A 39. Rezidens Szalon több szempontból is rendhagyó volt. A szezon utolsó rendezvényén elbúcsúztak dr. Veres Gábortól, a Rezidens Szalon alapítójától és szervezőjétől. Dr. Hunyady László, az Általános Orvostudományi Kar dékánja megköszönte az elmúlt hét évben végzett munkáját, egyúttal sok sikert kívánt új munkahelyén, a Debreceni Egyetem Gyermekgyógyászati Klinikáján. A programot dr. Molnár Miklós, az ÁOK graduális képzésért felelős dékánhelyettese nyitotta meg. A rezidensekhez dr. Tulassay Tivadar akadémikus, az I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika tanára szólt. A kulturális program ezúttal a színművészet és az irodalom köré szerveződött. A meghívott vendégekkel dr. Veres Gábor beszélgetett, zárásként pedig Fertőszögi Péter művészettörténész tartott előadást.
Dr. Molnár Miklós köszöntőjében kiemelte: a Rezidens Szalon azért is rendhagyó, mert nem „szakbarbárokat” nevel, a gyógyítás, a legmodernebb kutatási eredmények mellett a művészetbe is betekintést nyújt – fogalmazott.
Dr. Tulassay Tivadar rendhagyó módon az életútja és a tudományos tevékenysége helyett saját világszemléletét mutatta be idézeteken keresztül. „Az emberélet útjának felén egy nagy sötétlő erdőbe jutottam, mivel az igaz utat nem lelém…” – életünk során ha akarjuk, ha nem, találkozunk keresztutakkal, „sötét erdőkkel”, amikre megoldást kell találnunk – elemezte Dante gondolatait. Előadásában hangsúlyozta: nem szabad mindig rohanni, néha meg kell állni – erre jók az ilyen alkalmak, a búcsúzások, amikor számot vetünk. Az akadémikus beszélt arról is, hogy az ember élete során a megismerés három síkját járja be: a világ megismerése, önmagunk megismerése és végül annak megértése, hogy hol helyezkedem én el a világban. Az első síkról elmondta: ahogy a csecsemő kíváncsian fordul a környezete felé, a kutató, a tudós is kíváncsian faggatja a természetet, hogy rátaláljon az igaz válaszra. Dr. Tulassay Tivadar szavai szerint manapság a kutatás elvesztette a környezet megismerésére irányuló őszinte és barátságos attitűdjét, egyre inkább költséges, kíméletlen „sporttá” vált. Az orvoslás is átalakult, személytelenné, monotonná vált és ezáltal elvesztette azt az intimitását, amely a művészetek közé sorolná – fogalmazott, majd T.S Eliotot idézte arról, hogy hol van a bölcsesség, amit elvesztettünk a tudásban, hol van a tudás, amit elvesztünk az információban: „Bölcsebbek nem lettünk, csak informáltabbak”. A második szint önmagunk megismerése, ezen a szinten élnek a művészek – hangsúlyozta. A harmadik felismerési sík pedig annak a megértése, hogy hol helyezkedem én el a világban, ki vagyok, mi a feladatom. Ennek feltárása a legnehezebb, a választ mindenkinek saját magának kell megtalálni és megfogalmazni, ám lelkiismeretünk segíthet ebben – fogalmazott dr. Tulassay Tivadar.
A májusi Rezidens Szalon második részében dr. Veres Gábor beszélgetett a színművészet és az irodalom jeles képviselőivel, Mácsai Pállal, Hámori Gabriellával, Csuja Imrével és Grecsó Krisztián költővel. A meghívott vendégek között volt még Zoboki Gábor építész és Bánai János, a Harmónia Orvosi és Művészeti Alapítvány elnöke. A rendezvény zárásaként Fertőszögi Péter művészettörténész tartotta meg búcsú előadását, melyben a képzőművészet fontosságáról beszélt.
A Rezidens Szalon 2011 májusában indult azzal a hagyományteremtő céllal, hogy olyan továbbképzési formát nyújtson a fiatal orvosoknak, rezidenseknek, mely során a szakmai programokon túl kulturális és kulináris élményeket is kaphatnak, emellett kötetlen beszélgetésre, együttlétre is lehetőség nyílik az adott szakterület kiválóságaival. Öt év után megújult struktúrával jelentkezett a Szalon második évada, az új koncepció részeként minden alkalommal egy művészeti ág jeles képviselőjét is meghívták egy beszélgetésre.
Kiss-Bódi Bernadett
Fotó: Adrián Zoltán
Galéria
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
