A 2017. szeptember 1-től 2020. augusztus 31-ig tartó, 36 hónapos EFOP-pályázat (EFOP-3.6.2-16-2017-00006 LIVE LONGER) a modern orvostudományi diagnosztikus eljárások és terápiák transzlációs megközelítésű fejlesztésére fókuszált, azaz olyan projektekre, melyek a laboratóriumtól a betegágyig igyekszenek hozzájárulni a páciensek életkörülményeinek javításához és élethosszának növeléséhez. A pályázat elsősorban gasztrointesztinális, kardiális, vaszkuláris és vázizom eredetű betegségek gyógyítására koncentrált. A Szegedi Tudományegyetem (SZTE), a Debreceni Egyetem (DE), a Pécsi Tudományegyetem (PE) és a Semmelweis Egyetem együtt, konzorciumi formába pályázott, különösen nagy hangsúlyt fektetve projektjeikben az egyetemek között megvalósuló szinergiákra, a közöttük lévő kapcsolatrendszer fejlesztésére. Különösen fontosnak tekintették a fiatal kutatók, PhD- és egyetemi hallgatók bevonását; az új kutatási módszerek elsajátítását; a nemzetközi kutatási programokhoz való csatlakozást, valamint a tudástranszfert is – emelte ki ifj. dr. Rakonczay Zoltán, a Szegedi Tudományegyetem Kórélettani Intézetének tanszékvezető professzora, a projekt szakmai vezetője a záróeseményen.
A november 16-án, online formában megvalósult rendezvényen a négy hazai orvosképző egyetem képviselői számoltak be eredményeikről, valamint Zsigmond Anikó projektmenedzser tartott előadást a projektmenedzsment szempontjainak értékeléséről. A Semmelweis Egyetem részéről dr. Varga Gábor, az Orálbiológiai Tanszék vezetője értékelte a pályázatot. Mint elmondta, valamennyi kitűzött célt sikerült teljesítenie az intézményeknek, miközben a humánerőforrás és a kutatási kapacitások fejlesztése, a nemzetközi beágyazottság, a nemzetközi kutatási együttműködések erősítése és az egyes, gasztroenterológia területén végzett kutatási projektek is megvalósultak. „A Semmelweis Egyetem fő feladata projektszinten a technológiai és tudástranszfer végrehajtása, illetve ezek konzorciális partnerek közötti koordinációja volt. Minderre intézményünk 117 millió forint támogatást kapott” – mutatott rá dr. Varga Gábor, aki kiemelte: a tudományos kutatásokhoz forrásokra, a kiemelkedő eredményekhez pedig együttműködésre van szükség.
A tanszékvezető előadásában részletesen beszámolt a pályázat keretei belül megvalósuló egyes projektek eredményéről is. A Zsembery Ákos (Semmelweis Egyetem, Orálbiológiai Tanszék) egyetemi docens vezette, Deli Mária (SZTE, Szegedi Biológiai Kutatóközpont) és Helyes Zsuzsanna (PTE) közreműködésével megvalósult, hidrogén-karbonáttal kapcsolatos vizsgálatokat rendkívül ígéretesnek nevezte. Ezek eredményei új terápiás eljárások fejlesztésének nyithatnak utat a krónikus tüdőbetegségek esetén. A cisztás fibrózis egy ioncsatorna betegsége, mely az egyik leggyakoribb genetikai rendellenesség a kaukázusi populációban – a rendkívül súlyos gyulladásos folyamat gyakran halálos kimenetelű, ráadásul jelenleg nincs rá közvetlen gyógymód. A betegség kialakulása során csökken a CFTR csatorna hiányában a folyadék elválasztás a tüdő funkcionális felszínén, melyen normális esetben híg, semleges kémhatású folyadék található – így a csillós, ostoros sejtek sem képesek kihajtani a mikroorganizmusokat a tüdőből. A felszínek savasodásával párhuzamosan az elválasztott mucin nagymértékben megnöveli a felszíneket bevonó biofilm viszkozitását, ami a baktériumok elszaporodásához és gyulladás kialakulásához vezet. Így jelentősen csökken a tüdő funkcionális kapacitása, míg végül a szerv már nem lesz képes elegendő oxigén felvételére és szén-dioxid leadására – magyarázta a tanszékvezető. A pályázat keretében végzett kutatás szerint, ha a tüdőfelületre hidrogén-karbonátot juttatnak, az egyrészt segíti a megfelelő folyadék-elválasztást és annak felszínen tartását, másrészt megakadályozza a baktériumok szaporodását és a kóros összetételű biofilm képződését. Az eredmények szerint a bikarbonát része lehet a velünk született immunitásnak, alkalmazása pedig nemcsak a cisztás fibrózis, de más krónikus tüdőbetegségek gyógyításában is segíthet.
Jelentős eredményeket ért el a Semmelweis Egyetem a Pécsi és Szegedi Tudományegyetemmel együttműködve a pH-szabályozás fogzománc-képzésben játszott szerepének tisztázásában is. A sav-bázis egyensúly számtalan szervünkben létfontosságú. Szervezetünk leghígabb folyadéka, a nyál, valamint legkeményebb szövete, a fogzománc nagyon hasonló folyamatok révén jönnek létre, és mindkettő során elengedhetetlenül fontos a felszabaduló vagy odakerülő sav közömbösítése– magyarázta Varga professzor. Ha savas folyadékot, például narancslevet iszunk, az egyből nyálelválasztást indít el, ami azért is fontos, mert az aktiválódó nyálmirigy hidrogén-karbonátot termel, mely közömbösíti a narancslé savasságát – ha nem tenné, az italból szervezetünkbe kerülő sav kimarná a nyálkahártyánkat. Ez a folyamat a zománcképzésnél is kulcsfontosságú, ugyanis az azt alkotó hidroxil-apatit kristályok keletkezésekor rengeteg sav szabadul fel. Az Orálbiológiai Tanszék vezetője szerint ennek a folyamatnak a részleteit még kevésbé ismerjük, ám a mechanizmus vizsgálatát és modellezését tekintve a Semmelweis Egyetem kutatócsoportja a világ élvonalába tartozik. Az eredményeik úttörő jellegét az is mutatja, hogy sikerült elnyerniük az amerikai National Institute of Health, National Institute of Dental and Craniofacial Research (NIH NIDCR) pályázatát, mely a világ egyik legjelentősebb kutatás-támogatási rendszere – emelte ki dr. Varga Gábor.
A tanszékvezető beszámolt a Semmelweis Egyetem és a Pécsi Tudományegyetem együttműködésében indult, a COVID-19 nyáldiagnosztikai lehetőségeit kutató projektről is. Ez a tanszékvezető szerint az intézmények közötti együttműködés, valamint a transzlációs szemlélet egyik kiváló példája. A projekt egy in-silico, vagyis szimulációs kutatással kezdődött, amely során korábbi, az emberi nyálban megjelenő vírussal kapcsolatos publikációkat elemeztek. A projekt későbbi szakaszaiban pedig már részt vett többek között a Semmelweis Egyetemről a Laboratóriumi Medicina Intézet, a Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinika és a Pulmonológiai Klinika is. A kutatás lényege, hogy az orr- és garatmintát használó mintavételnél gyorsabb és egyszerűbb, beavatkozást nem igénylő módszer a nyál gyűjtése, viszont a PCR-vizsgálatok során mindkettőből hasonló pontossággal tudják kimutatni a koronavírus-fertőzést. A projektről korábban ebben a cikkünkben számoltunk be részletesen.
A Semmelweis Egyetemen az EFOP projekt keretében 2018-ban a négy egyetem együttműködésével, 126 regisztrált érdeklődővel, 3 meghívott külföldi előadóval, 9 fiatal külföldi résztvevővel nemzetközi konferenciát tartottak, melyen 65 előadás hangzott el és 6 gyakorlati interaktív kurzusra került sor. A pályázat keretein belül számos meta-analízis készült, többek között az implantátum felszínek homokfúvásos előkezelésének csontosodást elősegítő hatásáról vagy a klór-dioxid szájhigiéniás hatásairól is. Jelentős kutatásokat folytattunk a Pécsi Tudományegyetemmel a regeneratív terápiás eljárások területén – számolt be dr. Varga Gábor, aki két publikációt emelt ki, melyek az őssejtekkel, valamint a szervezet őssejteket generáló, azok működését segítő folyamataival foglalkoznak: az egyik publikáció a csontregenerációra, a másik pedig a fogtartó szövet megújítására fókuszál.
A pályázat keretein belül a Semmelweis Egyetemen zajló munka során 34 teljes terjedelmű, azaz in-extenso közlemény és 55 konferencia absztrakt született, négyen pedig a PhD-fokozatot szereztek. „Bármilyen kiváló munkatársakkal és kutatási potenciállal is rendelkezik az egyetem, ma már a kiugró eredményeket itthon és külföldön is intézetek, intézmények együttműködésével lehet elérni. Nemcsak a humán erőforrásainkat tudtuk egyesíteni, de nemzetközi kapcsolatokat is sikerült kiépítenünk, ennek köszönhetően pedig olyan külföldi pályázatokon is elindulhatunk, ami korábban elérhetetlen lett volna. A pályázat bebizonyította: csak együtt sikerülhet!” – mutatott rá dr. Varga Gábor.
Szabó Ádám
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem (korábbi felvételek)
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
