Kramer Mihály, mindannyiunk Misije, 1973 és 1991 között a Semmelweis Orvostudományi Egyetem dr. Horváth István egyetemi tanár vezette Orvosi Biokémiai, majd annak utódjában, a II. Sz. Kémiai-Biokémiai Intézetben dolgozott. Méltánytalanul rövid életét átszőtte a családja, a tudomány és a zene iránti örök elkötelezettsége, mely személyében egy valódi reneszánsz egyéniséget teremtett.
Kezdetben dr. Zabos Péter vezetésével bakteriális makromolekula szintézis regulációjával foglalkozott, ebből a témakörből szerzett egyetemi doktorátust 1983-ban. Részt vett a primicin antibiotikum hatásmechanizmusának vizsgálatában és a hem-alapú szabadgyökök keletkezésének, valamint azok biokémiai hatásainak és modus operandijának vizsgálatában. A modern biokémia iránti elkötelezettségét az SZBK-ban eltöltött posztgraduális képzés, valamint a Washington Universityn eltöltött két kutatóév még kifejezettebbé tette.
Hazatérése után hirtelen pályát váltott, inkább a biotechnológiai kutatás fejlesztésben, szervezésben vesz részt, 1995-től mint az Izinta Kft. ügyvezetője, a biológia iránti érdeklődése itt is megmarad (diagnosztikumok, molbiol termékek, étel allergén kit, 13C-urea pasztilla Helicobacter pylori breath teszthez). Nyugdíjazása után a Semmelweis Egyetem II. Sz. Patológia Intézetében folytatta kutatását dr. Lotz Gáborral kooperálva mint tudományos tanácsadó (Helicobacter pylori klaritromicin rezisztenciájának vizsgálata BactFISH). Nem csökkenő tudásvágyát kiválóan példázza, hogy 2017-ben mesterdiploma fokozatot szerez az ELTE TTK-n egészségpolitikai tervezés, finanszírozás témakörben. Ez lett volna jövőbeli érdeklődésének iránya.
Visszatérve egyetemi éveire, kiváló oktató volt, lebilincselő előadó, hallgatócentrikus. Mindig készen állt a hallgatók fogadására, kérdéseik, problémáik meghallgatására és megválaszolására. Nem veszett el a részletekben, érthető maradt magyarázataiban. Hitt a bemutatókísérletek fontosságában, folyton újakat tervezett, begyakorolta azok kivitelezését, majd hallgatóit szórakoztatta velük. Nemcsak sikereit mesélte élvezettel, de kudarcait is együtt éltük meg ily módon. „Fülig Jimmy”-i kaján mosollyal az arcán mesélte el, hogyan is robbantotta fel családjuk konyháját egy jól kivitelezett kísérletével. Nekünk, labortársainak, ilyen kísérletekből csak az apraja jutott. Egy legendás példa erre „a vegyész gyufája” kísérlet, ahol az összekevert reagensek csak nem akartak begyulladni. Bánatában a szemétládába hajította a keveréket, ahol az rögvest lángra kapott. Vagy mikor jódazidot gyártott, és azt elterítette a labor padlózatán. Miután beszáradt, lépéseink zaját hangos durrogássá erősítette értetlen rémületet keltve az arra járókban.
Életének második fő vonulata a művészetek, a zene és leginkább a komolyzene szeretete és művelése volt. Eredetileg karmesternek készült, de úgy ítélte meg, hogy nem elég tehetséges, elhivatott. Így lett vegyész, de a kóruséneklést, az együttzenélés örömét holtáig élvezettel gyakorolta. Órákig képes volt zeneértő kollegákkal (Dr. Kőnig Tamás, dr. Machovich Raymund) egy-egy lemezfelvétel erényeit, vélt hibáit megvitatni. Mint egyetemi hallgató részt vett a legendás vegyészoperák előadásaiban. Korosztályában, és azon is túl sokan emlékeznek híres vagy tán hírhedt előadására a vegyészoperában, ahol az üvegtörő áriáját (A lakmusz ingatag – talán ez volt, talán más) adta elő, és ahol saját magát kísérte egy rézmozsárba tett Erlenmayer-lombik porrá zúzása ritmikus zörejeivel… Ebből az éneklés bűvölete élete végéig megmaradt. Büszkén dicsekedett, hogy minden Bach-oratóriumot elénekelt. A Budapest Kórus előadásában elhangzó Messiás oratórium megvalósítását már anyagilag is támogatta. Anglomán volt, kiválóan beszélt angolul már akkor is, amikor ez még nem volt nagy divat. Mindig szívesen átnézte, korrektúrázta a kéziratainkat. Egyik legelső turistaútja is Londonba vezetett. Együtt vásároltuk meg labortársainkkal a Newsweek folyóiratot. Ezt a Vörös Csillag Szálló újságosánál lehetett megejteni, akinek csak a megmaradt példányok fejlécével kellett elszámolnia és egyet-egyet a fejléc nélküli maradványokból – igaz dupla áron, de eladott a megbízhatónak tartott vevőknek.
Mindez a harmónia nem jöhetett volna létre a harmadik pólus, a család ereje nélkül. Közel negyvenöt évig éltek legendásan boldog, szerető családban Judittal (mondanom sem kell, hogy a Puskin utcában jöttek össze), majd később gyermekeikkel, Zsófival és Petivel, valamint az unokák hadával.
Mély gyászukban osztozunk mi is, egykori kollégái.
Dr. Bauer Pál, Orvosi Biokémiai Intézet
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
