„Pályafutásom két meghatározó személyisége – dr. Szabó Zoltán, az első hazai szívtranszplantáció megtervezője és elvégzője, valamint dr. Juhász-Nagy Sándor, kora meghatározó keringéskutatója – is Széchenyi-díjas professzor volt itt a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikán. Fantasztikus és felemelő érzés közéjük tartozni” – emelte ki dr. Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem rektora, a klinika igazgatója annak kapcsán, hogy 2021. augusztus 20-án ő maga is átvehette ezt a kitüntetést. A díjat kivételesen értékes tudományos pályája során elért, nemzetközileg is nagyra értékelt kardiológiai kutatási eredményei, elhivatott oktatói munkája, valamint kiemelkedően eredményes intézményvezetői és szakmai közéleti tevékenysége elismeréseként ítélték oda számára még márciusban, de a koronavírus-járvány miatt az augusztus 20-i nemzeti ünnep alkalmából vehette át.
A rektor felidézte: harminc évvel ezelőtt dr. Szabó Zoltán – az intézmény akkori igazgatója – vette fel a klinikára, aki ettől kezdve hat évvel ezelőtti haláláig napi, heti szinten végigkísérte pályáját. „Úgy tiszteltem, mintha az apám lett volna, és a kezdetektől közeli, bizalmi viszonyba kerültünk egymással, mivel érzékelte, hogy érdeklődő vagyok, és ha valamit elvállalok, akkor azt meg is csinálom. Látott bennem fantáziát, és lehetőséget adott a kibontakozásra” – emlékezett vissza. Dr. Szabó Zoltántól a klinikai szemlélet mellett sokat tanult arról is, hogy milyen egy jó vezető. „Menedzserszemléletű ember volt, aki nem az apróságokra, hanem a lényegre fókuszált. Volt víziója, mindig látott valami előremutató célt maga előtt, és folyamatosan építkezett” – mutatott rá a rektor.
Dr. Merkely Béla fiatal orvosként pacemakereket, beültethető defibrillátorokat, rádiofrekvenciás ablációs eszközöket fejlesztett a klinika Kutató Laboratóriumában, amelynek vezetője akkoriban dr. Juhász-Nagy Sándor volt.
„Alapos, strukturált gondolkozású, ötletekkel teli, különleges személyiség volt, aki nemcsak arra tanított meg, hogy miként kell tisztességesen felépíteni egy kutatást, hanem a sikerek és kudarcok elviselésére is felkészített. Vezetésével a laborban – amely mára volumenében többszörösére nőtt – igazi transzlációs kutatás tudott megvalósulni” – emlékezett vissza másik fontos mentorára.
Dr. Merkely Bélát 2006-ban dr. Juhász-Nagy Sándor ajánlotta az akkori rektor figyelmébe a Kardiológiai Tanszék vezetésére, a Cardiovascularis Centrum (CVC) irányításának megtartása mellett, hangsúlyozva, hogy benne látja a garanciát a megfelelő színvonalú kardiológia oktatásra. Ezt nem csupán kutatási eredményeivel indokolta, hanem „egészen rendkívüli intenzitású és hatékonyságú gyógyító tevékenységével, betegei iránti példamutató elkötelezettségével, remek szervezőkészségével, fiatal beosztottjaira gyakorolt inspiratív erejével” – fogalmazott az erről szóló akkori levelében dr. Juhász-Nagy Sándor, amit ajánlásként dr. Tulassay Tivadar rektornak írt.
Galéria
Meghatározó mentorai között említette még dr. Tenczer József professzort, aki a belgyógyászat gyakorlatvezetőjeként a kardiológiát oktatta a III. Sz. Belgyógyászati Klinikán, ahol Merkely Béla másfél évig dolgozott mint koronária őrzős ápoló. Azzal kapcsolatban, hogy miként esett később végzős orvosként a választása a Városmajorra elmondta: már heidelbergi ösztöndíjas éve alatt világossá vált számára, hogy ezt a szakterületet az intervenciós kardiológia fogja meghatározni a jövőben, az egyetemen belül pedig látszott, hogy a Városmajor lehet ennek a bölcsője, ezért kérte dr. Fonyó Attila akkori dékántól, hogy ide jöhessen. „Jól kell tudni választani” – jegyezte meg.
Pontosan 30 évvel ezelőtti érkezésekor, 1991-ben 4 kardiológus volt a házban, a terület és a klinika fejlődését is jól mutatja, hogy számuk ma eléri a hatvanat, de jelentősen több a szívsebész, az érsebész, az aneszteziológus, valamint a PhD-s fiatal is.
30 éve orvosként, 30 éve a Városmajorban
Dr. Merkely Béla 1966-ban született Budapesten. 1991-ben végzett a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen általános orvosként, PhD fokozatot 1999-ben szerzett. 2006-ban habilitált, az évtől az MTA doktora. 2007-től a Semmelweis Egyetem Kardiológiai Központja kardiológiai tanszékének vezetője, 2013 óta a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika igazgatója, 2018 óta a Semmelweis Egyetem rektora. Nős, három gyermek édesapja. 30 éve kezdte meg pályafutását a Semmelweis Egyetem Városmajori Klinikáján, a gyógyító munkája mellett folytatott kutatásaiban kezdetben az életet veszélyeztető ritmuszavarok mechanizmusait vizsgálta, majd később intenzíven foglalkozott új, modern minimál invazív eszközök fejlesztésével, különböző ablációs módszerekkel, amelyek a ritmuszavarokat kezelik, így a defibrillátorok optimalizálásával, beültetett és külső defibrillátorokkal. MTA doktori címét a tachyarrhythmiák patomechanizmusai és új elektrofiziológiai nonfarmakológiás kezelési módszerei témában szerezte meg 2006-ban. Később a szívelégtelenség került munkája fókuszába, 750 közleményéből 100 feletti publikáció fűződik a reszinkronizációs kezeléshez, amelynek lényege, hogy miként lehet a legyengült négy szívüreget egymáshoz hangolni, hogy optimálisan működjön és visszaalakuljon a szív funkciója. Döntően klinikai jellegű vizsgálatokat végzett a heveny szívizominfarktus kezelésével kapcsolatban. Fontos fejlődési irány a sportkardiológiai profil kialakítása, ahol egyebek mellett a sportolói teljesítmény optimalizálásával, a sportolók kardiovaszkuláris rizikójának meghatározásával foglalkoznak. Jelenleg a strukturális intervenciók, billentyűbeültetések, minimál invazív beültetések vannak figyelme fókuszában.
A Városmajori Klinikán ma minden, a szív- és érgyógyászatban ismert műtétet végre tudunk hajtani magas színvonalon, és mindegyikből itt végezzük a legtöbb beavatkozást Magyarországon. Szívtranszplantáció tekintetében nálunk működik Európa második legnagyobb transzplantációs programja, a pacemaker beültetések száma az elmúlt évtizedekben 2-300-ról 1500-1800-ra, az intervenciós beavatkozásoké 300 körüliről 2500-ra nőtt. 2 CT és egy MR áll a klinika rendelkezésre, ahol jelentős infrastrukturális fejlesztések folynak, jelenleg 3 milliárd forintból korszerűsödnek a műtők és bővül az oktatási tér – ismertette dr. Merkely Béla.
„Lépésről lépésre haladtunk a jó irányba, és a sikerek mindig újabb támogatást, kutatási grantet hoztak, így tudtunk forrást teremteni, miközben a nemzetközi kapcsolatokat is maximalizáltuk” – adott betekintést a klinika működésébe, rámutatva, hogy hasonló szemléletet képvisel az egyetem vezetésében is. „Egy szempont van: a szakmaiság minden téren. Emellett pedig kell, hogy legyen egy világos víziónk arról, hova akarunk eljutni, és ezt kell követni minden lépésünkben” – mutatott rá. Kiemelte az emberi erőforrás fontosságát, mint fogalmazott, „a klinikára is csak a legkiválóbbakat vesszük fel, és nagyon fontos, hogy minden területen a legjobbak álljanak az élen. Vannak professzoraim, akik tudományos diákkörösként kezdtek a klinikán – ez is mutatja, hogy a tehetséggondozás adja az alapot az egyetem emberi erőforrásának fejlesztéséhez”.
Dr. Merkely Béla azt mondja, a betegellátásból meríti a frissességet és feltöltődést, ami az intézményfejlesztési tevékenységéhez szükséges. „Ha belépek a műtőbe, olyan jól érzem magam, mint a vízilabda-mérkőzésen. Vízilabdában a labdajátékra és a társaimra figyelek, a műtőben pedig a betegre. Ilyenkor minden egyéb feladatból adódó nehézség eltűnik” – ad betekintést. És hogy mi biztosít motivációt az intézményfejlesztéshez, legyen szó akár a klinikáról, akár az egyetemről? „Van vízióm és tudom, hova szeretnénk eljutni” – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy ez a szemléletet még gyermekkorából, az úszóedzéseiből őrizte meg. „Miközben róttuk a sokezer métert – havi szinten 100 kilométert kellett leúsznunk –, tudtuk, hogy hosszú az út, de ez kell ahhoz, hogy a szükséges másodperceken javítsuk és teljesítményünk a következő versenyen jobb legyen. Megtanultam, hogy világos célra van szükség, és az odáig vezető út hosszú és fárasztó lehet, ezért ehhez erő kell” – fogalmazott.
Dr. Merkely Béla szólt arról is, hogy a COVID-19 járvány elleni küzdelem jól megmutatta, hogy bár sokakat meggyógyíthat az ember a saját kezével, talán még többeken lehet segíteni egy kritikus helyzetben jól megszervezett rendszerrel.
A helyzet komolysága megkövetelte, hogy teljesítményünk maximumát adva forduljunk rá erre a kihívásra, tudatos fejlesztéssel pedig nemzetünk érdekében országos szinten is a feladatok élére álltunk
– mondta el dr. Merkely Béla, hozzátéve, hogy példa nélküli összefogás alakult ki a Semmelweis Egyetemen belül is, de a négy orvosképző egyetem között is.
Dr. Merkely Béla azt vallja, a gyógyítás 24 órás munka, de az egyik legszebb hivatás. Három gyermeke közül felnőtt fia és lánya is ezt a pályát választotta, és jelenleg legkisebb gyermeke is eltökélt abban, hogy nincs más szakma, csak az orvoslás. „Jó érzés megtapasztalni, ha gyermekeink látják, a hivatás, amit választottunk egy felemelő, életre szóló feladatot ad”.
Dobozi Pálma
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
