Az orvos és egészségügyi szakember és a művész pályája, tevékenysége szorosan összefügg: mindkettő több mint csupán szakma – egész életre szóló hivatás. A biztos mesterségbeli fogásokon és technikákon túl alázatra és emberismeretre van szükség hozzá. Sőt a kiemelkedő teljesítményhez valami pluszra is, amit nevezhetünk tehetségnek – kezdte köszöntőjét a kiállítás megnyitóján dr. Merkely Béla rektor. „A Semmelweis Egyetem fontosnak tartja, hogy ne csak kiváló szakembereket, de széles látókörű, odaadó és empatikus hallgatókat, jó embereket képezzen. Ezt szolgálja a Semmelweis Szalon, ahol az elmúlt 12 évben több mint 100 tárlatot mutathattunk be”
– emelte ki.
De a többi között ez a célja a számtalan egyetemi sportklubnak, az egyetem Medikus Zenekarának, kórusának és a most bemutatott műalkotásoknak is – tette hozzá az egyetem rektora.
Ezután a közönség figyelmébe ajánlotta a kiállító művészt: Pelles Róbert azok közé tartozik, aki nem egyből talált rá arra, miképp tárhatná tehetségét és mondanivalóját a világ elé. Sokáig nem volt biztos, hogy zenész vagy képzőművész lesz-e belőle. Eredményes kitérőt tett az animáció felé: a Pannónia Filmstúdióban nyert betekintést ebbe a műfajba, majd felkérésre létrehozta a Magyar Televízió animációs csoportját is. Éveken át alkalmazott grafikusként kereste kenyerét; munkáját közel félszáz cég, bank és szálloda vizuális arculata dicséri. Majd továbblépett hivatása művelésében: a reklámok grafikai világát maga mögött hagyva így jutott el a festészetig, amely attól a pillanattól kezdve rabul ejtette, hogy tinédzserként először kézbe vette Irving Stone Van Gogh életéről szóló művét. Ma már ő maga is azt vallja, a festészet áll hozzá a legközelebb – ugyanakkor hasonlóan fontos számára a zene is, amely folyamatosan, a nap minden pillanatában ott lüktet a gondolataiban – fogalmazott a rektor.
Ezt követően a Semmelweis Egyetem Medikus Zenekara előadta Wolfgang Amadeus Mozart G-moll vonósötösének 4. tételét.
Dr. Szabó Attila klinikai rektorhelyettes, az esemény házigazdája, bevezetőjében a 19. századi festőművész, Eugène Delacroix szavait idézte, aki szerint „képet festeni művészet és tudomány is egyszerre”. Hozzátette, a Semmelweis Szalon az a hely, ahol a művészet és tudomány találkozik, és valódi célja és értelme lehet a Szalonnak, hogy az eseményeken keresztül egyfajta harmóniát, tudományos segédszóval élve a “szignifikáns” boldogság érzését tapasztalhatjuk meg.
Néhány mondatban felidézte a Semmelweis Egyetem egykori legendás professzora, Szentágothai János munkásságát, aki tudósként, anatómusként, oktatóként és emellett képzőművészként is ismert és elismert volt. A neuroanatómia és idegtudományok iskolateremtő professzora úgy fogalmazott: a modern művészek sokszor olyan alakzatokat, mintázatokat láttak vagy sejtettek meg, amelyeket csak évtizedek múlva mutattak műszerek, amelyekben a természet jelenségeinek egy-egy lényeges vonása jelent meg – nem közvetlenül, hanem áttételesen, a környezetére érzékenyen reagáló művész idegrendszerén keresztül leképezve.
Pelles Róbert festőművésszel Szegedi Csaba Munkácsy-díjas festőművész, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem oktatója alkotó kollégaként és mint barát beszélgetett a kiállító pályájáról, munkásságáról. Mint elhangzott, absztrakt festményeihez érdemes úgy közelíteni, mint a zenéhez. Ahogy a zenétől sem várjuk, hogy ábrázoljon, illusztráljon valamit, úgy ezeken a képeken sem lehet számonkérni a hagyományos képi formákat, térábrázolást, látványrögzítést; sokkal inkább ritmusokat, ellenpontozást, saját kompozíciós törvényszerűségeket és színeket fedezhetünk fel festményein.
Galéria
Pelles Róbert számára a képzőművészet, a festészet a szabad alkotást jelenti, ahol elejétől végéig személyesen alakíthatja a létrejövő művet. Mint kifejtette, tulajdonképpen autodidakta módon, hosszú idő alatt tanulta meg a festészeti kifejezést, hiszen reklámgrafikusként más formanyelvet és technikákat kellett használnia. Általában érzelmek, hangulatok, konkrét gondolatok inspirálják alkotásra, és a művein érződik, hogy sokat jelent számára színek kifejező ereje.
Tasnádi Róbert
Fotó: Barta Bálint – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
