„Egy ilyen élethelyzetben mi nemcsak a gyermeket gyógyítjuk, hanem az egész családdal együttműködünk, és nem könnyíti meg a szituációt, hogy hazánkban a sérült gyermekekről beszélni még mindig tabunak számít”– szögezi le dr. Terbessy Tamás, a Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinika egyetemi docense. Az ortopéd sebész hozzáteszi: ha egy újszülött esetében sejthető, hogy szülés közben oxigénhiányos állapot következhetett be vagy a baba agyvérzést kapott, ami az idegrendszeri fejlődést befolyásolja, akkor egészen kicsi korban szinte lehetetlen felismerni a következményes eltéréseket. Ha az agyban történt traumából a baba meggyógyult, a fél-egyéves korban végzett vizsgálatok még csak alig mutatnak eltérést, mert az igazi maradványtünetek – a már szülők által is észlelhető jelek – másfél-kétéves korra alakulnak ki.
A szakorvosi vizsgálati rendszer körülbelül 4 éves kortól tudja stabilan meghatározni a gyermek állapotát, és személyre szabott állapotfelmérés, illletve fejlesztési tervek összeállítását követően megítélni azt, hogy milyen irányban és mértékben fejleszthető. A szakember szerint sem az alul, sem a túlfejlesztés nem jó, minden gyermeket a saját állapotának megfelelően kellene kezelni, ami az neurológusból, rehabilitációs orvosból, ortopéd sebészből, gyógytornászból és mozgásfejlesztő pedagógusokból álló teamek feladata.
Egy kisgyermek átlagosan 1 éves korára megtanul járni, a járásfejlődés pedig 7 éves korig tart. Ha eddig nem alakult ki a járásképesség, az később már csak nagyon kis valószínűséggel várható, hiába operáljuk meg a gyermeket, hiszen nem a mozgásszervében van a sérülés, hanem az idegrendszerében.
Az úgynevezett ideg-izom eredetű, neuromuszkuláris betegségnél a csontos eltérések csak másodlagosak, ezt kell kiküszöbölnünk megelőzéssel vagy műtéti korrekcióval. Ugyanakkor jól meghatározott fejlesztéssel és műtéti beavatkozásokkal elérhetők például olyan sikerek, hogy egy lábujjhegyező járásból a talpat letevő járásra vagy egy görnyedtből egy egyenesebb járásra képes lehessen az érintett” – mondja az ortopéd sebész.
A görcsös állapotok oldásában a műtétek mellett a botoxkezelés is látványos eredményt hozhat. Az átlagembernek a botoxról a szépészeti beavatkozások jutnak eszébe, ám a szer a hatásmechanizmusa alapján más területeken, például az ortopédiai ellátásban is hatékony lehet. A botox úgy tünteti el a szarkalábat, hogy lebénítja azt az izmot, ami a ráncot húzza össze, ennek következtében a redő kisimul. Az oxigénhiányos károsodást szenvedett idegrendszer és így az izmok is görcsös állapotúak, tehát túlműködnek, amit ha botox-szal részlegesen elgyengítünk, akkor a görcsös állapot lazul, ugyanakkor az izomműködés megmarad – magyarázza a szakember. Jelenleg ezt az eljárást részlegesen, csak a vádliizom kezelésére támogatja a társadalombiztosítás, egyéb eseteben egyedi engedéllyel lehet alkalmazni.
A Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinikáján évente 100-200 műtétet és 20-30 botoxkezelést végeznek a sérült gyermekeknél.
Az április 29-i Semmelweis Egészség Napok részletes programja itt tekinthető meg. Az előadásokon a részvétel ingyenes, de regisztrációköteles. A regisztráció április 28-án 12 órakor zárul.
Dávid Orsolya
Fotó (borítókép), illusztráció: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
