Ismert, hogy a COVID-19 új variánsainak (delta-variáns, omikron) előtérbe kerülésével párhuzamosan egyre több koronavírus-fertőzött esetet regisztráltak a kétszer oltott populációban is, ennek kapcsán pedig előtérbe került a harmadik (a Johnson & Johnson Janssen vakcinája esetében a második) oltás kérdése is. Azóta több tanulmány is rámutatott, hogy a harmadik vakcina (ún. booster oltás) hatásos azokban az esetekben, amikor annak típusa megegyezik az első két oltás típusával (homológ vakcináció). Azokról az esetekről azonban kevés adat áll rendelkezésre, amikor a harmadik oltás típusa eltér az első két oltásétól (heterológ vakcináció).
Ezért is bír nagy jelentőséggel az a 2022 januárjában a New England Journal of Medicine szaklapban megjelent tanulmány, mely szerint a heterológ booster vakcináció hatásosságát tekintve eléri vagy meghaladja a homológ vakcináció eredményességét, és mellékhatásprofilja sem tér el attól érdemben. A tanulmányban 2021. május 29. és augusztus 13. között tíz amerikai centrumban a következő három vakcinát vizsgálták: Pfizer-BioNTech (BNT162b2), Moderna (mRNA 1273), Johnson & Johnson – Janssen (Ad26.COV2.S). A fázis 1-2, nem randomizált, „open-label”, vagyis nyílt vizsgálatban 458 olyan személy vett részt, akik már legalább 12 hete két Moderna, két Pfizer-BioNTech vagy 1 Johnson & Johnson – Janssen oltásból álló vakcinációban részesültek, és tudomásuk szerint még nem estek át a COVID-19 fertőzésen. A vizsgált populációt 3 egyenlő csoportra osztották, melyekben az alanyok Moderna, Pfizer-BioNTech vagy Johnson & Johnson – Janssen vakcinát kaptak booster oltásként. Így az oltott személyek összesen 9 csoportot alkottak, csoportonként mintegy 50 fővel. Valamennyi csoportban egyenlő arányban fordultak elő a 18-55 évesek és az 56 év felettiek. A tanulmány 1., 15. és 29. napján vizsgálták a kötődő és neutralizáló antitest választ, valamint a T-sejtes immunitást. Fontos kiemelni, hogy a neutralizáló aktivitást a béta és a delta variánsok ellenében is megvizsgálták.
Súlyos mellékhatást egyetlen booster oltás alkalmazását követően sem tapasztaltak, a leggyakoribb oltási reakciók közé az izomfájdalom, fáradékonyság, fejfájás, az oltás beadási helyének lokális fájdalma és a láz tartozott, de különbség a csoportok között ebben sem mutatkozott.
A booster oltás hatására kialakuló kötődő és neutralizáló antitest válaszok a heterológ vakcinációk esetén azonos – némely esetben jelentősebb – mértékűek voltak, mint a homológ vakcinációknál. Fontos kiemelni, hogy ezen megállapítás a delta variánsra is igaz. A neutralizáló antitestek vizsgálatát speciális, tudományos laboratóriumokban végzik, amely során a beteg vérszérumában lévő antitest vírusszaporodásra gyakorolt hatását vizsgálják. A tudományos elemzésben használt tesztek nem összekeverendők a klinikai gyakorlatban alkalmazott antitestszint-mérésekkel – mutatott rá dr. Merkely Béla rektor.
A T-sejtes immunitás vizsgálatakor szintén hasonló eredményre jutottak. Azaz a heterológ booster oltás a homológ oltás hatásosságával ér fel ezen a téren is, sőt a CD8+ T sejtes választ vizsgálva a heterológ oltások esetében (döntően mRNS vakcinát követően adott Johnson & Johnson – Janssen oltás vagy ennek fordítottja) jelentősebb immunválasz volt detektálható. A vizsgálat eredményei alapján tehát booster oltások esetében a heterológ vakcináció hatásossága azonos – egyes esetekben jobb – a homológ booster vakcináció hatásával összevetve.
Ennek megfelelően az eddig rendelkezésre álló adatok alapján elmondható, hogy mindenképpen szükséges a harmadik oltás felvétele, így a három oltás a teljes oltás. Azonban nem feltétlen szükséges a homológ, vagyis a korábbival megegyező emlékeztető oltást választani, hiszen a heterológ vakcináció is legalább hasonlóan hatásos
– emelte ki dr. Merkely Béla rektor. Laboratóriumi körülmények között mérsékelten kimutatható, de nem jelentős különbség van az oltások keverése, vagyis a heterológ vakcináció javára – tette hozzá. Véleménye szerint ennek hátterében az állhat, hogy az eltérő vakcinák a vírusfehérje egy másik részét mutatják meg szervezetünknek.
A vizsgálat tovább folytatódik annak megítélésére, hogy a laboratóriumban tapasztaltak miként jelennek meg a klinikumban. Azaz ténylegesen mennyi megbetegedés, kórházba kerülés és súlyos lefolyású betegség lesz az érintettek egyes csoportjainak körében.
Fülöp Gábor (Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika), Dobozi Pálma
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
