Tucatnyi egyetemi kötődésű csapat, köztük két kettes váltó is sikeresen teljesítette a 16. NN Ultrabalaton 211 kilométeres távját. Kevesebb mint 20 óra alatt kerülték meg a Balatont a Száguldó Fotonok, azaz a Semmelweis Egyetem Orvosi Képalkotó Klinika csapatának tagjai. A 13 fős különítmény a rekordszámú résztvevő között kitartóan rótta a kilométereket.
Ebben a felállásban először állt rajthoz az ultrafutóversenyen a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika Semmelweis Sportszív névre keresztelt csapata.
„A felkészülés egyénileg történt, mindenki a neki megfelelő távot és sebességet választotta. Csapatépítő előkészítő megbeszéléseket viszont többször is tartottunk a beosztás és logisztika miatt, amit azonban az utolsó pillanatban és a verseny során is rugalmasan módosítanunk kellett. Gyönyörű időben, igazi örömfutásban volt részünk, nagyszerű élményekkel! Az időnk 19 óra 01 perc lett” – számolt be a csapatkapitány, dr. Vágó Hajnalka, a városmajori klinika egyetemi docense. A csapat kötelékében indult résztvevők a klinika Sportorvostan Tanszékének és Kardiológiai Tanszékének, továbbá a Reumatológiai és Klinikai Immunológiai Tanszék és az I. Sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet munkatársai.
Két csapattal képviseltette magát az idei Ultrabalatonon a Sebészeti, Transzplantációs és Gasztroenterológiai Klinika.
„Az immáron harmadszor teljesített távon idén voltunk a legtöbben. A velünk együttműködő egyetemi társintézmények, mint a Központi Gyógyszertár és az Ortopédiai Klinika, sportolóival együtt összesen 26 futónk és 4 kerékpáros kísérőnk teljesítette a kört. ’Vágjunk bele!’ és ’STéG’ fantázianevű csapataink között végig teljes volt az összhang, a váltók mindössze 3 perc különbséggel értek célba 20 óra futás után. Jó alkalom volt ez a barátkozásra és a szorosabb ismerkedésre, különösen a közelmúltban megújult, két szervezeti egység egyesülésével létrejött klinikánk számára. Jövőre is ott leszünk!” – ígérte dr. Bárdos Dávid a Sebészeti, Transzplantációs és Gasztroenterológiai Klinika szakorvosjelöltje, csapatkapitány.
A Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika Mental Pride névre hallgató csapatával szombaton 12:40-kor állt rajthoz, és 20 óra 12 perc alatt teljesítette a távot.
„Így a kitűzött 21 órás célt elértük, ennek pedig nagyon örülünk – számolt be a csapata képviseletében dr. Kupcsik Fanny. „A verseny előtt néhány alkalommal közös edzőfutást szerveztünk a Margitszigeten, illetve a Budai-hegységben. Csapatunk tagjai között volt pszichiáter rezidens, szakorvosjelölt, szakorvos, ápoló és PhD-hallgató is. Az Ultrabalaton-futásunk kapcsán adománygyűjtést is szerveztünk a klinikánkhoz kötődő Moravcsik Alapítványon keresztül, amelynek célja a klinikán egy Madárbarát Kert létrehozása. Ez a Zöld Egyetem szemléletéhez is jól illeszkedik, emellett célunk minél barátságosabb környezet és potenciális új foglakoztatási, illetve szabadidős lehetőségek nyitása Nappali Kórházunk gondozott betegei számára” – hangsúlyozta dr. Kupcsik Fanny.
Ugyancsak jótékony céllal futotta körbe a Balatont a Semmelweis Egyetem Urológiai Klinikájának 13 orvosa, akik a prosztatarákos betegeket segítő 10 Ezer Lépés Program keretében álltak rajthoz, és teljesítették az ultratávot.
„A klinikán mindig elmondjuk a prosztatarákos betegeinknek, hogy fontos a pontos gyógyszerszedés, a kontrollvizsgálatokon való részvétel, a kiújulást előrejelezni képes PSA tumormarker rendszeres ellenőrzése, azonban emellett ugyanolyan fontos az egészséges életmód, valamint az is, hogy rendszeresen mozogjanak. Egyre több nemzetközi tudományos kutatás jut ugyanarra az eredményre: kevesebb panasszal és jelentősen tovább élhetnek azok a prosztatarákos férfiak, akiknek a diagnózist követően is a mindennapjaik része a testmozgás, a fizikai aktivitás. Nem azt várjuk a 60-as, 70-es, 80-as éveikben járó betegeinktől, hogy ahogy mi, körbefussák a Balatont, azonban csaknem mindenki tud a saját állapotához igazodóan többet mozogni, mint eddig tette” – jelentette ki dr. Nyirády Péter, a Semmelweis Egyetem Urológiai Klinikájának igazgatója, aki hozzátette: azzal, hogy csapatversenyben indultak, azt is üzenik, hogy a prosztatarákos betegeket sem egyetlen orvos gyógyítja, hanem egy szakmai csapat támogatja a sikeres kezelést.
OrthoProtko néven indult a Semmelweis Egyetem következő különítménye, amelynek részvétele kapcsán dr. Lőrincz Gergely csapatkapitány elmondta: 11 fővel 21 óra alatt teljesítették a távot szombat reggel 6 és vasárnap hajnal 3 óra között.
„Csapatunkban a Fogorvostudományi Kar orvosai mellett a Farmakognóziai Intézet, a Városmajori Szív-és Érgyógyászati Klinika – Pancreas Betegségek Részlege és a Neurológiai Klinika képviselte magát” – tette hozzá dr. Lőrincz Gergely a Gyermekfogászati és Fogszabályozási Klinika rezidense.
Az UBókay csapata az I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika munkatársai, hozzátartozói és barátai köréből szerveződött, amely – egy év kivételével – 2015 óta minden Ultrabalatonon részt vett.
„Sokszor kérdezik: mi a jó abban, hogy emberek egymás után futnak a melegben, hidegben, esőben, szélben, éjjel és nappal ugyanúgy, miközben egymást biztatják, kísérik, virrasztanak, elfáradnak és a végére biztosan nagyon kimerülnek? A válasz az, hogy ezt így egyben, közösen megcsinálni – körbefutni a Balatont – nagyon felemelő és olyan közösségi élmény, ami ritka – mutatott rá dr. Krivácsy Péter, a klinika Sürgősségi Betegellátó Osztályának osztályvezető főorvosa, csapatkapitány, aki hozzátette: az idei verseny minden szempontból jól sikerült, jól rajtoltak és jó időket futottak. „Sokat gondoltunk mind az egyetemi, mind a gyerekgyógyász csapatokra, de legtöbbet a ’Bókay Gyerekekre’, klinikánk fiatal és szemtelenül gyors csapatára, közvetlen kollégáinkra. A befutó úgy volt, ahogy lenni szokott: sós bőrrel, lábfájósan, elcsigázott arccal, boldogan fejeztük be a napot, azzal, hogy jövőre természetesen újra itt leszünk.”
Az intézmény színeiben rajthoz állt a ‘Bókay Gyerekek’ csapat is. dr. Érdi Júlia beszámolója szerint idén a zömmel I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika és a Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika Üllői úti részleg PIC osztályának munkatársaiból álló csapat családtagokkal és barátokkal egészült ki.
„A csapat sztár tagjai az egyik kolléga öttusázó lánya és fia voltak. Ők kezdték a versenyt, az ő futásuk után összetettben a harmadik helyen állt a csapatunk. Persze ilyen kezdés után mindenki nagyon motivált volt, sokan most futották életük legjobbját. Végül a kategóriánkban induló 870 csapat közül 145-ként értünk célba 19 óra 10 perc alatt, mellyel a tavalyi időnket közel egy órával javítottuk meg. Már alig várjuk a jövő évi versenyt, mely során 18 óra alatt szeretnénk körbe érni és örülnénk, ha ekkor már egy jótékony célért is futhatnánk! – summázta szereplésüket és terveiket dr. Érdi Júlia.
Kevesebb, mint 15 óra alatt érte körbe a tavat az ARccal előre csapat, amelynek egyetlen női tagja dr. Bálint Réka, a Gyermekfogászati és Fogszabályozási Klinika szakorvosa: a 14 óra 54 perc 3 másodperces eredménnyel a doktornő és civil csapattársai összetettben az abszolút 11. helyezést zsebelték be.
„Futótársaim, ahogy én nevezem őket, a 7 fős humormaffia végig velem küzdöttek, motiváltak, támogattak és ismét egy szuper élménnyé tették ezt a fantasztikus éjszakát. Mellettük óriási erőt adtak a lelkes biciklis és autós kísérőim is, akiknek szintén nagyon hálás vagyok” – hangsúlyozta dr. Bálint Réka.
Az Egészségügyi Menedzserképző Központ (EMK) csapata 21 óra és 5 perc alatt teljesítette a távot. Fajt Mónika, az EMK ügyvivő szakértője gyűjtötte össze az ’Egészségmenedzserek’ személyes élménybeszámolóit:
„Nagyon sokat adott nekem az UB, bármikor visszagondolok, boldognak érzem magam.”
„Igazi csapatépítés volt ez a hétvége számomra.”
„A legnagyobb élmény a hajnali befutó várása, a közös ünneplés, beszélgetés volt, és hogy együtt volt szinte mindenki, aki futott, kísért, biciklizett.”
„Nagyon jó élmény volt mind csapat tekingtetében, mind egyénileg. Csapat kapcsán azért, mert sikerült olyan kollégákkal is beszélgetnem akikkel eddig csak munkakapcsolat volt, de ez a közös élmény és egymás támogatása sokban javította az eddig csak kollegiális viszonyt.”
Ugyancsak rajthoz állt a tókerülő versenyen a Semmelweis Egyetem Belgyógyászati és Onkológiai Klinika csapata.
Fekete-Obreczány Éva, Bódi Bernadett
Fotó: csapatfotók
’Csak egy kör’ – a Fogpótlástani Klinika két munkatársának 22 órás útja a Balaton körül
Személyes hangvételű beszámolóban foglalta össze élményeit a klinika két kollégája, civilben apa és fia, dr. Jász Máté és dr. Jász Bálint.
A tavalyi Ultrabalatonon tíz fővel futottunk a Semmelweis Egyetem Fogpótlástani Klinikája csapatában, akkor merült fel először a páros indulás gondolata. A gondolatot tett, vagyis nevezés, majd egy intenzív felkészülési időszak követte. A verseny előtti egyik legnagyobb dilemma a táv felosztása volt. Egy kör, két ember, összesen 210 km. Egyszerűen megfelezni? Felváltva félmaratonokat futni? Végül az arany középút győzött, a távot 60-60-50-40 kilométeres szakaszokra osztottuk. A rajt reggel 7.45-kor volt Balatonfüreden, remek időben. Szinte mindig volt valaki körülöttünk, mert ahogy a váltók mezőnye széthúzódott, elkezdtük beérni az egyéni mezőny végét. A verseny szervezői rendkívüli profizmusról tettek tanúbizonyságot. Az első 60 km apát, a második hatvan a fiát gyötörte meg, elsősorban a váratlan kánikula miatt. A györöki váltóponton délután kettőkor Semmelweis 250-es pólóban futottunk át együtt, ami nagyon jó érzés volt. Estétől az idő már remek volt: szélcsend, néptelen utcák, nyugalom a déli parton. Egy-egy pislákoló piros jelzőfény az előttünk futón, néha egy előző fehér fény hátulról. Alkalmas idő egy kis magunkba nézésre. Nem kellett semmire figyelni, csak jobb láb, bal láb, ez meg ugye magától is megy. Siófoktól hazai pálya, a balatonakarattyai nyaralónkból egész nyáron errefelé szoktunk futni. És a hazai pálya ugye mindig lejt. Kivéve a világosi állomás környékét, ahol meredeken emelkedik. Arácstól az utolsó 4 km-t együtt tettük meg. Már javában pirkadt, mikor a Tagore sétányon végigfutva ráfordultunk a célegyenesre, és felvonszoltuk magunkat a „görög falu” feletti célba. Túl fáradtak voltunk a kirobbanó ünnepléshez, de nagyon örültünk neki, hogy minden nehézséget, fáradtságot, fájdalmat leküzdve beértünk, 22 óra 3 perc alatt, bár nem volt kitűzött célidőnk. Aki járt valaha az UB-n, az tudja, hogy a táv számos pontján hatalmas molinókon motivációs üzenetek vannak kirakva. Az egyik kedvencünk: „A futás olyan, mint az élet. Pont annyit vehetsz ki belőle, amennyit beletettél.” Nincs mellébeszélés, másra mutogatás. Csak te, az elvégzett munka, és a teljesítmény. Köszönjük mindenkinek, aki mellettünk állt, támogatott, gondolt ránk a versenyen. Gratulálunk az egyetem minden induló csapatának, minden kollégánknak, akik szintén teljesítették a távot. Nagyon örülünk, hogy a Semmelweis Egyetem egyre több futóversenyen képviselteti magát, hiszen a megjelenés ezeken a versenyeken fontos példamutatás a környezetnek, hogy nem csak prédikáljuk a testmozgás fontosságát, de teszünk is érte.
A ‘mi’ 211 kilométerünk
Ugyancsak kettes váltóban teljesítette a távot Nyámándi Piroska az Anatómiai, Szövet-, és Fejlődéstani Intézet szakasszisztense, az egyetem szabadidősport szakosztályának főszervezője, ultrafutó és futónagykövet, aki mindössze öt éve lett a sport szerelmese. Elsősorban a két hete, a Kossuth barlang feltáró-merülése közben halálos balesetet szenvedett klub- és búvártársa, barátja emlékének ajánlotta teljesítményét.
A tavaly októberi NN Ultrabalaton párban teljesítése után úgy éreztük Csillával, a futótársammal, hogy adósunk maradt a Balaton, ezért jó ötletnek tűnt, hogy idén ezt behajtjuk. Két perc alatt telt be a páros nevezési limit, közöttük volt a miénk is. Elkezdtük a felkészülést (nem minden nehézség nélkül) két külön országban, és vártuk az április végét. A ’mi’ 211 kilométerünket felesben. Indul a PirCsi Team. Ekkora távnál másképp működik a futás. A mentális jelenlét, a frissítés, a bemelegítés, a lenyújtás, a szakaszok közötti pihenés, az energiapótlás, a folyadékpótlás, a jegelés… minden. Másképp, de rugalmasan, ugyanakkor kötelezően. A kísérőautók is egymás után ütemezve jöttek, nélkülük nem sikerült volna. Vidáman, tele energiával álltunk pénteken reggel a rajtkapuban, mindenre felkészülve. Sikerült Jász Máté doktort is üdvözölni, aki szintén párosban indult neki, örültünk a találkozásnak és a nap folyamán még többször is összefutottunk. Két szakaszonként váltottunk, ami 20-25 kilométeres etapokat jelentett ötször fejenként. Kellemes napos időben teltek a nappali szakaszok, gond nélkül csökkentek a kilométerek, csendesen sercegett a vállunk, simán megfutottuk a Balaton-felvidék lankáit, majd balos kanyar és a napnyugta már Balatonmáriafürdő után ért minket. Az éjszaka kellemes, 9 °C hőmérséklete kicsit felfrissített minket és a magasparton belenevettem az éjszakába átnézve a túlpartra: már látom a célt! Világoson világosodni kezdett, ébredezett a part, mi jól voltunk és rohamosan fogytak a kilométereink. Pici módosítás után töretlenül folytattuk. Eljött az utolsó körforgalom, ahol párosunk újra egyesült és ketten együtt futottunk be 211 kilométer és 27 óra elteltével a célba. Elégedetten, boldogan, sérülések és izomgörcsök nélkül. 1 órát javítottunk a tavalyi időnkön és a 8. helyezést értük el. Elégedettek vagyunk, remekül sikerült futás volt, megszereztük újra, a szövetségünk erősebbé vált. Teljesítettem két BSZM-et egyéniben, egy UB-triót, három-UB párost. Szombaton még azt mondtuk, köszönjük, elég volt…de ki tudja?
Sportos egyetem
A korábban megrendezett idei, 37. Telekom Vivicittá Futófesztivál két napos rendezvényén is rajthoz állt számos egyetemi polgár. A Semmelweis Egyetem Sport Klub Szabadidősport szakosztály szervezése alatt 41 futó teljesítette a számára szimpatikus távot, többek között dr. Ferdinandy Péter rektorhelyettes és csapata, valamint dr. Gerber Gábor, FOK dékán, a Szabadidősport szakosztály vezetője és hitvese, Zsuzsanna is.
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
