Több évtizednyi munka után nyugdíjba megy a Külföldi Hallgatók Titkárságának két kulcsembere: Fonyó Magdolna titkárságvezető és Marton Gyuláné gazdasági ügyintéző.
Fonyó Magdolna 1983-ban került az egyetemre, amikor 120 hallgatóval elindult a német nyelvű oktatás. Mint mondta, igazán szép emlékei vannak a kezdetekről, és bár az elmúlt 34 évben sok minden megváltozott, arra törekedtek, hogy a közvetlenség és a családias hangulat megmaradjon. „Mindvégig nagyon jó kapcsolatom volt a hallgatókkal, meghallgattuk a problémáikat, intéztük az ügyeiket, sokat segítettünk nekik, és kicsit a családjuk is voltunk” – fogalmazott. Ennek másik oldala, hogy ő is sajátjának érezte a német nyelvű oktatást, otthonának a titkárságot, ahol gyakran több időt töltött, mint a saját családjában.
Véleménye szerint a német nyelvű képzés népszerűségének több oka is van. A hallgatóknak tetszik az itteni oktatási rendszer, például az, hogy kis csoportokban tanulnak és – szemben a németországi gyakorlattal – az egyetem megtartotta a szóbeli vizsgáztatási rendszert. Nagyra értékelik, hogy lehetőségük van közvetlenül érintkezni az oktatóikkal, beleértve a professzorokat, vagyis minden sokkal személyesebb mint Németországban – hangsúlyozta a titkárságvezető. Hozzáfűzte: az egykori hallgatók közül ma is többen vissza-visszajárnak az egyetemre, megkeresik egykori oktatóikat, már aki még életben van közülük. Mint mondta, mindegyikük véleménye, hogy otthon, Németországban később rengeteget profitáltak az itteni képzésből, az itt kapott ismeretekből. Nem véletlen az sem – tette hozzá -, hogy az 1983-ban elsőként kezdett évfolyam hallgatói közül kilenc jelenleg Németországban működő orvosnak gyermeke a Semmelweis Egyetemen tanul, egyiküknek egyszerre három is.
Fonyó Magdolna nagyon szeretett az egyetemen dolgozni és szavai szerint biztosan hiányoznak majd a hallgatók, de az egyes intézetek és tanszékek tanulmányi felelősei is, akikkel mindig szoros kapcsolatban állt. Kiemelte ugyanakkor, hogy van viszont két unokája, akiknek szintén szükségük van rá. Olaszul is szeretnék megtanulni, és eddig még nem volt időm erre – ismertette a terveit, hozzátéve: a lánya Milánóba ment férjhez, ott él és amikor ő meglátogatja, nagyon hiányzik az olasz nyelv ismerete.
Marton Gyuláné 26 egyetemi év után megy nyugdíjba. Szavai szerint ilyen hosszú munkaviszony ma már nem megszokott dolog, de ő nagyon szeretett itt dolgozni. A munkámat mindig hivatásnak tekintettem – hangsúlyozta.
Felidézte: a devizatandíjas oktatás elszámolásában ő állított fel egy működőképes programot, ami nagy örömmel és büszkeséggel tölti el. Úgy érzem, hogy a többség sajnálja, hogy nyugdíjba megyek és nem lesz olyan összefogó jellegű gazdája ennek a területnek, mint én voltam – vélekedett.
A gazdasági ügyintéző nyugdíjba vonulása alkalmából Pro Universitate díjat vehetett át a szenátusi ülésen. Szívből örülök neki, nagyon jól esik – mondta az elismerés kapcsán, hozzátéve: már várja a pihenést, de úgy érzi, a saját gyermeke volt a devizatandíjas oktatás, amit egyben sajnál is itt hagyni.
Tóth-Szabó Szilvia
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
