Három csíkszeredai kötődésű alkotó műveiből nyílt kiállítás a Semmelweis Szalonban. Ádám Gyula művészfotói, Fazekas Csaba és Botár László festményei bár műfajban, stílusban és technikában különböznek egymástól, a kiállításon szerves egységet alkotnak. Munkáikon felfedezhető az a közös történelmi és emberi tapasztalat, amely összeköti az alkotókat. A tárlatot dr. Hermann Péter oktatási rektorhelyettes nyitotta meg, a művészekkel Haris László fotóművész beszélgetett.
A kiállítás címe „Erdélyi triptichon, avagy triptichon Erdélyből” jelzi a művészek közös gyökerét, közös indulását, ugyanakkor a triptichon utal arra, hogy három, egymástól markánsan eltérő alkotó műveit foglalták egységes keretbe – magyarázta Fazekas Csaba, a közös kiállítás megálmodója. Mint mondták, a hasonlóságot nem a képeikben, hanem a közös múltban és szemléletben kell keresni. Mindhárman Csíkszeredáról származnak, a marosvásárhelyi művészeti iskola növendékei voltak, különböző műfajban és stílusban alkotnak, más-más technikákat alkalmaznak, de a közös életérzés mégis összeköti őket – hangsúlyozta Botár László. A kiállítás anyagát úgy válogatták össze, hogy minden alkotó és alkotás megtartsa egyéniségét, ugyanakkor a művek erősítsék egymást, közös üzenetet hordozzanak – emelték ki a művészek.
Ádám Gyula is eredetileg festőnek készült, de végül a fotográfiát választotta, mert úgy érzi, képeivel meg tud menteni eltűnő kultúrákat. A marosvásárhelyi művészeti gimnázium grafika szakán tanulta meg a szakmát – emlékszik vissza. Az első fotói még dokumentumszerűek voltak, ám hamar rájött, hogy ez kevés, hiszen nem tesz semmit hozzá a száraz valósághoz, ezért alkotásait saját érzéseivel töltötte fel, így a fotók már üzenetet hordoztak – mutatott rá. Mint mondta, legszívesebben az embert fényképezi a maga környezetében – örömeivel, bánataival, gondjaival, sikereivel együtt. Fotóin állandó visszatérő alakok is megjelennek, van olyan, akit már 30 éve fényképez, mégis mindig más az eredmény – mesélte, hozzátéve: az a fontos, hogy maradandó alkotás szülessen.
Galéria
Botár László festő, grafikus és formatervező képeire leginkább a „vándorló érzelmek” jellemzőek, alkotásai a pillanatnyi érzelmi állapotokat tükrözik. Képei nem a bárki számára láthatót tükrözik vissza, hanem a mögötte feszülő láthatatlant teszi mások számára is láthatóvá – fogalmazott a művész, akinek alkotásai képesek a nézőben olyan szellemi, érzelmi és lelki hatásokat kiváltani, amik szavak nélkül is értelmezhetők.
Fazekas Csaba intellektuális, kísérletező alkatú művésznek tartja magát, aki tudatosan merít a 20. századi avantgárd hagyományokból. Művészetét az emberközpontúság, az egyéni- és társadalmi problémák iránti fogékonyság, ugyanakkor egyfajta időtlenség, egyetemesség jellemzi – vallja magáról. Az isten-ember kapcsolatát próbálja kibontani, azon dolgozik, hogy egy benne felötlő gondolatot vizualizálhatóvá tudjon tenni. Az erőteljes gesztusok és a különböző felületek, valamint a szinte fekete-fehér, redukált színvilág alkalmazása drámaiságot kölcsönöz műveinek.
A kiállítás megnyitóján Chassarell Izabella jazz darabját és Tóth Viktor, a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Kar végzős hallgatójának előadását hallgathatta meg a közönség.
Bódi Bernadett
Fotó: Kovács Attila- Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
