Talán kevesen tudják, hogy az egyetem Közhasznúsági Felügyelőbizottságának jelenlegi orvosdoktor elnöke festőnek készült, az, hogy végül a gyógyító hivatást választotta veszteség a képzőművészetnek, nyereség viszont a Semmelweis Egyetemnek és az orvosi szakmának – fogalmazott a kiállítás megnyitóján dr. Merkely Béla. A rektor ismertette dr. Nagy Zoltán orvosszakmai és egészségügyi vezetői pályáját, melyet példaértékűnek nevezett. Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet főigazgatójaként, valamint az Országos Klinikai Idegtudományi Intézet vezetőjeként elkötelezetten tevékenykedett a teljes körű ideg-elmegyógyászati betegellátás, kutatás és oktatás fejlesztéséért. Nevéhez fűződik a stroke-ellátás országos szintű megszervezése, munkásságának köszönhetőn hazánkban jelentősen csökkent a stroke eredetű halálozás – sorolta érdemeit. Kiemelte, nagyszerű szakmai életútja mellett művészeti munkássága kevésbé közismert, pedig már tinédzser éveiben a Hólapátolók című akvarelljével elismerést szerzett Újdelhiben a Gyermekrajz Világkiállításon. Tehetségét rajztanára, későbbi mestere Magyarász Imre fedezte fel, és ő ismertette meg a rajz, és a festészet alapjaival. Később a zugligeti rajzkör, a Dési Huber István kör jelentett számára további tanulási lehetőséget. Másik mestere Bene Géza volt, akinek biztatása és tanításai jelentős hatással voltak kezdeti próbálkozásaira.
Fiatal felnőttként Kecskeméti Kálmán képzőművész barátsága, kritikus hangja segítette őt abban, hogy megtalálja saját stílusát a festészetben – ismertette. Az egyetem elvégzése után részt vett több kiállításon, így az Orvosegyetem Klubjában, a Fiatal Művészek Biennáléján, illetve az orvos festők washingtoni világkiállításán – idézte fel beszédében a rektor. Orvosi pályáját a Semmelweis Egyetem II. Sz. Patológiai Intézetében kezdte, ahol egyaránt nagy örömet talált a kórszövettan vizuális világában és a kutatásban. Még ebben az időszakban is volt energiája egy-egy kép megfestésére és a Ferenczy Károly rajzkör megszervezésére, amit Urbán Béla László festőművész vezetett – hangzott el a megnyitón.
Galéria
A rektor kiemelte, hivatását az ideg-elmegyógyászat területén találta meg, a klinikai és kutató munka azonban annyi időt és energiát igényelt, hogy a festészetet kénytelen volt hosszabb időre felfüggeszteni. Felesége Manninger Mária iparművész (1942-2013) révén azonban folyamatos kapcsolatban maradt a művészvilággal. 2011-ben Tihanyban „Társak, Kortársak” címmel közös kiállításon szerepelhetett feleségével, és a Bohus Zoltán – Lugossy Mária művészházaspárral.
Dr. Merkely Béla hangsúlyozta, dr. Nagy Zoltán négy évvel ezelőtt tért vissza a művészet és tudomány kapcsolatához, amikor mélyebben megismerte a 2000-es években indult neuroesztétikai kutatásokat. Ezek a vizsgálatok a művészi befogadás neurobiológiáját tanulmányozzák, többek között MR-képalkotással, illetve EEG-vel – magyarázta. A professzor PhD-jelölt munkatársával együtt azt vizsgálta, hogy milyen különbségek vannak a festők, mint szakemberek és az orvosok, mint laikusok agyműködésében a különböző stílusú festmények szemlélése során. A professzor nyugdíjba vonulásakor visszatért a festészethez, és nagy kedvvel vetette bele magát az alkotás örömeibe. Télikertjében létrehozott műtermében született számos, ma itt látható alkotás – mutatott rá.
A kiállítás megnyitóján Wehner Tibor művészettörténész kiemelte, dr. Nagy Zoltán műveire elsősorban az úgynevezett nem ábrázoló képalkotás és az expresszív megközelítésű fejábrázolás jellemző. Fiatalos, friss szellemiségű művész, akinek rendhagyó alkotói munkásságban meghatározó tényező az orvosi hivatás, a nagyívű ideggyógyászati munkásság, valamint az elmélyült tudományos kutatómunka is – fogalmazott, hozzátéve, hogy a klasszikus értékek megőrzése mellett mindig ébren tartotta a korszerűség és az újítás szellemét. Olajfestékkel és olajpasztellel rögzíti kompozícióit, melyben nincs formabontás, nincsenek idegen anyagok, a festői izgalom és nyugtalanság a stílusban, és az azok által közvetített gondolatokban érhető tetten. Wehner Tibor kiemelte, a művész alkotásaiban önálló egységgé rendeződnek a természeti, a biológiai elemeket és motívumokat feldolgozó organikus absztrakt kompozíciók, különálló csoportként tekinthetünk a geometriai alkotásaira is, ahol a határozott kontúrok teremtenek rendet. A legjelentősebb darabokként pedig a portrékat emelhetjük ki, melyek szuggesztívek, magával ragadók, emlékezetbe vésődők és nemcsak a karaktert idézik meg, hanem a személyiséget is – fogalmazott. Ezekben az expresszív képmásokban a festői vonzódása mellett a mély pszichológiai és pszichiátriai érdeklődése is tetten érhető – emelte ki, hozzátéve: az utolsó nagy csoportnak az absztrakciók számítanak.
A művészet végig kísért pályám során, de végül a gyógyító hivatást választottam, mert úgy véltem, hogy mint orvos, lehetőségem lesz festeni, de mint festőművész sok mindentől elzárom magam
– osztotta meg dr. Nagy Zoltán, aki saját elmondása szerint, ha lát egy üres vásznat, nem tud ellenállni az alkotásnak. Mint fogalmazott, a portréfestés rendkívül izgalmas számára, hiszen egy arckép ábrázolásánál a lényeg kiemelésével el lehet jutni egészen a lélek ábrázolásáig.
A tárlat megnyitóján dr. Nagy Zoltán unokája, Skultéty Mátyás csellójátékával színesítette a programot.
Bódi Bernadett
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
