Dr. Forgács Iván 1933. február 12-én született Budapesten és sikeres, gazdag életút, egyetemi pályafutás után 2017. május 15-én 84 éves korában hunyt el.
1957-ben szerzett orvosi diplomát a Budapesti Orvostudományi Egyetemen, majd ezt követően az egyetem Élettani Intézetében demonstrátor, gyakornok, tanársegéd, adjunktus és docens volt. 1961-ben laboratóriumi vizsgálatok szakvizsgát szerzett, majd 1966-tól az orvostudományok kandidátusa. Az Élettani Intézetben eltöltött évekre, az ottani oktatásra, tudományos munkára, mindig nagyon büszke volt, és gondolkodását az élettanban szerzett mély ismeretei egy életen keresztül meghatározták.
1976-tól az Egészségügyi Minisztériumban főosztályvezető-helyettesként az egyetemi osztályt vezette. Szoros kapcsolata a Semmelweis Egyetemmel megmaradt, és ez csak tovább bővült a többi hazai orvosegyetemmel.
A minisztériumi évek alatt is aktívan foglalkozott a Semmelweis Orvostudományi Egyetem orvosképzési és oktatástechnikai kérdéseivel, az akkor alapított Orvosképzési és Oktatástechnikai Csoport vezetője lett egyetemi tanárként.
1982-től az Orvostovábbképző Egyetem Társadalom-orvostani Intézet egyetemi tanára, igazgatója. Ebben az időszakban miniszteri szaktanácsadóként, miniszteri biztosként is tevékenykedett. 1983-1990 között oktatási rektorhelyettes, majd 1990-1993 között az Orvostovábbképző Egyetem rektora volt.
1996-1998 között a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Népegészségtani Intézetének igazgatója, 1998-2003 között egyetemi tanára. 1995-től 2010-ig részt vett modulvezetőként a Debreceni Orvostudományi Egyetem Népegészségügyi Iskolájának munkájában.
2000-től a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karának egyetemi tanára. 2003-tól professzor emeritus.
Szakmai és tudományos tevékenysége során a magyar orvosképzési és egészségügyi és oktatási társaság alapító főtitkára majd elnöke. Több éven keresztül a Társadalom-orvostudományi Szakmai Kollégium elnöke, illetve a Megelőző-Orvostani Népegészségügyi Szakmai Kollégium tagja.
Több éven keresztül több szakaszban az ETT elnökségének tagja, illetve az ETT Felsőoktatási Bizottságának elnöke.
1984-1987 között a WHO Végrehajtó Tanácsának tagja. Ezt követően több nemzetközi szervezet elnöke illetve alelnöke.
Hosszú éveken keresztül az Orvosi Hetilap, az Élet és Tudomány, LAM, Journal of Health Policy, European Journal of Public Health valamint Journal of Health Management szerkesztőbizottságainak, illetve tanácsadó testületeinek tagja.
1985-ben Munka Érdemrend arany fokozatát kapta, és 1998-ban a Magyar Köztársaság Érdemrend Tisztikeresztjével tüntették ki.
A Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karán professzor emeritusként aktívan dolgozott – különösen gazdag és eredményes az a tevékenység, amelyet a Doktori Iskolában végzett. Részt vett a fokozatszerzési eljárás minden fázisában. Vizsgáztatott, és állandó meghívottja volt az egyetem Doktori Tanácsának.
Az ETK-n töltött évek jól kapcsolódtak a korábbi Egészségügyi Főiskolai Karon folytatott tevékenységéhez. Mindannyian tapasztalhattuk, hogy nyitottsága, fiatalos gondolkodása, rugalmassága mindvégig megmaradt. 2015-ben az Egészségtudományi Kar 40. jubileumi évfordulóján az ez alkalomból alapított Emlékplakett első tulajdonosa lett.
Nagy bölcsességgel és odafigyeléssel segítette a kar munkatársainak tevékenységét, előadásaival, kurzusaival a hallgatók szeretetét és tiszteletét is kivívta. Bölcs tanácsaival, élettapasztalatával mindannyiunkat támogatott, bátorított.
Különösen szeretett azokról a nemzetközi kapcsolatokról és tapasztalatokról beszélni, amelyeket életútja során megszerzett, visszaemlékezései során is tapasztalhattuk a mindvégig megmaradt optimizmusát.
Közvetlenségével és szerénységével példát mutatott, módot és lehetőséget adott arra, hogy tudományos és oktatási témákon túl bepillantást nyerhettünk személyes életébe, fia orvosi pályafutásának alakulásába és unokája előrehaladására, amelyekre nagyon büszke volt.
Egészségtudományi Kar
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
