Dr. Horváth Eszter az Élettani Intézet egyetemi adjunktusaként elsősorban az oxidatív-nitratív stressz szerepét kutatja az élettani és kórélettani folyamatokban. A kétgyermekes kutatónő már egyetemi évei alatt egy külföldi tanulmányút keretében belekóstolhatott az aktív kutatói életébe, ami rögtön magával ragadta. Kutatói tevékenységét jól kiegészíti oktató munkája, melynek szeretetét tanár szüleitől hozza.
Az élettan mindig is nagyon izgalmas volt számomra, már másodéves koromban TDK-hallgatóként bekapcsolódtam a Klinikai Kísérleti Kutató- és Humán Élettani Intézetben működő kutatólabor munkájába, ahol elsősorban a nitrogén-monoxid és a prosztanoid vegyületek kölcsönhatását vizsgáltam az agyi vérkeringés és mikrokeringés szabályozásában – idézte fel. Később aztán figyelme átterelődött az agyi őssejt átültetés lehetőségeire. Ötödéves korában lehetősége nyílt egy amerikai tanulmányút keretében nyolc hónapot Észak-Karolinában tölteni, ahol elsősorban azt vizsgálták, hogy agyi traumát követően az agyi őssejtek beültetése javítja-e a felépülést, mind szöveti mind pedig funkcionális téren. Itt találkozott először az oxidatív stresszel – emlékszik vissza, ami a mai napig kutatásainak egyik fő területe. Hat hónapot kutatott posztdoktorként egy amerikai gyógyszerkutató cégnél is, ami megint egy egészen más gondolkodásmódot tanított meg számára – mutatott rá. Harmadik tanulmányútjára, New Jersey-be már férje is elkísérte, itt várta első gyermekét, aki már Magyarországon született; vele két évet töltött otthon, ekkor készítette el PhD disszertációját – emlékszik vissza. Öt évvel fiatalabb kisfiával már csak egy évre esett ki a munkából, de ekkor már aktív kutatóként dolgozott.
Az adjunktus hangsúlyozta: egy jól működő családhoz, illetve a karrierépítéshez is elengedhetetlen a támogató „hátország”. Férjével, aki szintén kutató, mindenben segítik egymást, így, amikor egyikőjüknek több időt kell a munkájára fordítania, másikuk nagyobb részt vállal a háztartásban és a gyerekekkel is többet foglalkozik. Szerencsés, hogy a nagyszülőkre is mindig számíthatnak. „Amikor egy probléma egész nap foglalkoztat, nagyon nehéz letenni, amíg megoldást nem találok rá” – így este, mikor a gyerekek már alszanak, olykor előkerül a munka is – vallotta be.
Dr. Horváth Eszter szavai szerint fontos, hogy a munkahelyen is kialakuljon egy olyan alkotó közösség, ahol a felmerülő nehézségekre közösen tudnak megoldást találni. A kutatói munkában olykor előfordulnak zsákutcák is, ám mindig jön egy új kérdés, aminek a kiderítése izgalmasabb, mint az előző csalódás fájdalma – szögezte le, hozzátéve, hogy a negatív eredmény is eredmény, sőt, sokszor éppen annak lehet a legizgalmasabb hozadéka. Mint mondja, nagyon szereti a munkájával járó változatosságot, egy-egy kísérlet után szinte gyermeki izgatottsággal várja, hogy választ kapjon egy tudományos kérdésre. A kutatás mellett az oktatásban is részt vesz, ez a két terület nagyon jól kiegészíti egymást, a hallgatók érdeklődéséből és lelkesedéséből mindig erőt, új lendületet tud meríteni a kutatáshoz is.
Az adjunktus még diákévei alatt tagja volt a Zalaegerszegi Városi Fúvószenekarnak, ahol ütős hangszereken játszott. A zene szeretete a mai napig megmaradt, amit azóta lányának is átadott, így mára már néha együtt is játszanak a zeneiskola ifjúsági zenekarában, ami fantasztikus érzés – fogalmazott a kutatónő. A zene mellett másik nagy szenvedélye a ping-pong.
Dr. Horváth Eszter munkatársaival az oxidatív-nitratív stressz szerepét kutatja élettani és kórélettani folyamatokban. Az I. Sz. Belgyógyászati Klinikával együttműködésben arra keresték a választ, hogy a terhességi cukorbetegségben szenvedő kismamák esetében a szülést követő három évvel maradt-e ennek valamilyen nyoma az oxidatív stressz markereiben. A Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikával, valamint a Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikával kooperációban kardiovaszkuláris megbetegedéseket és az oxidatív stressznek ebben betöltött szerepét vizsgálják. Legújabb kutatásaikban az I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinikával együttműködve kutatják Crohn-beteg gyermekek szövetmintáiban a poli(ADP-ribóz) polimeráz enzim jelenlétét, mely többek között gyulladásos folyamatokban aktiválódik. Ám megfigyeléseik szerint – az összes eddigi eredménnyel szemben – ezeknél a Crohn-betegeknél nem nő, hanem éppen csökken az enzim aktivitása, ami akár szerepet is játszhat a betegség kialakulásában – mutatott rá az adjunktus. Hozzátette: ez egy egészen váratlan eredmény, ami új irányokat nyithat meg ennek a betegségnek a kutatásában.
Bódi Bernadett
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
