Az első hazai tüdőtranszplantációhoz – ha a teljes folyamatot nézzük – összesen 92 ember járult hozzá munkájával valamilyen mértékben, de a hatórás műtétben közvetlenül résztvevők száma is meghaladta a húszat. Mellkassebészek, aneszteziológusok, koordinátorok, pulmonológus, a műtőszemélyzet szakdolgozó tagjai, akik mind időt és energiát nem kímélve készültek a nagy pillanatra. Ezt a csapatot mutatjuk most be.
2015. december 12-én, egy szombat éjjel hajtották végre az első hazai tüdőtranszplantációt egy 53 éves betegen, az Országos Onkológiai Intézet (OOI) bázisán működő Semmelweis Egyetem Mellkassebészeti Klinikán, a két intézmény együttműködésével. A beavatkozást egy 80 oldalas protokoll szerint végezték, mely alapján a felkészülés utolsó szakaszában egy „szárazpróbát” is végrehajtott a csapat. „Eljátszottuk, hogy fogjuk elvégezni a műtétet, például, hogy milyen pozícióba fogjuk fektetni a beteget, hova toljuk be a műtőbe a műszereket, ki hova áll, kinek mi a dolga” – mondja dr. Lang György, a csapat vezetője. A transzplantáció tipikusan olyan komplex műtét, melyben mindenkinek a maga kis szeletét kell nagyon jól csinálnia. Egy ilyen jól felkészült csapat háttértámogatása nélkül nem lehetett volna végrehajtani a beavatkozást – teszi hozzá.
Dr. Lang György életében a felkészülés egészen 1999-ig nyúlik vissza: akkor vett részt először egy magyar beteg műtétjén a bécsi klinikán, ahol egészen eddig végezték a hazai páciensek esetében a beavatkozást. Az első általa vezetett műtét 2003-ban volt. A szervátültetésekhez való kapcsolódás azonban még régebbi: 1992-ben a szobi utcai mentőkórház orvosaként ő küldte tovább az akkori Országos Baleseti és Sürgősségi Intézetbe azt a nagyon súlyos állapotban lévő beteget, aki végül a dr. Szabó Zoltán által elvégzett első hazai szívátültetés donorja lett.
Mint azt dr. Lang György hangsúlyozza, a sikeres tüdőtranszplantációs programhoz négy lényeges elem kell: megfelelően kivizsgált, felkészített beteg, alkalmas donorszerv, utógondozás, valamint nem utolsó sorban el kell tudni végezni a műtétet. Az első három elem már évek óta Magyarországon valósul meg, az utógondozást például 2008 óta végzi a Pulmonológiai Klinika, míg a gyermekek esetében az I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika látja el ezt a feladatot. „Az utolsó 3 évben már „csak” a műtét hazahozatala volt a feladatunk, az erre való felkészülés, aminek keretében minden műtétben résztvevő magyar szakember járt Bécsben” – fogalmazott.
A műtét és posztoperatív kezelés személyi és infrastrukturális hátterének megszervezésére prof. dr. Szél Ágoston, a Semmelweis Egyetem rektora 2013 nyarán kérte fel prof. dr. Kásler Miklóst, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatóját. A kormány 900 millió forint támogatást adott a felkészüléshez, amiből megtörtént az OOI 3-as épületében lévő műtő fejlesztése, valamint a szükséges speciális eszközök beszerzése.
Arra a bizonyos szombati napra dr. Lang György így emlékszik vissza: „Délelőtt kaptuk a riasztást, hogy lesz egy donor, utána pedig beindult a gépezet. Nekem annyi dolgom volt, hogy Bécsben beüljek egy kéklámpás autóba, de minden más szervezői, előkészítői munkát megoldottak a koordinátorok, akik még egy operáló szemüveget is tudtak számomra szerezni, a sajátomat ugyanis Bécsben felejtettem”. A szervkivételt dr. Rényi-Vámos Ferenc osztályvezető főorvos végezte, míg dr. Lang György dr. Török Klára sebész főorvossal megkezdte a transzplantációs műtétet. A jobb tüdő beültetését dr. Lang György, míg a bal tüdő transzplantációját dr. Rényi-Vámos Ferenc végezte.
Az alapos, évek óta tartó felkészülés ellenére azért az izgalom tapintható volt, pedig – mint mondja dr. Lang György – Bécsben már számos alkalommal végezték el dr. Rényi-Vámos Ferenccel közösen is ezt a beavatkozást. „Akkor könnyebbültem meg, mikor láttam a műtét után az első röntgenfelvételt és megnéztem a még alvó beteget. Ekkor már pontosan látszott, hogy jó munkát végeztünk” – mondja.
Dr. Rényi-Vámos Ferencnek saját bevallása szerint a hazai tüdőtranszplantáció lehetősége és a felkészülés fenekestül felforgatta az életét. Számára közel 10 éve kezdődött a történet, ekkor járt először Bécsben dr. Lang György hívására, az ő segítségével. Egy hónapig külső szemlélőként nézte a műtéteket, majd utána az Országos Onkológiai Intézet lehetővé tette, hogy egy ösztöndíjjal több mint egy évet töltsön a bécsi egyetem mellkassebészeti klinikáján. Ekkor már aktívan részt is vett a műtétekben, az ösztöndíj lejárta után pedig részállásban Bécsben maradt, miközben az OOI Mellkassebészeti Osztályát vezette. Ő vette ki a magyar donortüdőket, és utazott ki ezekkel Bécsbe, ahol részt vett a beültetésben is. Hetente átlagosan egyszer megtette a Budapest-Bécs utat.
Dr. Rényi-Vámos Ferenc szólt arról is, hogy a műtéthez és posztoperatív kezeléshez szükséges feltételek, a megfelelő körülmények megteremtése az Országos Onkológiai Intézetben talán összetettebb kérdés volt, mint maga az operáció. Nagy csapatot kellett összeszervezni, ám szerencse, hogy ez csupa motivált emberből áll, akik látták, mekkora lehetőség van abban, hogy részt vehetnek egy új műtéti eljárás hazai meghonosításában.
„Az operáció után beültünk a műtősnői szobába mindannyian, akik részt vettünk a műtétben, és ittunk egy pohár pezsgőt. Nagy megkönnyebbülés volt, hogy jól sikerült és stabil állapotban tudtuk a beteget” – emlékszik vissza dr. Rényi-Vámos Ferenc.
A csapat tüdőgyógyásza, dr. Czebe Krisztina több mint 10 éve foglalkozik a tüdőtranszplantált betegek utógondozásával. Az első hazai transzplantáció során a beteg immunszuppresszív gyógyszeres protokollját, valamint a fertőző betegségeket megelőző kezelését kellett összeállítania. Az átültetés után ugyanis alapvetően két tényező veszélyezteti a beteget, az egyik a kilökődési reakció, a másik a fertőzés – magyarázza dr. Czebe Krisztina hozzátéve, hogy meg kell találni az egyensúlyt, hogy egyik se okozzon problémát.
A pulmonológus szakember 2002 és 2004 között volt kint a bécsi egyetemen, ott sajátította el a szükséges tudás nagy részét, hazajövetelét követően pedig a magyar betegek utógondozásával foglalkozott. „Az első hazai transzplantáció annyiban volt más, hogy a kezdetektől nekem kellett a gyógyszeres kezelést beállítani. Mivel mindannyian évek óta készülünk erre, nagy pillanat volt számukra a műtét, jó hangulat uralkodott, mindenki tette a dolgát, felemelő érzés volt része lenni ennek a csapatnak” – ad némi betekintést dr. Czebe Krisztina.
A csapat két szervkoordinátora dr. Gieszer Balázs és dr. Radeczky Péter mellkassebész rezidensek. Egyik legfontosabb feladatuk a várólisták kezelése, a dokumentáció előkészítése a várólista-bizottság üléseire, de ők felügyelik a betegek kivizsgálását és várólistára helyezését is. Szervriadó esetén ők hívják be a beteget és a potenciális donorszerv kivételében is asszisztenciát nyújtanak dr. Rényi-Vámos Ferencnek.
Dr. Radeczky Péter a szerv kivételekben másfél éve vesz részt aktívan. Orvostanhallgatóként negyedévtől az egyetem Transzplantációs és Sebészeti Klinikáján a hallgatók koordinátora volt, így került közelebb a transzplantációs területhez, sok szervkivételre járt már akkoriban. Később az Országos Onkológiai Intézet Daganatsebészeti Központban kezdett dolgozni, ahol mellkassebész rezidensi állást biztosítottak számára.
Dr. Gieszer Balázs úgy fogalmazott: nagyon intenzív érzésekkel járt a tudat, hogy mégiscsak történelemi pillanat részesei, de tudatosan koncentráltak arra, hogy hogy ne izguljanak, hiszen már számos ilyen folyamatot csináltak végig. Persze most mindent maguknak kellett megoldani, nem volt plusz koordinátor a bécsiek részéről, akit kérdezni lehetett volna szükség esetén. „A megszerzett rutin miatt viszont magabiztosak is voltunk, és tudtuk, hogy meg tudjuk csinálni” – tette hozzá.
A tüdőtranszplantációban kiemelt feladat hárult az anesztéziára és a közvetlen posztoperatív szakra. Az Országos Onkológiai Intézet Aneszteziológiai és Központi Intenzív Terápiás Osztályának vezetője, dr. Elek Jenő elmondta: rajta kívül négy kollégája volt bent a műtőben, akik egyenként is minden ismeret birtokában vannak ahhoz, hogy elvégezzék a feladatot, kezdetben azonban még mindannyian jelen lesznek az átültetéseknél.
Az osztályvezető bemutatta a műtét egyik „főszereplőjét” is, az ún. műtüdőt (extra korporális membrán oxigenátor, ECMO), mely a transzplantációt megelőző, kormányzat által biztosított már említett 900 millió forintos műszerbeszerzés keretében került az intézetbe. A nagy értékű műszert más beavatkozáshoz kapcsolódóan is használják majd, akár 30 napig is életben lehet tartani vele egy beteget. „Nagy boldogság, ha valaki egy olyan eszközt kap kézbe, ami a szakmájában a csúcstechnikát képviseli” – jegyezte meg.
Dr. Madurka Ildikó és dr. Schönhauer Nóra a dr. Elek Jenő vezette osztályon dolgozik szakorvosként. Először 2013-ban önszorgalomból mentek ki Bécsbe dr. Rényi-Vámos Ferenc segítségével. Mint dr. Madurka Ildikó elmondta, ezt megelőzően két beteggel is találkoztak, akik érintettek voltak a tüdőtranszplantáció kérdésében, és felkeltette az érdeklődésüket, hogy milyen feltételekkel, milyen módon lehet valakit transzplantálni.
„Már az első ott töltött éjjel riasztottak minket, hogy menjünk be a kórházba, mert lesz egy transzplantáció. A bécsi klinika több ezer ágyas, helyismeret hiányában nagy kihívás volt megtalálni a műtőt ahol vártak minket. Az első ember, akibe belebotlottunk a hajnalban kihalt épületben, egy magyar takarító volt” – emlékszik vissza dr. Schönhauer Nóra a kezdeti izgalmakra. Ekkor ismerkedhettek meg a már említett ECMO készülékkel is. „Nagyon felszabadító érzés volt, mikor már tudtuk, hogy minden feltétel adott valóban meg fog történni itthon az első átültetés, megvolt a donor és a recipiens is. És hát nem hétköznapi dolog egy aneszteziológus életében, hogy jelen lehet 900 millió forintnyi csúcstechnikát jelentő berendezés kicsomagolásánál, beüzemelésénél – mondják mindketten.
Dr. Bartók Tibor egyike annak a négy aneszteziológusnak, aki bent volt a műtétnél. Ő, mint mondja, elég hirtelen került kapcsolatba a transzplantációval: egyik reggel bement dolgozni és az osztályvezetője, dr. Elek Jenő közölte vele, hogy üljön autóba és nézze meg, hogy zajlik egy átültetés Bécsben. Ugyanilyen váratlan volt számára az első hazai transzplantáció: délután tudta meg, hogy aznap éjjel meglesz az első. Véleménye szerint a műtét során maga az altatási rész nem különbözik sokban más beavatkozásoktól, inkább a beteg monitorozása jelent feladatot. „Minden pillanatra emlékezni fogunk, az első beavatkozások mindig felejthetetlenek” – ezt már dr. Tóth Krisztina aneszteziológus mondja. Mint fogalmaz, az első megkönnyebbülés akkor volt, mikor stabil állapotban kihozták a beteget a műtőből, majd jó érzés volt látni, hogy már sétál a folyóson. Persze az igazi megkönnyebbülés akkor jön el, ha egy-két év múlva is jól lesz.
„Semmiért oda nem adtam volna ezt a lehetőséget” – jelenti ki Szőcs Endréné aneszteziológiai asszisztens. „Nagy izgalom volt, nagy felkészülés és várakozás előzte meg. Mindannyian büszkék vagyunk, hogy része lehettünk ennek a csapatnak” – erősíti meg kolléganője, Simon Zita. Hogy miben volt ez más egy megszokott műtéttől? Több feladatuk volt, hiszen több gépet használnak egy ilyen komoly műtétnél, az előkészítése, valamint maga a műtét alatti altatási rész is izgalmas volt – mondják, hozzátéve: egy éve készülnek erre a pillanatra, és örülnek, hogy felkészült szakemberként állhattak ott aznap éjjel.
Az intenzív osztályon speciális helyiséget alakított ki a frissen tüdőtranszplantált betegek számára. Ennek berendezéséért Kissné Budai Mariann főnővér volt a felelős. „Kaptunk egy üres helyiséget, valamint az összes műszert, ebből kellett kialakítani a transzplantációs őrzőt. A munkában mind a 18 intenzíves nővér, a segédápolók és az adminisztrátorok is részt vettek, így már teljes felszereltségben tudtuk várni az első beteget – emlékszik vissza. Ő szervezte meg az ápolási személyzet beosztását is: a frissen transzplantáltak mellett 12 órás váltásban dolgozik egy-egy ápoló, akinek csak ennek az egy betegnek a felügyelete a feladata – ad némi betekintést a gyakorlatba. A műtét éjszakáján Vass Tamás ápoló volt beosztva, ő látta el a műtét utáni ápolói feladatokat egészen reggelig. Mint mondja, visszatekintve a feladat nem különbözött a többi esettől, de persze más hangulat övezte.
Farkas Nikolett és Ökrös Beáta műtősnőkként vettek részt az első tüdőátültetésben. Mint mondják, a múlt évben egy hetet töltöttek Bécsben, amit hivatalosan biztosítottak számukra, de ezt követően még háromszor kiutaztak a szabadidejükben, hogy minél több transzplantációt lássanak. Kihívást jelentett ugyanis számukra, hogy a számtalan daganatos beteg kezelése után részesei lehettek a csapatnak, mely Magyarországon először végzi ezt az eljárást. „Nagyon jó hangulat volt a műtőben, mindenki izgalomban volt, de tette a dolgát. Történelmet írtunk és ez jó érzés!” – emlékeznek vissza. Bár hosszú volt az éjszaka, mégsem érezték fáradtnak magukat, dolgozott az adrenalin. A beteg műtétre való előkészítését György Domokos műtős végezte.
A hazai tüdőtranszplantációs program a Semmelweis Egyetem és az Országos Onkológiai Intézet együttműködésének köszönhetően indulhatott el. A műtét és a posztoperatív kezelés az OOI Mellkassebészeti Osztályának műtőjében és az Aneszteziológia és Intenzív Terápiás Osztályon történt. A műtétet végző orvosok az OOI munkatársai, a sebészek közül néhányan a SE részállású alkalmazottjai is, dr. Lang György, a műtéti csapat vezetője a Semmelweis Egyetem részállású munkatársa, a klinika igazgatója, az OOI szabadfoglalkozású orvosa.
A műtétre való kiválasztás és az utókezelés folyamata már évek óta a Semmelweis Egyetemen történik. A szükséges eszközök beszerzését a kormány támogatta 900 millió forinttal.
Dr. Szél Ágoston rektor úgy fogalmazott, mindez szép példája annak, hogy miként tud két, a maga nemében egyedülálló egészségügyi intézmény egy komplex, sok feladatból álló feladatot közösen elvégezni. „Óriási eredmény, hogy hazahoztuk ezt a műtétet, hiszen egyrészt egy egészségügyi intézmény számára fontos, hogy a repertoárja minél teljesebb legyen. Másrészt nagy jelentősége van annak is, hogy a magyar betegeken nem hazájuktól, családjuktól távol végzik el ezt a nagyon komoly beavatkozást” – emelte ki.
Dr. Kásler Miklós, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatója elmondta: amikor dr. Szél Ágoston dr. Elek Jenővel, dr. Lang Györggyel és dr. Rényi-Vámos Ferenccel 2013-ban megkereste, és kérték az OOI részvételét a műtéti és posztoperatív fázis elvégzésére, azonnal igent mondott, hiszen tudta, hogy a csapat képes a feladatra és motivált is. Az OOI feladata a műtét elvégzéséhez szükséges személyi és tárgyi feltételek megteremtése, az intenzív terápia biztosítása volt – emlékeztetett. A főigazgató kiemelte: a magyar orvostudomány számára jelentős esemény az első hazai tüdőtranszplantáció, a két intézmény közötti együttműködés pedig példaértékű.
Az együttműködés a bécsi klinikával, vagyis az Allgemeines Krankenhaus der Stadt Wiennel is folytatódik, ugyanis a komplex eseteket, így a gyermekeket, a pulmonális hipertóniás vagy más magas rizikójú betegeket egyelőre továbbra is Bécsben operálják majd meg.
Dobozi Pálma, Szuchy Zsuzsanna
Fotó: Kovács Attila, Semmelweis Egyetem, Ancsin Gábor
Az első hazai tüdőtranszplantációt végző csapat – Stáblista
Dr. Lang György PhD, OOI bázisán működő Semmelweis Egyetem Mellkassebészeti Klinika egyetemi docense, mb. igazgató; Assoziierter Professor und Privatdozent der Klinischen Abteilung für Thoraxchirurgie, Universitätsklinik für Chirurgie, Medizinische Universität Wien – AKH Universitätscampus; az OOI szabadfoglalkozású szakorvosa
Dr. Rényi Vámos Ferenc PhD, az OOI Mellkassebészeti Osztály osztályvezető főorvosa; az OOI bázisán működő, Semmelweis Egyetem Mellkassebészeti Klinika egyetemi docense
Dr. Török Klára, az OOI Mellkassebészeti Osztály adjunktusa; az OOI bázisán működő Semmelweis Egyetem Mellkassebészeti Klinika adjunktusa
Dr. Czebe Krisztina PhD, az OOI Mellkassebészeti Osztály megbízott tüdőgyógyász szakorvosa, a Tüdőgyógyintézet Törökbálint főorvosa
dr. Gieszer Balázs, az OOI Mellkassebészeti Osztály rezidense; az OOI bázisán működő Semmelweis Egyetem Mellkassebészeti Klinika orvosa
dr. Radeczky Péter, az OOI Mellkassebészeti Osztály mellkassebészeti rezidense
dr. Elek Jenő, Országos Onkológiai Intézet Aneszteziológiai és Központi Intenzív Terápiás Osztály, osztályvezető főorvos
dr. Bartók Tibor, OOI Aneszteziológiai és Központi Intenzív Terápiás Osztály, főorvos
dr. Madurka Ildikó, OOI Aneszteziológiai és Központi Intenzív Terápiás Osztály, főorvos
dr. Schönauer Nóra, OOI Aneszteziológiai és Központi Intenzív Terápiás Osztály, főorvos
dr. Tóth Krisztina, OOI Aneszteziológiai és Központi Intenzív Terápiás Osztály, alorvos
dr. Dancs Tamás, OOI Aneszteziológiai és Központi Intenzív Terápiás Osztály, kardiológus adjunktus
Simon Zita, OOI Aneszteziológiai és Központi Intenzív Terápiás Osztály, aneszteziológiai szakasszisztens
Szőcs Endréné, OOI Aneszteziológiai és Központi Intenzív Terápiás Osztály, vezető aneszteziológiai szakasszisztens
Kissné Budai Mariann, OOI Aneszteziológiai és Központi Intenzív Terápiás Osztály, főnővér
Vass Tamás, OOI Aneszteziológiai és Központi Intenzív Terápiás Osztály, szakápoló
és az OOI Aneszteziológiai és Központi Intenzív Terápiás Osztály teljes kollektívája (az egy hónap ellátásban)
Fülöpné Farkas Nikolett, OOI főműtősnő
Ökrös Beáta, OOI műtősnő
György Domokos, OOI műtős
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
