„Nagy általánosságban azt lehet mondani, hogy a stroke – vagy ahogyan a köznyelvben említeni szokták, a szélütés, gutaütés – nem egyéb, mint egy hirtelen kialakuló idegrendszeri károsodás” – kezdte előadását dr. Szikora István, az Országos Mentális, Ideggyógyászati és Idegsebészeti Intézet Neurointervenciós Osztályának vezetője. Hozzátette: a mai szóhasználatban általában az agyi érkatasztrófákat értjük stroke alatt, amelyeknek valójában mintegy 10-12 százaléka vérzéses eredetű. Ez a vérzés létrejöhet az agyállományban, az agyhártya és az agyfelszín között, az agyhártya és a csontos felszín között, illetve a lágy agyhártya és az alatta futó erek közötti üregben. A szakember kiemelte, mindezektől függetlenül az ilyen események túlnyomó többsége vérhiányos állapotból, azaz érelzáródásból származik.
Ma Magyarországon évente körülbelül 27 ezer új eset fordul elő, ezzel pedig a stroke-betegség a harmadik leggyakoribb halálok a hazai népesség körében, mindemellett pedig a tartós ápolást igénylő állapotok leggyakoribb oka is.
A koponya-CT a legtöbbször alkalmazott diagnosztikus módszer. „Amennyiben a vizsgálat során intravénásan kontraszt anyagot juttatunk a beteg szervezetébe, képesek lehetünk az agyi ereket is ábrázolni” – részletezte a szakember. Hozzátette, hogy a mágneses rezonancia eljárás (MR) finomabb diagnosztikára alkalmas, jóval részletgazdagabban ábrázolja például az agyi tekervényeket, illetve a köztük húzódó barázdákat is. Rendelkezésre áll továbbá az angiográfia, azaz az érfestés eljárás, amely képes az agyi érképletek pontos ábrázolására, valamint ezen túlmenően az érbetegségek kezelésére is.
A képalkotó módszerek áttekintését követően dr. Szikora István rátért arra, hogy mi is az a neurointervenció. Mint fogalmazott, ez egy multidiszciplináris terület, amely különböző szakmák (neuroradiológia, neurológia, idegsebészet) együttműködésével művelhető eredményesen.
A munkánk célja, hogy a központi idegrendszer elsősorban érrendszeri kórképeit minimálisan invazív úton tudjuk megközelíteni, mégpedig valamilyen biológiailag preformált csatornán, például az érrendszeren keresztül
– magyarázta. Miután sikerült az érrendszeren keresztül megközelíteni a problémás területet, a következő lépés a kóros képlet morphológiai hibájának korrigálása valamilyen mechanikus eszközzel.
Dr. Szikora István elmondta: a koponyaűri aneurysmák, azaz értágulatok az egészséges lakosság mintegy 2-10 százalékánál bármilyen jel nélkül fordulnak elő. „Nem mindegyik értágulat okoz vérzést, Magyarországon kb. 1000-1500 ilyen eseménnyel számolunk évente” – összegezte. Ez a szám nem tűnik soknak, népegészségügyi jelentőségét azonban nem az előfordulási gyakorisága adja, hanem az, hogy az aktív években (40-60 éves kor körül) jelentkezik, és az esetek 50 százalékánál tartós fogyatékossággal vagy éppen halállal jár. A szakember beszélt arról is, hogy az értágulatok pulzáló áramlás hatására alakulhatnak ki.
Az értágulatok kezelése elsődlegesen azért indokolt, hogy megelőzhessük a már lezajlott vérzés ismétlődését. Abban az esetben, ha még nem alakult ki vérzés, nagyon fontos a kockázatelemzés, azaz felmérni, hogy mi jelenti a nagyobb veszélyt: maga a betegség vagy az annak megelőzését célzó műtét.
„Ez függ az értágulat helyétől, méretétől, egyéb betegségektől, illetve az általános kockázati tényezőktől is. Fontos, hogy mindezeket szakértő analizálja, ugyanis egyáltalán nem biztos, hogy minden értágulatot kezelni kell” – hívta fel a figyelmet a szakember. Hangsúlyozta, amennyiben szükség van a kezelésre, kiemelt szerepe van az időablaknak, ugyanis a vérzés megismétlődése leggyakrabban a vérzést követő napokban történik meg. A kezelés módszere az ún. hemodinamikai stressz kiiktatása, ami az esetek kb. 80-85 százalékában érrendszeren belüli módszerekkel történik.
A szakember kiemelte, az értágulaton kívül vannak olyan érbetegségek, amelyek kóros összeköttetést hoznak létre az ütőerek és visszerek között. Ezek kezelése bonyolultabb, ugyanis nincs rá konkrét kezelési mód. Minden esetben multidiszciplináris team egyénre szabott döntése szükséges az optimális terápia megválasztásához, amely lehet hagyományos sebészi, intervenciós és célzott besugárzás is.
Az intervenciós kezelés kapcsán ismertette, hogy az eljárás során érfestés irányításával katétert vezetnek fel az érgomolyagba, megfestik kontrasztanyaggal, ezt követően pedig egy speciális anyaggal kitöltik az érgomolyag keresztmetszeteit. Ez az anyag folyékony, de a vérrel érintkezve megszilárdul és mint egy öntvény, elzárja a kóros véráramlás útját – magyarázta.
Ezt követően áttért a népegészségügyi szempontból fontos területre, az akut ischaemiás (vérhiányos) stroke kezelésére. „Fontos tudni, hogy ezeknek a túlnyomó többségét egy szívhez közeli lokalizációban létrejött vérrög okozza, ami embóliaként eljut a vékony érkeresztmetszetbe, és elzáródást okoz. A célunk az, hogy az ebből eredő állománypusztulást, vagyis infarktust megelőzzük” – húzta alá. Mindez történhet az agy oxigénhiánnyal szemben tanúsított tűrőképességének fokozásával, és a keringés helyreállításával.
A legfontosabb és leglényegesebb tennivalónk, hogy a megszakadt keringést minél gyorsabban helyreállítsuk, mert enélkül csak az infarktus méretének a csökkentése és a következmények enyhítése lehetséges
– összegezte.
A problémát okozó elzáródott eret CT-angiográfiás eljárással keresik meg és katéteres érfestéssel igazolják – részletezte. A kontrasztanyag az érelzáródást okozó vérrögön nem jut át, így az artéria az angiográfiás képen hirtelen véget ér. Az elzáródást okozó vérrög ezt követően két fő módszerrel távolítható el: stent thrombectomiával vagy thrombaspirációval.
Dr. Szikora István előadásában szólt még az elzáródott ér megnyitásának jelentőségéről és eredményességéről is.
Az agyi vérellátási hiány következményeképpen egy perc alatt akár 2 millió idegsejt és 14 milliárd sejtközi kapcsolat pusztulhat el, valamint közel 14 km hosszú ún. velőhüvelyes rost mehet tönkre. Egy óra leforgása alatt így mintegy 3,5 évnek megfelelő öregedés zajlik le.
Amennyiben sikerül megszüntetni az érelzáródást, vagyis az agy megfelelő áramlását helyreállítani, úgy az önálló életvezetésre alkalmas túlélés esélye körülbelül a négyszeresére nő, míg a halálozás kockázata körülbelül ugyanilyen mértékben csökken.
A minimálisan invazív neurointervenciós eljárások az elmúlt 30 évben rendkívül gyorsan fejlődtek, jelenleg a központi idegrendszer számos érrendszeri betegsége eredményesen kezelhető. Különösen nagy jelentőségű az agyalapi nagyerek embóliás elzáródása által okozott akut stroke sikeres kezelése, amely – mint dr. Szikora István fogalmazott – a XXI. század eddigi legnagyobb terápiás eredménye.
Az előadás diasora ide kattintva tekinthető meg.
Horváth Dóra
Kiemelt kép: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem, illusztráció: Freepik
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
