Pályatársak, tanítványok, kollégák és barátok vettek részt azon az emlékülésen, amelyet az Orvosi Biokémiai Intézet szervezett augusztusban elhunyt egyetemi tanára, tudományos főtanácsadója, dr. Machovich Raymund tiszteletére. A beszédekben felvillantották egyebek mellett dr. Machovich Raymund pályafutásának állomásait, reneszánsz személyiségét, oktató- és kutatómunkájának eredményeit.
Dr. Tretter László, az emlékülést szervező Orvosi Biokémiai Intézet igazgatója felidézte dr. Machovich Raymund rendhagyó pályáját, amely során a kezdetekben dolgozott vidéki kórházban és körzeti orvosként is, és többször alapított, majd újraalapított munkacsoportokat. 1980-ban került a mai intézet elődjének számító II. Sz. Kémia-Biokémia Intézetbe, ahol hamar a fiatalok példaképe lett, előadásai vonzották a hallgatókat. Fő témája a hemosztázis volt, amit az orvos és a kutató szemével is látott. Méltán volt büszke élsportoló, kardvívó múltjára, az intézeti értekezleteken, összejöveteleken kritikája, logikája éles, míg humora vitriolos volt. Olvasottsága, kulturáltsága, intellektusa, művészetek iránti fogékonysága reneszánsz emberré tette – idézte fel dr. Machovich Raymund személyiségét az igazgató.
Dr. Hunyady László, az Általános Orvostudományi Kar dékánja beszédében emlékeztetett arra, hogy dr. Machovich Raymund biokémikus és belgyógyász szakorvos volt, ötven éven keresztül kutatott, negyven évig oktatott és öt évig volt klinikai orvos. Egyike volt azoknak, akik megtestesítik az oktatás és kutatás egységét – fogalmazott a dékán, hozzátéve, hogy miután a klinikus szemével is látta a biokémiát, már évtizedekkel ezelőtt a transzlációs kutatás szemléletét követte. A bonyolult biokémiai folyamatokat érthetően és szuggesztív módon tolmácsolta a hallgatók felé, miközben élen járt a kutatásban is. Száz közleménye 2500 idézettséget kapott, és abban a korban tudott nemzetközi kutatóintézetekkel kapcsolatot építeni, amikor ez nem volt olyan könnyű.
Dr. Kolev Kraszimir egyetemi tanár, az intézet igazgatóhelyettese emlékezésében úgy fogalmazott, talán ő volt legszerencsésebb a tanítványok közül, hiszen évtizedeken keresztül napi munkakapcsolatban állt dr. Machovich Raymunddal, akit 35 évvel ezelőtt ismert meg hallgatóként. Dr. Kolev Kraszimir személyes emlékeit idézte fel mesterével kapcsolatban, így például azt, hogy milyen büszke volt az emberismeretére, és mennyire képes volt arra, hogy spontán módon befolyásolja munkatársai, barátai fejlődését. Főnök volt, de sosem éreztette, hogy a többiek a beosztottjai. Provokálta a vitákat, ugyanakkor érvekkel támasztotta alá igazát – ez tette igazán főnökké. Szeretett oktatni és missziójának tekintette, hogy a fiatalokat tudományos gondolkodásra nevelje. „Felkészült, jó humorú tanár volt, mindig figyelemmel kísérte, hogy értjük-e a dolgokat, élvezetes előadásokat tartott” – idézett dr. Kolev Kraszimir a hallgatói értékelésekből.
Dr. Blaskó György belgyógyász, klinikai farmakológus, a Magyar Thrombosis és Haemostasis Társaság korábbi elnöke felidézte, hogy dr. Machovich Raymund volt az első főnöke. Soha nem éreztette, hogy ő a főnök, viszont azt mindennap bizonyítani kellett, hogy a csapat tagja vagyok – emlékezett vissza. Élmény volt vele vitatkozni, ami sokat segített abban, hogy tanítványai nyitottak legyenek, és tudják különböző aspektusból nézni a dolgokat – osztotta meg tapasztalatait dr. Blaskó György, aki – mint mondta – élete nagy periódusaként tekint a dr. Machovich Raymunddal töltött időre.
Galéria
„Kiváló tudós, jó barát, jó beszélgetőtárs, kellemes társaság volt. Hitt abban, hogy a legjobb dolgok váratlanul történnek” – mondta dr. Muszbek László akadémikus dr. Machovich Raymundról, akivel közeli barátságban voltak. Meglátása szerint a heparin hatásmechanizmusáról alkotott tudományos elképzelés nélküle ma nem lenne ugyanaz. A dogmákat nem fogadta el, kétkedésével iskolát teremtett a tudományos közéletben, a magyar trombózis és hemosztázis kutatásban.
Dr. Mandl József, az Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai és Patobiokémiai Intézet professor emeritusa, a megemlékezés egyik kezdeményezője beszédében úgy fogalmazott: dr. Machovich Raymund vonzása a lényéből fakadt, nagy álmokat követett, nem „percemberek” igényét akarta kielégíteni. Szakmai pályafutása három részre osztható: vidéki pályakezdő körzeti orvos volt, amikor dr. Straub F. Brúnó állást ajánlott számára az egyetemi Orvosi Vegytani Intézetben. Miután 1970-ben mentora Szegedre ment az intézetből, igazi mester nélkül maradt; ekkor alakult ki a saját hemosztázis világképe, melyet mindig a klinikum szempontjából nézett. Harmadik szakmai periódusa akkor kezdődött, amikor dr. Ádám Veronika tanszékvezetői kinevezését követően felterjesztette egyetemi tanárnak. Ekkor révbe ért, megbecsülés övezte, 1993-ban Semmelweis Symposiumot is szervezett – mutatott rá dr. Mandl József. Élete utolsó harmadában több szépirodalmi könyvet is írt. „Mindenkiben az értéket, a jót kereste, és nem a hibát, ez meghatározó része volt személyiségének” – emlékeztetett dr. Mandl József akadémikus.
Dobozi Pálma
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
