Öt kérdés – öt válasz: új interjúsorozatunkban egykori ösztöndíjas hallgatókat kérdezünk tapasztalataikról, meghatározó élményeikről, az ösztöndíjas időszak későbbi karrierben játszott szerepéről, és mindenekelőtt arról, hogy mit tanácsolnak a leendő ösztöndíjas hallgatóknak. Dr. Tóth András a Jellinek Harry ösztöndíjprogram keretében 10 hónapig kutathatott a heidelbergi Kardiológia Klinikán, jelenleg a III. Sz. Belgyógyászati Klinika munkatársa.
Név: dr. Tóth András
Kar: Általános Orvostudományi Kar
Ösztöndíj neve: Jellinek Harry ösztöndíj (10 hónap),
Fogadóintézmény: Heidelbergi Egyetem, Kardiológia Klinika, Molekuláris Kardiológia és Epigenetika részleg, Johannes Backs munkacsoportja
Jelenlegi munkahely: Semmelweis Egyetem, III. Sz. Belgyógyászati Klinika rezidense
Miért ezt az intézményt választottad? Mivel foglalkoztál a program ideje alatt?
A program előtt az Élettani Intézetben végeztem tudományos diákköri munkát dr. Hunyady László igazgató, dékán témavezetése alatt, ahol a plazmamembrán receptorok és jelátvitelük szabályozásának témakörében vizsgálódtam. Az ösztöndíjról dr. Lőrincz Ákostól hallottam, aki jelátviteli utak tanulmányozásával foglalkozott a Heidelbergi Egyetem mannheimi részlegének Farmakológia Intézetében, Thomas Wieland professzor mentorálása alatt. Ákos kiváló tapasztalatait hallva én is kedvet kaptam a programhoz, és ugyanezen laborba jelentkeztem. Egy akkori szabályváltozás miatt azonban mindenképp a heidelbergi orvostudományi karon kellett kutatást végeznem, és mivel kutatási tervemben a szívizomsejtek jelátviteli folyamatainak vizsgálata szerepelt, ezért a heidelbergi Kardiológia Klinikán dr. Johannes Backs laborjába kerültem. Ő nagy lehetőséget látott a kutatási tervemben, és kezdeményezte egy kollaboráció kiépítését Wieland professzor laborjával. A kollaboráció keretei között egy teljesen új kutatási irányt bíztak rám. Feladatom a szív epigenetikai szabályozási mechanizmusainak eddig nem ismert, plazmamembrán receptorokról induló új útvonalainak feltérképezése volt. Roppant megtisztelőnek találtam ezt a feladatot különösen annak fényében, hogy ezt azon a klinikán végezhettem, melynek Prof. Hugo Katus a vezetője, aki a troponin diagnosztikus markerként való alkalmazásának felfedezője. A megelőlegezett bizalmat erre a felelősségteljes munkára úgy gondolom, hogy két dolognak köszönhettem: a többéves TDK kutatói tapasztalatnak és az olyan korábbi Semmelweis diákoknak, akiknek a rendkívüli teljesítményével mindig elégedettek voltak.
Mi volt a legmeghatározóbb élmény, tapasztalat az ösztöndíj ideje alatt?
Számtalan életre szóló élménnyel gazdagodtam az út során, nehéz volna kiemelni egyet közülük. Összességében lenyűgöző volt számomra a kontinens egyik legjobb egyetemén dolgozni. Az eredménycentrikus munka ráadásul egy élhető munkakörnyezettel párosul. A kampuszon minden elérhető kerékpárral vagy akár gyalog is perceken belül, a kollégiumok is a kampusz szomszédságában találhatóak. Az egyetemen nyüzsgő szellemi élet van, a közelben számos szórakozási lehetőséggel. Gyakran tartottunk megbeszélést kollegáimmal munka után egy jó hideg német sör társaságában. Ezek az alkalmak egyaránt szolgáltak kikapcsolódással és eredeti ötletekkel, így folyamatosan új ihletet gyűjthettem az eredményes kutatáshoz.
Hogyan segített az ösztöndíjas időszak az életedben és a karrieredben?
A Heidelbergben töltött időszak intenzív kutatói munkájának köszönhetően sikerült egy eddig nem ismert gyulladásos jelpályát azonosítanunk, ami a szívelégtelenség jellegzetes maladaptív génexpressziós változásaihoz vezet. Az ígéretes témát távozásom után is mindenképp folytatni akarták, így a közös munka jellege átalakult: a kísérletek elvégzése helyett azok tervezése lett a feladatom, azok eredményeit pedig online folyamatosan egyeztettük. A munka annyira gyümölcsözőre sikerült, hogy az eredményeket a magas presztízsű EMBO Molecular Medicine tudományos szaklapban publikálhattuk. Az elsőszerzős közlemény mellett abban a megtiszteltetésben is részesülhettem, hogy meghívott előadóként prezentálhattam eredményeinket az Európai Kardiológiai Társaság Szívelégtelenség találkozóján Svájcban és a Német Kardiológiai Társaság éves kongresszusán Mannheimban. Ezek mellett legalább annyira fontos pozitív hozadéknak érzem azt, hogy a kinti kutatói munkám olyan nagyfokú önállóságra nevelt, aminek segítségével az itthoni PhD-kutatásaim akadályait is sokkal könnyebben vettem. A laborban számos új barátra is szert tettem. Felejthetetlen élmények a közös bulik, a nagy beszélgetések vagy grillezések a Neckar partján. Számos barátság mind a mai napig tart, többen látogattak meg itt Budapesten, ahogy engem is vendégül láttak otthonukban.
Milyen tanácsokat adnál a kiutazó Semmelweises hallgatónak?
Ha még nem döntöttél, én őszintén ajánlom, hogy pályázz, hiszen annyi mindent nyerhet az ember ezzel a lehetősséggel. A pozitívumok mellett hosszútávon eltörpül az a kellemetlenség, hogy egy évvel később végez az ember. Továbbá olyan élményekkel gazdagodhatsz, melyek miatt ez az egy év különlegesen értékes tapasztalatot jelent és életed egyik legmeghatározóbb időszakává válhat. Ha érdekel a kutatás és hajlandó vagy azért keményen megdolgozni, akkor ne habozz, és használd ki ezt a lehetőséget! Ha pedig belevágtál, akkor csináld szívvel-lélekkel, hogy a legtöbbet kihozhasd az ösztöndíjas időszakból!
Mi az, amit szerinted semmiképp se hagyjanak ki azok, akik ugyanebbe a városba érkeznek ösztöndíjjal?
A Vettert, továbbá a kilátást Heidelbergre nyáron a Phylosophenwegről!
Forrás: Nemzetközi Kapcsolatok Igazgatósága
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
