Dr. Simon Tamás, a Semmelweis Egyetem professor emeritusa, nyugalmazott egyetemi tanár, a Magyar Rákellenes Liga volt elnöke hosszú, méltósággal viselt betegség után, életének 83. évében, 2020. szeptember 28-án reggel elhunyt.
Nekrológ
Simon Tamás (1937-2020) professzor emlékére
Simon Tamás professzor megszületése pillanatában már ki volt jelölve az orvosi pályára, ugyanis édesanyja dr. Lapu Irén gyermekorvos és édesapja dr. Simon Sándor orvos, farmakológus, egyetemi magántanár gyermekeként látott napvilágot 1937. november 7-én. Ugyan vegyipari technikumban végzett 1956-ban, de egyértelmű volt, hogy az orvosi egyetemre megy, tanulmányait 1963-ban fejezte be. A BOTE, majd új néven SOTE Egészségügyi Szervezési Intézetébe került, végig járva teljes ívet az egyetemi ranglétrán. Mindig ugyanazon a helyen dolgozott, csak állandó átszervezés, „karcsúsítás” „megtakarítás” érdekében az Egészségügyi Szervezésből Társadalomorvostan és Orvostörténeti Intézet lett 1984-ben, melyet dr. Schultheisz Emil vett át vezetésre.
Simon Tamás ekkor már docens, gyerekorvosi, és társadalomorvosi szakvizsgával, kandidátusi (PhD) fokozattal, elkötelezett élharcosa az egészségnevelésnek, hiszen édesanyja munkássága és cikkei pl. „Óvjuk meg gyermekünk egészségét,” vagy édesapja kutatásai „Pharmakológiai vizsgálatok alkoholos vizeletkivonatokkal” témában méltó példát kapott az ifjúság egészségvédelmére, a dohány, alkohol, drog megelőzésére. Az 1980-as évek végén pedig a HIV/AIDS pandémia megelőzésében kezdtünk el közösen tevékenykedni, amikor 1989-ben az Intézetbe kerültem az Ő segítségével. Ketten alapítottuk a Szex Edukációs Alapítványt, majd megalapította az Ifjúsági Kortárs Oktató mozgalmat és meghonosította a Kortársoktatást. Számos aktív önkéntese ma részben a Semmelweis Egyetem kutató professzorai, vagy az egészségügy vezető egyéniségei lettek.
Remek oktató volt, didaktikailag érthető, világos megfogalmazásban adta át tudásanyagát. Szinte minden témában tudott volt tájékozottsága, olvasottsága, mindenhez érdemben hozzá tudott szólni, ismerte a legújabb eredményeket. Ezt az egyetemi szobája is bizonyította a könyv és újsághalmok látszólag rendezettlenségében gyors, határozott egyszerűséggel találta meg a szóban forgó irodalmat olvasásra átnyújtva.
Szeretett oktatni, az Egyetem több karán is előadott, szorgalmazta, szervezte a Testnevelési és Sporttudományi Karon az Egészségtan tanári szakot dr. Mohácsy Lajossal. A Nyugat-magyarországi Egyetem Közgazdaságtudományi Karán az orvos-közgazdász és az egészségügyi menedzser szak előadója volt az epidemiológia és az egészségügyi etika tantárgyaknak. A Debreceni Népegészségügyi Iskola megalakulásától meghirdetett kurzusa volt Gyermek- és Ifjúság Egészségtan témában. A Társadalomorvosi Szakvizsga Bizottság vizsgáztató tagja volt 1992-től.
1964 és 1985 között tudományos munkatárs az Országos Kardiológiai Intézet Gyermekosztályán 25 éven keresztül, évente 30-40 nap körzeti orvosi helyettesítést vállalt Budapest XIX. kerületében, 1988 és 2002 között részállású iskolaorvos heti rendszerességgel a várpalotai Thuri György Gimnáziumban. 1989 óta részt vesz Várpalota iskolai egészségnevelésében. Az országos érdeklődést kiváltó rák ellenes matematika példák kidolgozását és kipróbálását Várpalotán végezte.
Dr. Schultheisz Emil nyugdíjba vonulását követően 1992-1997 között a Népegészségtani Intézet igazgatója. 2007-től a Semmelweis Egyetem professor emeritusa.
Sokoldalú szakmapolitikai tevékenysége egyik része, hogy vezető tisztséget töltött be a Pápai Páriz Egészségnevelési Országos Egyesületben (2012-ig), a Fodor József Iskolaegészségügyi Társaság díszelnöke, Népegészségügyi Tudományos Társaság elnöke (2011-ig) majd hosszú évekig a Magyar Rákellenes Liga elnöke volt. Évekig volt felelős szerkesztője az Egészségnevelésnek, majd a Valóságnak. Remek szervezőképességgel rendelkezett.
Nemzetközi társaságok közül 1995 és 2000 között a Nemzetközi Rákellenes Unió (UICC) Rákmegelőzés az iskolákban és a közösségekben szakbizottság tagja, 1997-2001 Európai Iskola és Egyetemegészségügyi Társaságok uniójának elnökségi tagja (EUSUHM), WHO és UICC technikai bizottsági tag.
Kitüntetései közül megemlítendő az Egészségügy Kiváló Dolgozója (1978 és 1984), Oktatásügy Kiváló Dolgozója (1982), Egészséges Ifjúságért emlékérem (1994), Pápai Páriz Emlékérem (1997) és Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztje (2014).
Aktív, tettre kész modern oktató volt, az akkor még nem divatos csokornyakkendőjével, lendületes szervező. Feltérképezte és bejárta hallgatóival egész Magyarországot. A hallgatók az osztályokban, professzor úr a tanáriban oktatta a HIV, a drog, a dohány ártalmaira és megelőzésre a hallgatóságát. Mozgalmas és munkás élete hozzájárult az ifjúság egészségmegőrzéséhez, elkötelezett híve és motorja volt a primer prevenciónak, amelynek tudjuk nem azonnal van eredménye, „aki fát ültet, jövőt tervez.” Türelemmel és kitartással oktatott és szervezett. Beérik az ültetése!
Kedves Tamás! Nyugodjon békében!
dr. Forrai Judit,
a Semmelweis Egyetem Népegészségtani Intézet ny. egyetemi docense
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
