Semmelweis Ignác orvos leszármazottainak mindegyike a Semmelweis Egyetemhez kötődik. Ükunokái, a közelmúltban elhunyt dr. Hüttl Kálmán a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika egyetemi tanára volt és testvére, dr. Hüttl Tivadar a klinika adjunktusa. Fiaik – vagyis az egyetem névadójának szépunokái – dr. Hüttl Artúr és dr. Hüttl András rezidensek a Városmajorban, illetve az Urológiai Klinikán. A családban már négy generáción át öröklődött az orvosi hivatás. Arról is kérdeztük a család három tagját a honlapunknak adott interjúban, hogy mit jelent ma a legnagyobb magyar orvos leszármazottjaként az egyetemen dolgozni. Cikkünk a „Generációk az egyetemen” jubileumi cikksorozatunk első eleme.
„Nem érdem Semmelweis leszármazottjának lenni, ám büszkeséggel és tisztelettel gondolunk e rokoni kapcsolatra” – mondja dr. Hüttl Tivadar, a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika adjunktusa, Semmelweis Ignác ükunokája. Mint fogalmaz, a mindennapokban nincs a gondolataik előterében ez a kapcsolat, de persze jelent plusz hajtóerőt, hogy az ember egy olyan egyetem kapuján lép be nap, mint nap, ami az ősének a nevét viseli.
A tavalyi Semmelweis-emlékév kapcsán is több megemlékezésen részt vettek, és talán jobban fókuszba került a nevük, de ők alapvetően nem szeretnének „kérkedni” a rokoni kapcsolattal – fogalmaz. Mivel névazonosság nincs, így fordulhat elő, hogy sok esetben az ismerősök és kollégák számára csak véletlenszerűen derül ki a kapcsolódás.
„Kezdő rezidensként egy műtét során a kampókat tarthattam, amikor az asszisztens viccesen odaszólt rám mutatva a műtétet vezető vendégorvosnak, hogy ő a leghíresebb doktorunk a klinikán, Semmelweis rokona” – emlékszik vissza egy történetre az adjunktus fia, dr. Hüttl András, az Urológiai Klinika szakorvos-jelöltje. Mikor pedig novemberben a Movember Mozgalom keretében bajuszt növeszt, bizony kap megjegyzéseket a kollégáktól, hogy így jobban hasonlít híres felmenőjére. Mint dr. Hüttl András fogalmaz, nem titkolja ugyan, de magától nem szokta mondani, hogy a leghíresebb magyar orvos szépunokája.
Unokaöccse, dr. Hüttl Artúr, a Városmajor Szív- és Érgyógyászati Klinika radiológus rezidense – aki dr. Hüttl Kálmán, a klinika közelmúltban elhunyt egyetemi tanárának fia – is hasonlóan látja ezt a kérdést. Mint mondja, kettős érzés számára ez a kapcsolódás: egyrészt óriási büszkeség, másfelől az ember érzi a súlyát, hogy ilyen felmenővel nem szerepelhet bárhogy. „Egyszer egy vizsgán az volt az első kérdés az oktató részéről, hogy jól tudja-e, hogy Semmelweis-leszármazott vagyok. Hát innen emelkedett a tét, de szerencsére ez nem mindennapos dolog” – emlékszik vissza.
Semmelweis Ignácnak nincs olyan utódja, aki a nevét viselné, ma is élő leszármazottja csak Antónia lányától született, aki egyéves volt apja halálakor. Antónia öt gyermeke közül egyik lánya, Lehoczky Marietta Hüttl Tivadar debreceni sebésszel kötött házasságot 1916-ban, és egy fiú ikerpárnak adott életet, azonban a szülést követően életét vesztette. A két testvér, Tivadar és Kálmán nevelésében a nagymama, Semmelweis Antónia nyújtott segítséget. Kálmán tüzérfőhadnagyként a II. világháborúban életét vesztette. A másik testvér, apja nyomdokába lépve, szintén orvos lett. A sebészprofesszor dr. Hüttl Tivadar 1944-től az egyetem I. Sz. Sebészeti Klinikáján dolgozott, az ő fiai dr. Hüttl Kálmán és dr. Hüttl Tivadar. Dr. Hüttl Tivadar azt mondja, számára szép lassan, a családi történetek során lopózott be a mindennapokba annak tudása, hogy Semmelweis leszármazott. Közvetlen történetek ugyanakkor nem maradtak fenn sajnos a családban Semmelweisről, és az egyetlen tárgyi emlék egy teknőspáncélból készült papírvágó kés, amire rá van írva, hogy a legkisebb lányának, vagyis a nagymamámnak, Semmelweis Antóniának készítette – meséli.
A Hüttl-családban tehát negyedik generáció óta vannak orvosok, és dr. Hüttl András úgy fogalmaz, Semmelweis számára inkább történelmi minta, míg a mindennapokban a sebészeti területen sokkal fontosabbnak tartja, hogy „felérjen” tevékenysége a nagyapjához, dédapjához. Dr. Hüttl András és dr. Hüttl Artúr is azt mondja, mindketten sokáig tudatosan törekedtek arra, hogy elvonatkoztassanak a felmenőktől, és ne legyenek csak a családi tradíció miatt orvosok. András biológusnak tanult az USA-ban, számára egyébként az ottani biológia kurzus Semmelweisről szóló fél oldalas jegyzetrészlete volt olyan sorsfordító élmény, amikor megérezte Semmelweis életművének jelentőségét.
A pályaválasztással kapcsolatban Artúr azt mondja, egy ponton megérezte, hogy a családi hagyománytól függetlenül is ez a megfelelő irány számára. „Persze nehéz azt mondani, hogy nem befolyásolnak a felmenők, hiszen ebben nőttem fel, az első gyerekkori emlékeim is a Városmajorhoz kötnek, így aztán nagyon otthonos érzés volt például odamenni gyakorlatra” – mondja.
És hogy mi érintette meg legmélyebben Semmelweis történetében az utódokat? dr. Hüttl Artúr azt mondja: számára mindig intő példa azoknak a professzoroknak a gondolkodásmódja, akik nem ismerték el és támadták Semmelweist. Amikor hirtelen felindulásból valamire azt mondjuk, hogy ez nem lehet igaz, téved a másik, mindig ott kell motoszkáljon bennünk, hogy az elsőre akár abszurdnak hangzó ötletek is igazzá válhatnak. Dr. Hüttl András Semmelweis legnagyobb tragédiájának azt tartja, hogy életében nem lett igazán megbecsülve a munkája. A neki járó elismerést az utódok kapták meg, hiszen az egész magyar orvostársadalom, sőt az egész ország büszkesége ma Semmelweis Ignác.
Galéria
Dr. Hüttl Tivadar Semmelweis híres könyve, „A gyermekágyi láz kóroktana, fogalma és megelőzése” zárszavát idézi. Ebben Semmelweis úgy fogalmaz: biztos benne, hogy előbb-utóbb eljön az az idő, amikor a gyermekágyi láz megszűnik az egész világon, és ha nem is az ő idejében történik meg, ez a tudat akkor is megédesíti halála óráját. Dr. Hüttl Tivadar szerint ebből a gondolatból is jól látszik, hogy Semmelweis szenvedélyesen arra tette fel az életét, amiben hitt, ez volt az ő vezércsillaga. Ugyanakkor Semmelweis tragédiája azt is mutatja, hogy az elképzelések megvalósításához bizonyos diplomáciai lépések is szükségesek, és ezeknek ma is hozzá kell tartoznia az orvosi fegyvertárhoz – tette hozzá.
Dr. Hüttl Kálmán életének 64. évében, 2019. március 5-én hunyt el. Ő a Semmelweis Ignác emlékezetére című, 2015-ben kiadott könyvben úgy fogalmazott: az egyenesági Semmelweis leszármazottság számára belső lelki tőkét jelentett. Megerősítő érzés, ha az ember a világ valaha élt egyik leghíresebb orvosához kapcsolhatja magát – írta. A feladat az utódok számára egyszerűbb, mint gondolnánk: méltónak kell lenni az életműhöz. Mint hangsúlyozta a kötetben: ő híres felmenője példáján keresztül tanulta meg, hogy felismeréseink, meggyőződésünk mellett ki kell tartani, és az igazság előbb vagy utóbb diadalmaskodik.
Dobozi Pálma
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
Az interjúnak az egyetem Központi Könyvtára biztosított helyet.
Generációk az egyetemen című, a 250-es jubileumi év alkalmából indított cikksorozatunkban olyan egyetemi polgárokat mutatunk be, akik egyetemünk nagyjainak leszármazottai, illetve olyan családtagokat, akiket a Semmelweis Egyetem is összeköt, és a családban generációról generációra öröklődik az orvos-, egészségtudományi hivatás. A cikksorozat további részei megtekinthetők majd a Semmelweis 250 jubileumi honlapon.
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
