1921 márciusában Jászberényben született Bender György. Egy vele készült beszélgetés során életéről sok mindent elmondott, de szerényen hallgatott ifjúságáról. Érettségizett, de a háború előtt és alatt egyetemi tanulmányokra nem gondolhatott. Mivel édesapja a vasas szakmában dolgozott, adódott számára, hogy kézügyességét kihasználva a szerszámlakatos szakmát tanulja ki. A háborút munkaszolgálatosként élte át, majd 1945-ben, már 24 évesen iratkozott be az egyetem orvostudományi karára.
Medikus évei alatt a Szabolcs utcai kórház sebészeti osztályára járt be, ahol a kor egyik elismert sebész főorvosa, dr. Molnár Béla mellett ismerkedett meg a sebészettel. Az utolsó egyetemi években mentora ajánlotta, hogy az akkor ébredező ortopédia területén vállaljon munkát. A diploma megszerzése után, 1951-ben a már megalakult Ortopédiai Klinikára nyert felvételt. Nagy része volt a klinika munkájának beindításában. Itt ismerkedett meg az akkor egyre nagyobb teret kapó ortopéd sebészettel. Ebben nagy segítségére voltak a medikus évek sebészeti ismeretei.
A kezdő időkre esett az ismétlődő gyermek-paralízis járványok áldozatainak műtéti ellátása. Nagy gyakorlatot szerzett az akkori idők konzervatív ortopédiai módszereinek elsajátításában.
Sebészeti ismereteinek gyarapítási igénye vezette 1956-57-ben a koreai háború okozta nehézségek felszámolására szervezett munkában való részvételre. Itt mindenféle területen kellett operálnia. Visszatérve a klinika vezető munkatársává vált. Glauber Andor professzor vezetése alatt teljesedett ki tevékenysége. 1957-től osztályvezetőként a klinika egyik részlegét vezette. A klinika vezetésében a napi munka szervezése jutott rá.
Dr. Bender György 1951-ben kezdő orvosként került az akkor megalakult Ortopédiai Klinikára, ahol, mint tanársegéd, adjunktus, majd 1972-től docensként, 1977-től egyetemi tanárként dolgozott. 1991-ben ment nyugdíjba, de nyugdíj után is bejárt a klinikára még hosszú évekig. Azóta a klinika professor emeritusa. 1956-57-ben a koreai magyar kórház ortopéd-baleseti osztályát vezette. 1971-ben védte meg kandidátusi értekezését. Három évtizeden át a magyar cipőipar tanácsadója volt, és részt vett az egészségileg helyes gyermekcipők kialakításában. Tudományos munkásságának nagy része a láb és a gerinc megbetegedéseinek gyógyítására szorítkozott. Évtizedeken át foglalkozott ortopédtechnikai segédeszközökkel és az ortopéd cipőkkel. Számos hazai és külföldi kongresszuson tartott előadást ebben a témakörben. Több magyar tudományos társaság tagsága mellett a nemzetközi ortopéd és traumatológiai társaság tagja volt (SICOT). Nyolc szakkönyvet, három könyvrészletet, hatvan dolgozatot írt.
A tudományos munka terén az akkor egyre fontosabbá váló területet, a láb betegségeinek gyógyítását választotta. Az ortopéd cipő ellátás mellett a láb betegségeinek prevencióját tűzte ki céljául. A hatvanas években szoros együttműködést alakított ki a bőr- és cipőipari területtel. Kezdetben csak a hazai, később a kelet-európai területek elismert szakértőjévé vált. Időközben a tudományos területeit érintő témákban több cikket és monográfiát írt, tudományos eredményeinek összegzéseként 1970-ben elnyerte a kandidátusi fokozatot. További tudományos, oktatói tevékenysége alapján docensi, majd 1977-ben egyetemi tanári kinevezést kapott.
1980-ban, Glauber professzor nyugdíjazásakor a klinika megbízott igazgatójaként fél évig vezette az intézetet, anélkül, hogy bármilyen törés következett volna be annak működésében.
A II. emeleti felnőtt ortopédiai osztály az akkori lehetőségek mellett működött. Itt alakította ki a gerinc modern sebészetét dr. Varga Péter Pál, aki később a klinikáról távozva létrehozta a ma is működő Országos Gerincgyógyászati Központot. Ebben a munkában, a kezdetekben Bender professzor úrnak komoly szerepe volt.
A tudományos munka mellett több fiatal kolléga is az ő osztályán kapta meg a kezdeti képzést. Türelmes, céltudatos munkával jó alapokat adott a további pályára.
Családi élete 1949-ben kötött házasságával indult, 1951-ben született fia, Tamás, aki felnőve szintén az orvosi pályát választotta és édesapja nagy büszkeségére hozzá hasonlóan egyetemi tanárként szakmájának csúcsára jutott. Dr. Bender Tamás reumatológus a Budai Irgalmasrendi Kórház osztályvezető főorvosa, emellett a Szegedi Tudományegyetem egyetemi tanára, az MTA doktora. Bender professzor házassága példátlanul hosszú ideig, 71 évig, felesége váratlan haláláig tarthatott.
30 évvel ezelőtt, 1991-ben ment nyugdíjba, de még hosszú időn át segítette utódját a lábsebészeti, podológiai terület tovább fejlesztésében. Mindaddig, míg testi ereje engedte szoros kapcsolatot tartott fenn a klinikával, így a nyugdíjazás csak jelképes változást jelentett a klinika és Bender professzor úr viszonyában.
Munkásságát több állami és egyetemi kitüntetéssel, többek között a Munka Érdemrenddel ismerték el.
Hosszú élete során több alkalom nyílott életútjának, egyéniségének méltatására. Most is minden jót kívánunk neki!
Dr. Mády Ferenc, ny. egyetemi docens, Semmelweis Egyetem, Ortopédiai Klinika
Fotó forrása: Ortopédiai Klinika
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
