Egy karácsony előtti teadélutánnal köszönte meg az egyetemen dolgozó önkéntesek egész éves munkáját az Ápolásvezetési és Szakdolgozói Oktatási Igazgatóság. Jelenleg a Magyar Kórházi Önkéntesek Alapítvány több mint 100 önkéntese nyújt segítséget az egyetem tíz klinikáján.
Kormos Ágnes ápolási igazgató az ünnepség megnyitásakor az egyetem betegei nevében is megköszönte az önkéntesek önfeláldozó, felelősségteljes munkáját. „A betegek kórházba kerülve kiszakadnak a megszokott környezetükből, tele vannak félelemmel, éppen ezért nagyon igénylik az Önök jelenlétét, segítségét, a beszélgetéseket” – fogalmazott. Mint hangsúlyozta: az egyetemi ápolószemélyzet és a klinikavezető főnővérek számára is hatalmas segítség az önkéntesek jelenléte, mely hozzájárul a betegellátás minőségének emeléséhez. „Olyan társadalmi szerepvállalás a munkájuk, ami mindenki számára értéket továbbít, és az önzetlenségről, valamint a szeretetről szól” – mondta. Kitért arra is, hogy a Magyar Kórházi Önkéntesek Alapítvány, és annak önkéntes koordinátora, Jani Erzsébet nélkül most nem állhatnának itt. Köszönetet mondott Kissné Negyedi Mariannának, az ápolásvezetési igazgatóság ápolásfejlesztőjének aki nagy szerepet vállal a program koordinálásában, valamint minden önkéntes-koordinátornak.
Kissné Negyedi Marianna önkéntes koordinátor, kitért arra, hogy az egyetemen szolgálatot teljesítő önkéntesek száma 111-re bővült az elmúlt időszakban, amiben jelentős szerepe volt annak, hogy múlt év végén nagy sajtónyilvánosságot kapott a program. A létszámot még tovább szeretnék növelni, és, mint mondta, az adminisztrációs területen is örömmel várják a jelentkezőket. Szólt egy új kezdeményezésről, mely szerint az új Központi Betegellátó Épületben betegkísérő önkénteseket keresnek, akik segítenek a tájékozódásban. „Nagyon fontos, társadalmilag hasznos munkát végeznek, az ápolók körében is nagy népszerűségre tettek szert, és színesítik a klinikák életét” – mondta az önkénteseknek Kissné Negyedi Marianna.
Jani Erzsébet, a Magyar Kórházi Önkéntesek Alapítvány önkéntes koordinátora is köszönetet mondott mind az önkénteseknek, mind a koordinátoroknak. Elmondta, hogy összességében jelenleg 14 helyszínen vannak jelen 120-130 önkéntessel, de reméli, hogy számuk tovább bővül, mivel „minden plusz kéz és láb nagy segítség”, legyen szó akár egy pohár vízről, sétáltatásról, beszélgetésről, hiszen mindezzel a szakszemélyzet válláról veszik le a terhet. Az alapítvány legidősebb önkéntesei egyébként 81 évesek.
A megnyitón Benczés Ilona, a Bőr-, Nemikórtani és Bőronkológiai Klinika vezető főnővére is jelen volt. A klinika az idei évben csatlakozott a kezdeményezéshez, és rengeteget jelent számukra az önkéntesek önzetlen segítsége – hangsúlyozta.
A rendezvényen oklevelet és ajándékot vehetett át minden önkéntes, valamint három, a klinikákon dolgozó önkéntes koordinátor: Völgyi Ferencné Ági, Gömbös Erzsébet, Simay Katalin, majd forró teára és ünnepi tortára látták vendégül a jelenlévőket.
A honlapunk által megkérdezett önkéntesek egyebek mellett arról számoltak be, hogy számukra is sokat ad a segítő munka, amit végeznek.
Kiss Evelin szakmájától nem áll messze a segítségnyújtás, hiszen a hétköznapokban rehabilitációs szakemberként dolgozik. Idén márciusban jelentkezett önkéntesnek és kezdte meg a felkészítő képzési programot. A képzés során eleinte nagycsoportos összejöveteleken tájékoztatták a jelentkezőket az kórházi önkéntességről, majd kisebb, személyesebb hangvételű találkozók keretében vezették őket körbe a klinikán. Ezeken az alkalmakon részletesebb információt kaptak arról, hogy mi, hogyan zajlik az intézményben, milyen segítséget várnak az önkéntesektől és egyben felkészítették őket a várható lelki megterhelésre is. Evelin május óta rendszeresen jár a II. Sz. Gyermekgyógyászati Klinikára, ahol eleinte mentor mellett, majd önállóan foglalkozott a kis betegekkel. Mint összefoglalta a legfontosabb teendőjét: „Játék! Játék! Játék!”
Három és fél éve dolgozik a II. Sz. Gyermekgyógyászati Klinikán Nyári Zoltánné Rózsa, aki szerint ezt a munkát neki találták ki. Keddenként próbálja sok játékkal elterelni az ambulanciára érkező gyerekek figyelmét a rájuk váró vizsgálatokról. Azt is elárulta, hogy nagyon sokat kap ezeken a találkozókon, a gyerekek mindig feltöltik őt. „Amikor egy ilyen alkalom után megyek hazafelé, tíz centivel a járda felett suhanok” – fogalmazott.
Illés Anita a Bőr-, Nemikórtani és Bőronkológiai Klinika Onkológiai Osztályán dolgozik. Már egy ideje keresett Budapesten önkéntes munkát, amikor idén áprilisban találkozott a Magyar Kórházi Önkéntesek Alapítványának felhívásával. Mivel mindig is érdekelte az egészségügy, rögtön azt érezte, hogy jelentkeznie kell. Azóta adminisztratív munkát végez az osztályon: fénymásol, leveleket ad fel, elhozza a központi gyógyszertárból a szükséges gyógyszereket, rendet rak, elrendezi a kartonokat, intézi az aláíratásokat. Anita sok erőt merít az osztályon töltött munkájából, feltölti a hely szelleme, és mint elmondta, jó érzéssel tölti el, hogy segíthet.
Dr. Keresztúri Galina a klinika első önkénteseként 2012-ben kezdett el dolgozni a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikán. Váltótársa Hegyesi Magda két éve csatlakozott a csapathoz. A nyolcvanegy éves hölgy az egyik legidősebb kórházi önkéntes, és bár az év egy részét külföldön tölti, amikor Magyarországon van, rendszeresen segít. Elmesélték, hogy a délelőtti „műszakban” általában ágyat kell húzni, illetve a vérvétel után a fiolák klinikán belüli laborba juttatásában tudnak segíteni. Délben az ebédosztásban jut nagy szerepük, amikor az ételek kihelyezése mellett van, akinek felvágják az ételt, esetleg megetetik a beteget, kérésre melegítenek és természetesen a végén összeszedik a tányérokat. Emellett közvetlenül a betegek kéréseit is igyekeznek teljesíteni. „De néha az is sokat jelent, ha csak meghallgatjuk, megnyugtatjuk a betegeket, beszélgetünk velük” – osztották meg tapasztalataikat. Mindketten fontosnak érzik, hogy az önkéntességgel hasznosan és aktívan tölthetik el az idejüket.
Mivel további önkénteseket is tudnának fogadni, folyamatosan várják a jelentkezőket a semmelweis.onkentes@gmail.com e-mail címen.
Dobozi Pálma és Sági Zenina
Fotó: Bielik István