Tudományos híradó 3. – áprilisi válogatás

Daganat asszociált gének prognosztikus hatásának vizsgálata különböző tumortípusokban

A daganatok kialakulása egy összetett, soklépcsős folyamat, amelyért számos sejten belüli és sejten kívüli folyamat rendellenes működése tehető felelőssé. Korábbi tanulmányok során leírtak nyolc jellemzőt, amelyek összefüggenek a daganatos elváltozásokkal. Ide tartozik a folyamatos sejtosztódás stimulálása, a növekedést gátlók megfékezése, a sejthalál kikerülése, a folyamatos DNS szintézis fenntartása, az érképződés, valamint az sejtek inváziós és áttétképző képességének indukálása. Ezekhez később, a genomi instabilitás, a gyulladás, az immunmikrokörnyezet és a sejtek energia metabolizmusának átalakulása társult. Minden daganattényező kialakításában számos gén játszik szerepet. A kutatócsoport munkája során ezen daganattényezők alapján csoportosított gének messenger RNS (mRNS) szintje és a teljes túlélés között vizsgálta az összefüggést, mintegy 26 különböző daganattípuson keresztül. Az elemzésekhez újgenerációs mRNS szekvenálásból származó, úgynevezett transzkriptom adatokat használtak fel, amely megmutatja az egyes daganatos minták teljes mRNS profilját. A nyolc daganatjellemzőhöz kapcsolt mRNS szintű változások vizsgálata során, a sejtosztódás fenntartásában, genom instabilitásában, energiametabolizmus átalakításában, áttétképzés és invázió serkentésében, valamint a sejthalál elkerülésében résztvevő gének mutattak jelentős összefüggést a beteg túlélésével több daganattípus esetén. A pajzsmirigy és a glioblasztoma daganattípusok esetén azonosítottuk a legtöbb túléléssel szignifikáns összefüggést mutató gént.

Az eredmények alapján elmondható, hogy lehetőség van minden egyes daganattípus esetén a gyógyszerfejlesztés szempontjából legrelevánsabb, a daganat kialakulásában részt vevő tényezők rangsorolására és kiválasztására, amely elősegíti a leghatékonyabb terápiás célpont kiválasztását – mutat rá összefoglalójában dr. Nagy Ádám, a Bioinformatika Tanszék egyetemi tanársegéde.

Eltérések a magas szenzitivitású troponintesztek eredményei között akut koronária szindrómában szenvedő betegeknél

Az amerikai Élelmiszer és Gyógyszerügyi Hatóság (Food and Drug Administration, FDA) a közelmúltban engedélyezte három, troponin szint mérésére alkalmas magas szenzitivitású (high-sensitivity cardiac troponin, hs-cTn) esszének a klinikai használatát az Egyesült Államokban (Elecsys2010, Roche Diagnostics; ARCHITECT i2000SR, Abbott Diagnostics; hsVista, Siemens Diagnostics). Ezeknek az esszéknek a konkordanciája, azaz egymással való egyezése ismeretlen. Vizsgálatunkban olyan vérmintákat elemeztünk, amik sürgősségi triázsolást igénylő, akut mellkasi panaszokkal rendelkező betegektől származtak, akik troponin szintjét mind a három hs-cTn esszével megmértük – foglalta össze a publikáció első szerzője, dr. Karády Júlia, az egyetem PhD-hallgatója. Egy időpontból származó troponin mérés alapján a három esszé mindössze 37.4%-ban kategorizálta a vérmintákat azonos analitikai csoportba. Alcsoport analízisben, 242 beteg esetében, akinek ismételt vérvétel alapján történt a troponin mérés, a három esszé összesen 74.8%-ban javasolt azonos klinikai diagnózist. Összességében tehát fontos a klinikusok figyelmét felhívni a klinikai használatban lévő hs-cTn esszék közötti különbségre, ami különösen fontos, ha egy beteget egyik ellátó helyről a másikba szállítanak, és ezen kórházak más típusú hs-cTn esszét használnak.

A testmozgás, mint az ellenállóképesség eleme a COVID-hoz köthető allosztatikus túlterhelés ellensúlyozásában 

Allosztázisról akkor beszélünk, amikor változó külső körülmények között a szervezet képes belső állandóságát fenntartani az ideg- és hormonrendszer, az anyagcsere és az immunrendszer paramétereinek változtatásával. Ha a rendszeresen jelentkező vagy intenzív stressz-terhelés folyamatosan fokozott igénybevétellel jár, ezek a belső szabályozórendszerek kimerülnek, allosztatikus túlterhelés (AO) jelentkezik, és az egyénnél szívinfarktus, daganatos vagy anyagcserebetegség, illetve egészségkárosító magatartásformák alakulnak ki. A közlemény szerzői azt vizsgálták, hogy a COVID járvány és a következtében bevezetett korlátozó intézkedések milyen stressz-túlterhelést okoznak olyan egészséges felnőtt mintában, akik közepes erősségű, 20-30 perces aerob testmozgást (312 meridiántorna) végeznek. A válaszadók 29%-ánál volt diagnosztizálható AO. A kialakulás valószínűségét növelte, ha egyéb stresszorok vagy szorongás is jelen volt. A rendszeresen (minimum heti 3-5-ször) tornázók körében nemcsak az allosztatikus túlterhelés jelentkezett kisebb arányban, de a depresszió, stressz és a szorongás tünetei is, és mind a fizikai, mind a mentális jóllétük erősebb volt – foglalta össze az eredményeket dr. Eőry Ajándék a Családorvosi Tanszék egyetemi adjunktusa, a közlemény első szerzője.

A rövid összefoglalókat a tudományos publikációk szerzői készítették.

Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem; a publikációkból származó képek