Dr. Pósfai Balázs először végzős gimnazistaként kapcsolódott be a kutatómunkába: biológiatanára, dr. Jánossyné dr. Solt Anna közbenjárására az Agykéreg kutatócsoporthoz csatlakozhatott idejekorán. 2011-ben vették fel a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karára, és tanulmányai alatt végig intenzíven foglalkozott a Tudományos Diákkörben (TDK) végzett munkával is. Főként anatómiai módszerekkel dolgozott, az agy felépítését próbálta megismerni különböző mikroszkópos technikákkal. 2017-ben diplomázott, az ekkor induló PhD-munkáját már egy másik kutatócsoportban folytatta. Azóta a Lendület Neuroimmunológia kutatócsoportban dolgozik, ahol az az agy fő immunsejtje, a mikroglia általános agyi folyamatokra gyakorolt hatásait vizsgálja– főleg arra kíváncsi, hogy az egészséges körülmények között pontosan mi ezen sejtek szerepe.
„Az agyunkat érintő betegségek hatalmas gazdasági-társadalmi terhet jelentenek, de nem tudjuk ezeket kezelni, kordában tartani – foglalta össze dr. Pósfai Balázs. – Manapság a legtöbb klinikai kutatás az idegsejtekre koncentrál, de mi úgy gondoljuk, hogy ha az agynak van egy veleszületett immunsejtje, egy képessége, hogy az apróbb eltéréseket kijavítsa – ez a mikroglia –, akkor ezen mechanizmusok megértésén keresztül lehetne beavatkozni betegségek esetén” – magyarázta.
Bár nem projektre, hanem „életműre” ítélik oda, a Junior Prima Díjat véleménye szerint főként a PhD-kutatása első 2-3 évében végzett munkájáért kapta. Csoportjukkal azt a kapcsolatot írták le a mikroglia sejtek nyúlványai és az idegsejtek sejttestje között, ami korábban ismeretlen volt a szakirodalomban.
„Már elég sokat tudunk arról, mi történik az agyban, ha nincsen mikroglia, illetve hogy milyen alapvetően idegsejtekhez kötődő funkciókban lép fel zavar ilyenkor, de nem lehetett tudni, milyen kommunikációs útvonalon nyúl bele a mikroglia ezekbe – fogalmazott a kutató, hangsúlyozva, hogy ennek a kutatásnak a tanulsága szerint az idegsejtek központi régiója, ahol lényegében eldőlnek a globálisan fontos kérdések az idegsejtekben, mikrogliális kontroll alatt állhat. Ennek a kapcsolatnak a felépítését térképezték fel, karakterizálták és emberi, illetve egér agyban vizsgálták gyakoriságát”
– mondta el.
Egy másik fontos kérdéskör a stroke-on átesett betegek vizsgálata: abban a határzónában, ahol még potenciálisan megmenthető idegsejtek vannak, megváltoznak ezek a kapcsolatok, minden jel szerint a mikroglia-sejtek próbálják ezen a területen életben tartani az idegsejteket – fogalmazott. „Ennek hosszú távú klinikai relevanciája izgalmas: ha megértenénk, hogy itt milyen folyamatok zajlanak, időt nyerhetnénk a stroke-on átesett betegeknek, mert a hosszútávú kimenetel szempontjából alapvető jelentősége van annak, hogy mekkora területen hal el az agyszövet” – fogalmazott.
A kutatók egyre inkább azt látják, hogy az általános neurodegeneratív betegségekben (pl. Alzheimer-kór, Parkinson-kór, stb.) ez a mikrogliális kapcsolat megváltozik az agyban. „A közeljövő kutatásaiban arra leszünk kíváncsiak, hogy ez késői reakció-e, vagy épp ez az, ami elindítja a betegségek kialakulását” – mondta el dr. Pósfai Balázs.
A Science folyóiratban 2019-ben megjelent cikk, amelynek dr. Pósfai Balázs megosztott első szerzője volt, megjelenése óta majdnem 200 idézetet kapott 2 év alatt, ami azt jelzi, hogy a tudományos közösség számára is izgalmas ez a téma. (A cikkről beszámolt honlapunk is, ide kattintva érhető el.)
A Junior Prima Díjjal kapcsolatban dr. Pósfai Balázs úgy fogalmazott: nagyon megtisztelő számára, hogy méltónak találták rá, és egyfajta megerősítés számára, hogy jó úton halad. „A kutatás mostoha munkakör, hiszen rengeteg csalódás éri az embert, amíg a hipotézisére választ kap, ráadásul a válaszok sok idő alatt lesznek meg és nem is biztos, hogy olyan, amilyenre gondolt a kutató – fogalmazott –, cserébe annál nagyobb örömet okoz, amikor az ember valami fontos eredményre bukkan” – tette hozzá.
Dr. Pósfai Balázs pályaválasztására nagy hatást gyakorolt családja, amelyben több neves kutató is van, így hamar megtetszett neki a tudományos pálya. Mint hangsúlyozta, a kezdetektől jó hangulatú és magas szakmai színvonalú csapatokban dolgozhatott, mesterei közül dr. Cserép Csabát, a PhD-társtémavezetőjét és dr. Dénes Ádámot, a Lendület Neuroimmunológia kutatócsoport vezetőjét, valamint dr. Szijártó Attilát emelte ki, aki a Semmelweis Egyetem Kerpel-Fronius Ödön Tehetséggondozó Programja keretében volt a mentora. Mint elmondta, már az egyetemi évek alatt eldőlt, hogy nem fog praktizálni, így teljesen a kutatásra tudott koncentrálni.
A Semmelweis Egyetemhez legszorosabban a Tudományos Diákköri Tanácson keresztül kötődik annak elnökségi tagjaként és titkáraként. Ezzel kapcsolatban felidézte: a Kerpel-Fronius Ödön programon keresztül jelentős segítséget kapott a munkájához, és amikor befejezte az egyetemet, jelezte mentorának, dr. Szijártó Attilának, hogy szeretne mindebből visszaadni valamit. Így kapcsolódott be a Tudományos Diákköri Tanács (TDT) munkájába. Jelenleg 4 TDK-hallgatója van, akik sikeresen szerepelnek a különböző szakmai megmérettetéseken. „Személyes tapasztalatból tudom, hogy nagyon fontos egy jó témavezető, aki tud időt szánni a hallgatóra, egy ilyen mentor meghatározó lehet egy diák életében” – fogalmazott.
A fiatal kutató nemrég alapított családot. Mint elmondta, feleségét még középiskolásként ismerte meg, együtt versenytáncoltak. Ezzel a hobbival éppen a kutatás miatt kellett felhagynia, de a sport továbbra is jelen van az életében: barátaival rendszeresen focizik és futóversenyeken is részt vesz. Utóbbi közös családi elfoglaltság is: idén szeptemberben úgy tervezik, hogy beneveznek egy babakocsis félmaratoni váltófutásra.
Pogrányi Péter
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
