fel, ami az országos mennyiségnek körülbelül a 10 százaléka. Beszélt a transzfuziológia különféle irányairól és jövőbeli lehetőségeiről: a terápiás aferezisről, illetve a donációs vérplazmagyűjtésről, az őssejtgyűjtésről és -tárolásról, a sejtterápiáról és az autológ sejtek in vitro manipulációjáról, átprogramozásáról és visszaadásáról, vagyis a regeneratív medicináról is.
Dr. Tordai Attila visszatekintett a transzfuziológia történetére is, felidézve az ABO vércsoportrendszer felfedezését, ami Karl Landsteiner nevéhez fűződik. Kiemelte, hogy 2022-ben már 43 vércsoport antigént ismerünk, és újabb felfedezések is történnek. Bemutatta a legfontosabb vércsoport antigéneket, azok felépítését, a különbségeik molekuláris hátterét, az ABO-fenotípusok európai és magyarországi gyakoriságát, azok öröklődésmenetét.
Az előadásban szó esett arról is, hogy a vérkészítményekre való igény világszerte folyamatosan nő, ezzel párhuzamosan a véradási hajlandóság stagnál vagy csökken – emiatt vértakarékos szemlélet érvényesítésére törekednek, a ténylegesen elvégzett transzfúziók számát, illetve a műtéti vérveszteséget igyekeznek csökkenteni, és így a vérigényt mérsékelni. Beszélt még egyebek mellett a támogató irányított véradás lehetőségéről, kiemelve, nagy eredménynek tartja, hogy ennek Magyarországon belül immár sem földrajzi, sem vércsoportbeli megkötése nincs, azaz a vért igénylő betegtől eltérő lakóhelyűeknek, illetve eltérő vércsoportúaknak is van lehetősége a beteg célzott támogatására.
Dr. Tordai Attila az Általános Orvostudományi Karon szerzett diplomát 1987-ben, 1994-ben kandidátusi oklevelet szerzett, 1997-ben pedig a klinikai laboratóriumi diagnosztika szakorvosa lett. 2006 óta az MTA doktora, molekuláris genetikai diagnosztika szakorvosi minősítést szerzett 2008-ban, 2012-ben transzfuziológia szakvizsgát tett, 2014-ben habilitált. Dolgozott az Országos Hematológiai és Immunológiai Intézet laboratóriumvezetőjeként, az Országos Gyógyintézeti Központ Molekuláris Diagnosztikai Osztály osztályvezető főorvosaként, az Országos Vérellátó Szolgálat Transzplantációs Immungenetikai Laboratórium laboratóriumvezetőjeként, a Molekuláris Diagnosztikai Laboratórium, laboratóriumvezetőjeként és laboratóriumi igazgatóként. 2015 és 2019 között a SE Kórélettani Intézet igazgatója. 2019 óta a Transzfuziológiai Tanszék alapító vezetője.
Pogrányi Péter
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem (illusztráció)
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
