„Az én egyéni motivációmat leginkább az adja, hogy sikerült egy olyan életpályát találnom, amivel mindig lesz munkám, és úgy érzem, hogy a társadalom hasznos része tudok lenni. Ezen kívül nagyon boldog vagyok, amikor mind a kórházban mind az utcán segíteni tudok másoknak” – írja Ápolói szakma, ahogy én látom című pályázatában Simon Viktor. A Semmelweis Egyetem Raoul Wallenberg Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája ápoló szakos hallgatója az I. Sz. Sebészeti Klinikán kezdte gyakorlatait. „A sztereotípiákkal szemben, hogy ez a szakma csak nőknek való, nekem is meg tudtak nyílni a betegek, hamar úgy éreztem magam ebben a környezetben, hogy ez a pálya nekem való és számít az én munkám is. Örültem annak, hogy ez volt az első gyakorlati helyem, mivel könnyen be tudtam illeszkedni és segítőkészen álltak hozzám” – írta tapasztalatairól. Később a korábbi III. Sz. Belgyógyászati Klinikán folytatta a gyakorlatát, amiről pályázatában kiemelte: annyira példaértékű volt itt a gyakorlatvezetés és olyan sok információt kaptak, hogy szerinte se ő, se az osztálytársai nem fogják soha elfelejteni ezt a gyakorlati helyet. Nemcsak ezeket az emlékeket idézi fel írásában, de azt is, miért választotta ezt a hivatást és mi mindent tanult róla eddigi tanulmányai során.
Simon Viktor pályázata a Magyar Ápolási Egyesület Zala Megyei Szervezetének pályázati felhívására készült, melynek célja az volt, hogy személyes érzések és tapasztalatok alapján mutassa be az ápolói hivatást. Az Ápolói hivatás a XXI. században című, a Semmelweis Kiadó gondozásában e-könyvként megjelent válogatáskötetbe összesen 19 pályázat került be. Nem Simon Viktor az egyetlen Semmelweis Egyetemhez kötődő győztes pályázó: Pappné Szekeres Piroska Tünde, az Országos Sportegészségügyi Intézet dolgozója az Egészségtudományi kar ápolás és betegellátás szakának levelező tagos hallgatója. Írásában felidézi, hogy akkor döntött az ápolói hivatás mellett, mikor édesapja kórházba került, ő pedig gyerekként szembesült azzal, milyen fontos az egészségügyi dolgozók munkája. „Ahhoz, hogy valaki ápolóvá váljon, önnön korlátaival kell megküzdenie és gondolkodását olyan nyitottá tennie, hogy képes legyen összefüggések megértésére, el tudja fogadni a holisztikus gondolkodásmód gyakorlatát. Számomra emiatt zseniális terület az egészségügy és benne az ápolás” – fogalmazta meg Pappné Szekeres Piroska Tünde.
Dezse Krisztina, a Zala megyei Szent Rafael Kórház I. Belgyógyászati és Infektológiai Osztályának ápolója szintén a Semmelweis Egyetemen végzett ápolóként. Írásában az ápolói hivatás mindennapos, apró örömeit emelte ki, legfontosabb céljának pedig azt nevezte, hogy a fiatalok érdeklődését is felkeltse az ápolói szakma iránt.
Szabó Ádám
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem; Semmelweis Kiadó
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
