A Szenior Akadémia hatodik szemeszterének nyitó előadásán dr. Arányi Zsuzsanna, a Neurológiai Klinika egyetemi tanára „Neuropátia, a perifériás idegek betegségei, újdonságok a diagnosztikában” című előadásában ismertette, hogy a neuropátia vagy idegbántalom a környéki (perifériás) idegek betegségeit jelenti. Kiemelte, hogy ha egy ideg érintettségéről van szó, akkor mononeuropátiáról, több ideg érintettségénél pedig polineuropátiáról beszélünk. Egy ideg nagyon sok, akár több ezer idegrostból (axon) áll, ezek szállítják az információt, az elektromos ingerületet – magyarázta. Funkció alapján megkülönböztetünk mozgató és érző idegrostokat; ezek az idegrostok kötegekbe szerveződnek, az egyes kötegeket és magát az ideget kívülről erős, kötőszövetes boruk veszi körül, amit velőshüvelynek hívunk, ez tulajdonképpen az idegrostnak a „szigetelőanyaga”. Ha ép ez a velőshüvely, akkor az ingerületi vezetés is sokkal gyorsabb; a velőshüvely károsodása az idegrostnak a vezetési zavarát idézheti elő – mondta el.
Dr. Arányi Zsuzsanna előadásában beszélt az elektrofiziológiáról, vagyis az idegek külső, mesterséges ingerléséről, ami az idegi betegségek diagnosztikájának az alapja. Rámutatott, hogy az idegek elektromos ingerlésével annak összes idegrostja ingerületbe kerül, a válasz vezetési sebessége és amplitúdója pedig információt ad az ideg normális avagy kóros működésről. Bemutatta az idegkárosodás két fő formáját: amikor csak a velőshüvely károsodik, például külső nyomás hatására, akkor vezetési blokk alakul ki. Átlagosan 4-12 héten belül a velőshüvely spontán visszaépül (ez nem befolyásolható, nem gyorsítható). Súlyosabb formája, ha az egész idegrost károsodik, ilyenkor a megszakadt idegrost szétesik és felszívódik. Mindkét esetben a tünet az ideg működésének, az általa ellátott izmok, funkciók és érző területnek a kiesése. Ebben az esetben is van esély a felépülésre, hiszen a perifériás idegek – szemben a központi idegrendszeri idegsejtekkel – képesek a regenerációra. Az idegrost a sérülés helyén nyúlványokat kezd növeszteni, amelyek kinőnek a cél felé az üresen maradt kötőszövetes burokban. A regeneráció feltétele, hogy a növekvő rostok megtalálják az utat, ehhez szükséges, hogy folytonos legyen az ideg külső burka – magyarázta. Itt a gyógyulás ideje távolságfüggő és nem befolyásolható. Például, ha a könyöknél alakul ki sérülés, és a kéz izmokat kell ellátnia a kinövő idegnek, akkor itt a regenerációs folyamat akár egy év is lehet – mutatott rá. A külső idegburok teljes sérülésekor úgynevezett idegvarrás sebészi beavatkozással a burkot egyesíteni tudják.
Az előadó hangsúlyozta: a perifériás idegek vonatkozásában korábban nem volt lehetőség a képalkotásra, az elektrofiziológia, vagyis az ingerlés volt az egyetlen diagnosztikai lehetőség a betegség megállapítására.
Az elmúlt tíz évben ezen e területen hatalmas előrelépés történt a nagy felbontású ultrahang, illetve az MR neurográfia bevezetésével. Ezek alapjaiban változtatták meg a perifériás idegrendszeri betegségekkel kapcsolatos ismereteket, illetve a diagnosztikát – emelte ki. Mint elmondta, az idegek különösen alkalmasak ultrahangvizsgálatra, mert felületesen futnak a végtagokon, könnyen hozzáférhetőek, a vizsgálathoz azonban nagy felbontású, magas frekvenciájú ultrahang fejre van szükség, amellyel az ideg belső szerkezete is megítélhető – tette hozzá. Sorra vette, hogy milyen paramétereket vizsgálnak az ultrahang során (méret, folytonosság, környező struktúrák, erezettség).
Bemutatta a neuropátia tüneteit: ha az érzőrostok károsodnak, akkor égő, nyilalló, sugárzó fájdalom jelentkezik, de jellegzetes tünet még a zsibbadó, bizsergő, égő érzés, tűszúrásszerű, hangyamászásszerű érzetek, szorítás, hideg. De előfordulhat, hogy csökken az érzet egy adott területen pl. kézen vagy lábon. Ha pedig a mozgatórostok is károsodnak, akkor izomgyengeség, bénulás, izomsorvadás alakul ki – sorolta, hozzátéve, hogy először az érző, majd a mozgató rostok károsodnak. Szólt a normális és a neuropátiás fájdalom közötti különbségekről is, majd sorra vette a leggyakoribb neuropátiákat, úgy, mint a csukló alagút szindróma vagy a diabeteszes polineuropátia, kitérve ezek jellemző tüneteire. Hangsúlyozta, hogy a cukorbetegség egyik leggyakoribb szövődménye a neuropátia. A cukorbetegek több mint felénél kialakul, ami egyúttal a cukorbetegség első tünete is lehet – ismertette, hozzátéve, hogy a cukorbetegség okozta neuropátia a végtagamputációk vezető oka.
A Szenior Akadémia előadása visszanézhető az egyetem YouTube-csatornáján.
Dr. Arányi Zsuzsanna az MTA doktora, neurológus és klinikai neurofiziológus szakorvos, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem elvégzése óta a Semmelweis Egyetem Neurológiai Klinikájának munkatársa. Jelenleg a Klinikai Neurofiziológiai Laboratórium és a neuromuscularis szakrendelés vezetője. Klinikai neurofiziológiai képzésének részeként, valamint kutatási céllal hosszabb időt töltött Svájcban, a Berni Egyetemen. Kezdeti kutatási területe a transcranialis mágneses ingerlés és a humán motoros rendszer vizsgálata volt, majd érdeklődése az electromyographia és a neuromuscularis betegségek, illetve legújabban a perifériás idegek ultrahang vizsgálata felé fordult. Mint az ideg ultrahang, egy forradalmian új, a neurofiziológiát kiegészítő diagnosztikai eszköz egyik hazai úttörője elkötelezett a módszer hazai elterjesztésére. A Nemzeti Agykutatási Program keretén belül az MTA-Semmelweis Egyetem periférás idegrendszeri kutatócsoport vezetőjeként kutatási támogatásban részesült. Szűkebb kutatási területe a neuralgiás amyotrophia és a mellkas kimeneteli szindróma ultrahang vizsgálata. Számos hazai és nemzetközi tudományos publikáció szerzője és hazai, illetve nemzetközi neuromuscularis ultrahang kurzus és konferencia meghívott előadója. A Magyar Klinikai Neurofiziológiai Társaság és a Magyar Neurológiai Társaság vezetőségi tagja, valamint az MTA Klinikai Idegtudományi Bizottságának és az Európai Neurológiai Akadémia Neuropathia paneljének tagja.
Bódi Bernadett
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
