Dr. Rácz Károly 2017. február 13-án hunyt el, az emlékére rendezett búcsúztatón gyertyagyújtással és méltató beszédekkel tisztelegtek a Doktori Tanács egykori elnöke, a II. Sz. Belgyógyászati Klinika egyetemi tanára, korábbi igazgatója emléke előtt munkatársai, tanítványai, barátai.
Dr. Szél Ágoston rektor beszédében közeli ismerőseinek esetein keresztül villantotta fel dr. Rácz Károly elhivatott, áldásos orvosi tevékenységét. Mint mondta, a professzor esélyt adott a legsúlyosabb betegeknek is, minden porcikájából sugárzott a szakmai hozzáértés, az erő és a hit, ami nélkülözhetetlen a gyógyításhoz. Dr. Szél Ágoston szavai szerint bár dr. Rácz Károly számára Isten mindössze 67 évet adott, élete nagy részét így is a betegeire tudta fordítani. Köszönetet mondott, amiért az egyetem egyik legismertebb és legelismertebb professzoraként növelte azt a hitet, amely a betegekben az orvosaik iránt ébred. A gyógyulás ugyanis nem csak a tudós professzor tudásán, hanem a beteg és az orvos hitén is múlik – hangzott el a rektor beszédében. Bejelentette, kezdeményezi, hogy a Semmelweis Egyetem Doktori Iskolája a szükséges jogi lépéseket követően dr. Rácz Károly nevét viselje, így minden jövendőbeli hallgató tudni fogja, ki volt ő.
Dr. Tulassay Zsolt, a II. Sz. Belgyógyászati Klinika korábbi igazgatója beszédében felidézte, 25 éven át dolgoztak együtt dr. Rácz Károllyal, akivel közös céljuk volt, hogy a klinikát méltán megérdemelt rangjára emeljék, méltóvá téve a betegek bizalmára és arra, hogy új orvosgenerációkat neveljenek a falai közt. Megemlítette, hogy szüleik, akik Léván és Galántán éltek, együtt élték át a II. világháború borzalmait, majd szülőföldjüket elhagyva a csonka anyaországban kellett mindent elölről kezdniük. Leszögezte: ezt a kitartást örökölték mindketten, amit a klinika javára tudtak fordítani. Dr. Rácz Károly számos becsülendő tulajdonsága közt sorolta tapintatosságát, figyelmességét, türelmét, békességre törekvő, igazságszerető és határozott jellemét. Az utódok feladatairól szólva hangsúlyozta, az ő felelősségük is, hogy a professzor értékeit és erényeit megőrizzék, és átadják.
Dr. Rácz Károly az egyetem hármas szerepét egy személyben testesítette meg: orvosként, kutatóként és tanárként egyaránt példás munkát végzett – mondta dr. Igaz Péter, a II. Sz. Belgyógyászati Klinika igazgatója. Gyakran éjszakába nyúlóan dolgozott, sokszor este is betegeivel beszélgetett, igyekezett megoldani gondjaikat, páratlan empátiás képességekkel rendelkezett – idézte fel a professzor erényeit. Dr. Rácz Károly érdeklődése az endokrin daganatok kutatása iránt alapvetően meghatározta a klinika kutatási irányát – mondta az igazgató. Hozzátette, a professzor az idén 13 éves endokrinológiai továbbképző tanfolyam elindítója is volt, amit a tervek szerint hamarosan róla fognak elnevezni. Belgyógyászati polihisztor volt, az utolsó nagy belgyógyászok egyike, aki szinte valamennyi területen segítséget tudott nyújtani – méltatta dr. Igaz Péter a professzort hangsúlyozva, viszonylag rövid pályája alatt is képes volt maradandót alkotni.
Dr. Papp Zoltán, az Orvosi Hetilap főszerkesztője ismertette, dr. Rácz Károly 6 éven át volt az Orvosi Hetilap főszerkesztője, előtte 4 évig főszerkesztő-helyettesként tevékenykedett, ez idő alatt sokat tett a lapért, munkássága egyik legnagyobb eredménye, hogy az újság 2015-ben impakt faktoros lett. Dr. Rácz Károly utódjaként ismertette, a lap kuratóriuma tiszteletbeli főszerkesztőnek nevezte ki a professzort, és neki ítélik posztumusz az idei Markusovszky-díjat. Dr. Rácz Károly szerény, mindig segítő- és szolgálatkész, csendes és zárkózott egyénisége mögött hatalmas tudás és mély érzések húzódtak meg – szólt dr. Papp Zoltán kiemelve, a professzor nem csak a lap olvasóinak és szerkesztőbizottságának, de a szerzőknek is hiányozni fog, akik írásaival mindig nagy odaadással foglalkozott. Példaértékű orvostudós, méltóságteljes egyéniség hagyott itt bennünket, nem felejtünk el soha, Isten veled, Isten áldjon – zárta gondolatait.
Dr. Tóth Miklós, a Magyar Endokrinológiai és Anyagcsere Társaság (MEAT) főtitkára egyebek mellett arról szólt, hogy az egyetemen betöltött tisztségei mellett dr. Rácz Károly meghatározó munkát végzett a társaság életében, főtitkárként és elnökként pezsgő szakmai tevékenységet hívott életre. Megemlítette, hogy a professzor volt a hormonális szabályozó mechanizmusok doktori program elindítója. Kutatásszervező tevékenységéről szólva hangsúlyozta, az endokrinológusok nagy része sokat köszönhet önzetlen támogatásának: témavezetésével 15-en szereztek PhD-fokozatot, két tanítványa pedig a Magyar Tudományos Akadémia tagja lett. Dr. Tóth Miklós felidézte, dr. Rácz Károly a 2007-es Budapesten megrendezett Európai Endokrinológiai Társaság kongresszusának szervezésében is nagy szerepet vállalt. Céltudatosság, széles látókör, fáradhatatlan munkabírás – ezek voltak a legfőbb erényei, amelyek munkahelyén és a MEAT elnökeként is kiemelkedő személyiséggé tették – mondta a főtitkár.
„Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben, Ember lenni mindég, minden körülményben” – írta le a professzor személyiségét Arany János szavait idézve dr. Patócs Attila, a Központi Endokrin és Genetikai Laboratórium vezetője, aki mint elhivatott oktatóról és kutatóról emlékezett meg dr. Rácz Károlyról. Felidézte, a fiatal munkatársak alig várták, hogy feladatot kapjanak tőle, amit mielőbb igyekeztek elvégezni, nem volt szükség eligazításra vagy számonkérésre. Az irányába mutatott tisztelettel soha nem élt vissza, mindenkinek segített elindulni tudományos szakmai útján, részt vett a kéziratok gondozásában, magyar és angol nyelven egyaránt magas szinten művelte a szövegalkotást, rengeteg energiája volt, amit még a fiatalok is csodálattal szemléltek – idézte fel a professzor mellett töltött éveket dr. Patócs Attila. Mint mondta, elhivatottságának köszönhetően tudott a kutatócsoport a hazai klinikai és transzlációs endokrinológiai kutatások központjává fejlődni. A kutatócsoport vezetője beszéde végén reményét fejezte ki, hogy dr. Rácz Károly örökségét tanítványai, utódai tovább tudják vinni, segítő szándékkal fordulva mindenkihez, jobbá téve ezzel a betegek, hallgatók és munkatársak életét.
Keresztes Eszter
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
Galéria
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
