Dr. Kellermayer Miklós megnyitó beszédében kiemelte, hogy a Semmelweis Egyetem Magyarország zászlóshajója az orvos és egészségügyi képzésben, amely már tíz éve ad otthont a Szalon rendezvénynek. Picassot idézve utalt rá, hogy a művészet szemfényvesztés, amely testközelbe hozza az igazságot. Úgy vélte, a tudomány és a művészet is az igazság megfejtésén fáradozik, csak más eszközökkel. Az orvos is egyfajta művész, a tudomány művelője – fogalmazott a dékán, hozzátéve, hogy az orvostudomány egymagában ötvözi e két terület szimbolikus találkozási pontját.
Verebics Katalin számára egyértelmű volt a pályaválasztás, hiszen művészek között nőtt fel Dégen. Édesapja a kastély kurátora volt, aki több mint 100 kortárs kiállítást szervezett az egykori Festetics birtokon, édesanyja pedig rajztanár. Már szakközépiskolásként verses kötetet illusztráltam – idézte fel. Budapest mellett – amely festőművésszé válásának legfőbb helyszíne – Egyiptom is fontos szerepet játszik az életében, itt szövődött szerelem közte és férje között. Vissza-visszatér ide családjával, mert szintén képzőművész férjét ide köti a munkája.
„Nyitott koponyák, bőrt szorító kötelek, tájképekbe olvadt vagy éppen kézben tartott belső szervek, valamint a meztelenség – nem hatásvadász vagy provokáló céllal jelennek meg Katalin művészetében, sokkal inkább a befelé fordulás, befelé figyelés otthonosan belakott terepeként” – emelte ki a megnyitón Kővári Orsolya. A találkozó tekintetek, a révedések, a lecsukott szemhéjjak, pihenő kezek, a tarkók és hajlatok vonalai hordozzák a lényeget, kifejezve azt, hogy a test a lélek szóvivője – vélekedett a művész képeiről Kővári Orsolya. Verebics Katalin maga is rajong az emberi testért, magáért a matériáért, annak kiszámíthatatlanságáért, kiszolgáltatottságáért és végső soron uralhatatlanságáért; ez a fajta csodálat minden részletben ott van – mutatott rá.
Galéria
A számos tárlatot maga mögött tudó Verebics Katalin kicsit több mint három éve adott életet első gyermekének, Fridának. Az anyává válás élménye miatt alkotói fókusza is áthelyeződött a főleg saját testét, lelkét ábrázoló, átvilágító művekről kislányára, illetve az ő közös világukra. Korábbi, hangsúlyosan szexuális tematikáját finom és bensőséges lírai megfogalmazás váltotta fel. A lendületesen megfestett, expresszív gesztusokban személyes létállapotát és a női test segítségével kifejezhető lelki folyamatokat tárja fel – hangzott el a megnyitón.
Verebics Katalin, mint mondta sokszor naplószerűen festi és rajzolja a benne zajló történéseket, legyen ez akár egy pszichologizáló portré, egy közeli kontextusba helyezett testkivágat, vagy azok a helyek, amelyeken jár. A figuratív megfogalmazás érdekli leginkább. Mindig is nagyon szerette az anatómiát, a képeibe is előszeretettel épít bele anatómiai könyvekből vett részleteket. Gyakran dolgozik olajjal, de talán még nagyobb szabadságot jelent számára a kollázs technika alkalmazása, illetve az ún. transzfer technika (fotóátviteli technika különböző felületekre), amit férjétől tanult.
A festőművészt önportréi mellett mások is megihlették, férjén és kislányán kívül az itt kiállított képeken is feltűnik beszélgetőpartnere, Kővári Orsolya, akiről tíz évvel ezelőtt készített egy sorozatot, melynek egyik darabja a bőrklinika falát díszíti (Orsolyán rendkívül sok anyajegy található, ezért került a kép a klinikára). Dr. Kuroli Enikő, a Bőr-, Nemikórtani és Bőronkológiai Klinika szakorvosa jóvoltából Verebics Katalin három, Kogart-díjat is nyert képe – leégett bőrű, sok anyajegyes nőt ábrázoló mű – fél évig volt kiállítva a 125 éves klinikán.
A kiállítás megnyitóján Szikora Borbála fuvolaművész és Tóth Viktor zongoraművész szórakoztatta a megjelenteket.
Bódi Bernadett
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
