Hans-Christoph Becker a Stanford Egyetem radiológiaprofesszora. Klinikai gyakorlata és oktatói karrierje mellett tudományos cikkek termékeny szerzője. A kardiovaszkuláris radiológia specialistája, aki számos publikációban közreműködött a szív- és érrendszeri betegségekkel, a sebészettel és a rákos megbetegedések komputertomográfiájával kapcsolatos témákban. Emellett a diagnosztikus radiológia területén is újító szellemiségű szakembernek számít. Kollégáival együtt négy szabadalmat dolgozott ki az orvostechnológia terén. Jelenleg több folyamatban lévő klinikai vizsgálatban is részt vesz, a tumorválasz értékelésének területén.
Miként döntötte el, hogy a Semmelweis Egyetemet választja?
Egy középiskolai barátom ajánlotta a Semmelweist. Ő az első két évet itt végezte el, míg én ápolónak tanultam Németországban. Amikor rájöttem, hogy az ő éveit gond nélkül elismerték Németországban, úgy döntöttem, hogy én is ezt az utat választom. Ami a részleteket illeti, nagyon dicsérte a kiscsoportos képzéseket, és egy intenzív tanulási folyamatra készített fel.
Hogyan emlékszik vissza azokra az évekre, amelyeket az egyetemen töltött?
Számtalan emlékem van a Semmelweis-időszakról, és szinte mindegyik nagyon pozitív. Természetesen komoly kihívást jelentett egy idegen országban a beilleszkedés, az ismeretlen nyelv, valamint egy új és összetett területen tanulni. De az oktatók és diáktársak támogatása elsöprő volt, ahogy a hallgatók közötti közösségi szellem is. A viszony mindig inkább támogató, mint versengő volt, szinte egy nagy családnak éreztük magunkat. Emlékszem a szóbeli vizsgákra, amelyek szintén új élményt jelentettek számomra, de a tanáraimmal kialakított személyes kapcsolat segített abban, hogy sikerrel vegyem ezeket az akadályokat.
Mit tart a legjobb élménynek ebből az időszakból?
Egyszer kijöttem egy szóbeli vizsgáról, ami nem sikerült olyan jól, mint szerettem volna. A vizsga után a professzorom vette a fáradságot, hogy megértesse velem a gyengeségeimet, illetve azt, hogy miként kezeljem azokat. A következő alkalommal így sokkal jobban fel tudtam készülni a megmérettetésre. Azt gondolom, odahaza soha nem kaptam volna ugyanilyen támogatást. Rádöbbentem, hogy mennyire el voltam kényeztetve, amikor Németországban tanultam; mondhatni elvesztem, amikor névtelenül csatlakoztam több száz másik diákhoz a tanórákon.
Miként hasznosította a Semmelweis Egyetemről hozott tudást a későbbiekben?
Külföldi tanulmányaim tulajdonképpen megtanítottak arra, hogyan kell alkalmazkodni, ami hasznos leckének bizonyult akkor is, amikor jónéhány évvel később az Egyesült Államokban telepedtem le. Még hosszú idő elteltével is, amikor az USMLE első vizsgájára készültem, sok olyan témakörre emlékeztem, amelyeket több mint 20 évvel ezelőtt a Semmelweis Egyetemen tanultam, pedig az idő múlásával jelentősen bővült a tudásom.
Mesélne egy kicsit a jelenlegi munkájáról?
A Stanford Egyetem radiológiaprofesszora vagyok, és a kaliforniai Palo Altóban található Stanford Hospital & Clinicsben dolgozom. Elsődleges feladatom a kardiovaszkuláris képalkotás klinikai felügyelete, értelmezése és oktatása. Kutatásom középpontjában a klinikai vizsgálatokban résztvevő betegek tumorválaszának értékelése áll. Távlati célom, hogy a mesterséges intelligencia segítségével automatizáljam a tumorterhelés számszerűsítését, és komplex adatforrásokat hozzak létre valós bizonyítékokhoz, amelyek lehetővé teszik az új tumorterápiák hatékonyságának meghatározását.
Mit tanácsol azoknak a végzősöknek, akik szeretnének a nyomdokaiba lépni?
Orvosi tanulmányaimat az motiválta, hogy folytassam apám és nagyapám munkásságát, illetve olyan területre kerüljek, amely számos specializációra ad lehetőséget. Biztos voltam benne, hogy megtalálom azt a szakterületet, amely a leginkább testhezálló. Úgy vélem, hogy a radiológia nagyszerű kapcsolatot jelent a csúcstechnológia és annak a betegek diagnózisára, kezelésére és jólétére gyakorolt közvetlen hatása között. Nem véletlenül maradtam végül a Bay Area közelében, az internet és a mesterséges intelligencia szülőhelyén.
Mi inspirálta arra, hogy az orvostudományok területén folytassa pályafutását?
Egész életemben egyetemi kórházakban dolgoztam. Hiszem, hogy a legjobb betegellátást ott lehet megvalósítani, ahol tehetséges, okos kollégák kritikus tömege dolgozik együtt csapatként. Szeretem az innovációra, illetve a folytonos fejlesztésekre való törekvést is, amihez folyamatos szemléletváltásra van szükség. Az orvostudomány nagyszerű, mert mind az állandó tanulást, mind a hosszú távú tapasztalatot megköveteli.
Ön szerint melyek a legizgalmasabb, legfontosabb fejlemények, illetve legnagyobb kihívások, amelyekkel az orvosi szakma szembenéz?
Az orvostudomány legnagyobb kihívást jelentő aspektusa az összetettsége, és az, hogy nincs egyetlen legjobb megoldás. A mesterséges intelligencia (AI) meg fogja változtatni a munkánkat a jövőben, és lehet, hogy a komplexitás egy részét elveszi, de helyette egy újabb komplexitási réteget fog hozzáadni. Az AI-t nem arra tervezték, hogy végleges válaszokat adjon, hanem hogy támogasson minket a döntéshozatalban. A radiológia jelentősen megváltozott az elmúlt 20 évben, és a következő 10 év is alapvető változásokat hoz majd. Az akadémiai környezetben végzett munka megköveteli a nyitottságot és a folyamatos alkalmazkodást az új munkafolyamatokhoz. De ez az, ami izgalmassá teszi ezt a hivatást.
Milyen céljai vannak a jövőre nézve?
Az elmúlt 20 évben drámaian megváltozott a területem. Amikor radiológusként kezdtem dolgozni, a kardiovaszkuláris képalkotás, mint szakterület még nem is létezett. Sikerült a kardiovaszkuláris képalkotás első számú professzorává válnom odahaza, és lehet, hogy a világon is. Most, hogy a terület megváltozott, kíváncsian várom, hogy mit lehet elérni a következő 10 évben a mesterséges intelligencia segítségével.
Mit tanácsolna mostani, diploma előtt álló diákjainknak?
Azt javasolnám, hogy minél több különböző orvosi területet fedezzenek fel, hogy megtalálják a számukra legmegfelelőbbet. Mindenki más és más, az orvostudomány is sokszínű. Ha már eldöntötték a szakterületet, azt javasolnám, hogy lehetőség szerint 8-10 éven belül váltsanak munkahelyet, hogy nyitottak maradjanak, és intenzívebbé tegyék a képzést.
Alumni Igazgatóság
Fotó: Hans-Christoph Becker
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
