Mintegy másfél-két évtizede törekszik a szakma az akkreditált sztómaterápiás ápoló képzés létrehozására Magyarországon. Korábban a terápiás eszközöket forgalmazó cégek szerveztek ilyen oktásokat, de ezeket nem akkreditálták – mondta el honlapunknak dr. Szijártó Attila. A Semmelweis Egyetem Sebészeti, Transzplantációs és Gasztroenterológiai Klinika (STéG) igazgatója, a képzés elindítója kiemelte, az október 1-én indult kurzus minőségbiztosítással kontrollálható, akadémiai környezetbe ültetett képzés, ahol a szakmai oldal a hangsúlyos.
A műtét utáni ellátásban a sztómaterápiás nővérekre hárul a legnagyobb feladat: ők gondozzák a betegeket, ismerik fel a szövődményeket, tudnak differenciálni a legkisebb problémák és az olyan esetek között, amelyek biztosan orvosi beavatkozást igényelnek – tette hozzá a klinika igazgatója. Az igazi gondozás az, amikor valakivel hetente, havonta, félévente találkoznak, ilyenkor kialakul egy párbeszéd, ezért sokkal közvetlenebb, feltáróbb tud lenni ez a kapcsolat, mint amikor az orvosi rendelőben tíz perc áll rendelkezésre. A sztómák használatát betanító nővérek hosszú távon nagyobb bizalmat is élvezhetnek. „A STéG-en évente 200-220 új sztómát alakítunk ki. Jelentős számú betegnek közülük huzamosabb ideig, akár évekig sztómát kell viselnie, így egy nővér akár 100-150 beteggel is kapcsolatban van.” – emelte ki az igazgató.
Magyarországon a becslések szerint mintegy 18 ezer ember él sztómával – vagyis amikor a szervezetbe történő bevitel vagy ürítés egy műtétet követően egy erre a célra sebészeti úton kiképzett testnyíláson át történik. Ebben benne vannak a fül-orr-gégészeti beavatkozások utáni, légút biztosítására szolgáló és az urológiai beavatkozások utáni vizelet kiválasztást, elvezetést biztosító sztómák is a vastag- és vékonybélsztómák mellett. Sőt, az étel gyomorba, vagy vékonybélbe vitelére alkalmas sztómák is ide tartoznak. Az érintett, legmagasabb korú populáció átlagosan 60-70 éves, ugyanakkor a sebészetben megjelenő gyulladásos bélbetegségek főként fiatal korban manifesztálódnak, körükben egyre több az olyan ellátott, aki 20-30-40-es éveiben tartós sztóma viselésre szorul.
Orbán Andrea, a klinika sztómaterápiás ápolásfejlesztője, a képzés ápolási gyakorlatának felelőse elmondta: „A gyakorlati foglalkozások is arra fókuszálnak, hogy a nővér, ápoló elsősorban a betegek rehabilitációját segítse, hogy minél könnyebben és hamarabb vissza tudjanak illeszkedni a társadalomba, visszatérhessenek korábbi életvitelükhöz, legyen szó szabadidős tevékenységekről, ismerkedésről, szórakozásról, kertészkedésről, vagy az unokákkal való időtöltésről. Tapasztalataink alapján általában ugyanazt az életvitelt, életritmust követheti a sztómás ellátott is, mint normál helyzetben” – hangsúlyozta a fejlesztő nővér.
Dr. Bánky Balázs, sebész, egyetemi docens a képzés felépítését összefoglalva elmondta: „A hétköznapokban előforduló sztóma típusokra helyeztük a hangsúlyt; vastagbél sztómák, vékonybél sztómák, a húgyúti rendszer sztómái, gégészeti jellegű, vagy tápláló típusú. Egy-egy szakterületet a saját gazdája, szakértője fogja előadni a hallgatóknak. A gyakorlati képzést a sztómaterápiás nővérek vezetik. Megmutatják a hallgatóknak a STéG saját sztómaterápiás rendszerét és egységeit, ezek között is az erre a célra frissen kialakított sztómaterápiás rendelőt. A képzésbe bekapcsolódnak a vezető sztómaterápiás cégek is, elhozzák termékeiket, hangsúlyozottan nem reklám céllal, hogy a hallgatók a teljes hazai sztómaterápiás eszköztárral találkozhassanak, és a cégek képviselőivel is válthassanak néhány szót, akár technikai részletekről is.”Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
