1952-ben kapott orvosi diplomát a budapesti Orvostudományi Egyetemen. 1952-től 1954-ig a Sebészeti Anatómiai és Műtéttani Intézetben dolgozott. 1953-tól teljes munkaidővel externistaként a III. Sz. Sebészeti Klinikán működött. Majd 1954-től 1978-ig a SOTE II. Sz. Sebészeti Klinikáján, ahol 1957-ben sebész szakvizsgát, 1960-ban balesetsebészeti szakvizsgát, 1980-ban oxyologiai és 2004-ben egészségbiztosítás szakvizsgát szerzett. 1963-tól 1978-ig a klinika balesti osztályát vezette. Ez idő alatt folyamatosan ellátta a belső klinikai telep mozgásszervi konziliáriusi teendőit is. 1972-ben lett az orvostudomány kandidátusa, értekezése címe Végtagtörések fertőzéssel szövődött osteosynthesisei volt. Ezután adjunktusnak, majd 1980-ban egyetemi docensnek nevezték ki.
Dr. Kalabay László 1978-1982 között az egyetem Traumatológiai Tanszékén dolgozott. 1982-ben került az Ortopédiai Klinikára. 1993-as nyugdíjazása után is sokáig alkalmazták orvos-szaktanácsadóként. 1950 óta volt egyetemi oktató. Ez idő során anatómiai, szövettani, kórbonctani és kórszövettani, sebészanatómiai és műtéttani, kísérleti műtéti, majd sebészklinikai és balesetsebészeti medikusgyakorlatokat vezetett. A traumatológia tárgyköréből 1968 óta rendszeres tantermi előadásokkal bízták meg balesetsebészetből az Általános Orvostudományi és a Fogorvostudományi Karon. Az 1977/78-as tanév óta rendszeresen szerepelt az egyetemi tanrendben Törések szövődményei, therapiás és orvosszakértői problémák címmel hirdetett előadása. 1972 óta államvizsga bizottsági tag volt. Az MTA Tudományos Minősítő Bizottságában 1975 óta aspiráns vizsgabizottsági tagként működött, mint a balesetsebészet tárgynak vizsgáztatója.
1979 -ben a svájci AO-International Osteosynthesis Munkaközösség Berni Továbbképző Központja ösztöndíjasaként a legrégebbi és az egyik legnagyobb nyugatnémet balesetsebészeti klinikán, Bochumban volt tanulmányúton, ahol megismerkedett az arthroscopiával. Magyarországon akkor még ismeretlen volt ez az eljárás. Az arthroscopia hazai elterjesztésében elévülhetetlen érdemei voltak. Három hónap alatt több mint 50 térdízületi arthroscopiában vett részt, majd elvégezte a Karl Storz cég arthroscopos továbbképző kurzusát, amit Ejnar Eriksson professzor vezetett Eriksson három kurzust tartott Budapesten, kiképezvén a magyar arthroscoposok első nemzedékét. Az Egészségügyi Minisztérium is belátta az arthroscopia fejlesztésének ily módon adott lehetőségét, 1990-re megvalósult Magyarország kielégítő arthroscopos kapacitása.
Dr. Kalabay László 1965 óta évtizedeken át az Állami Biztosító, majd az ÁB-AEGON vezető orvosszakértője volt, a fővárosi hivatal alapítója. 1969-ben ő írta az első balesetbiztosítási orvosszakértői útmutatót. 1985-ben orvosszakértői útmutatót írt a sportbalesetek, sportkárosodások elbírálásáról. A 2004-ben kiadott egészségbiztosítási tankönyvbe Balesetbiztosítási alapismeretek orvosszakértők számára címmel írt egy fejezetet.
1975 óta alapítója és sokáig elnöke volt a Magyar Igazságügyi Orvosok Társasága (MIOT) Biztosításorvostani Szekciójának, az ebből kifejlődött a MÉBOT (Magyar Életbiztosítási Orvostani Társaság) örökös alelnökévé választotta. Az Országos Orvosszakértői Intézet Szakmai Kollégiumának tagja volt megalakulásától fennállásáig 20 éven át (1970-1990). 1978-ban kinevezték az Országos Mentőszolgálat Szakmai Kollégiumába is. 1989 óta évekig dolgozott az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottságában, felkért szakreferensként. 1992-től megválasztott elnöke volt a Magyar Biztosítók Szövetsége (MABISZ) orvosszakértői tagozatának.
Tudományos munkássága 56 évre nyúlt vissza a kórbonctan, a sebészanatómia, a balesetsebészet és a biztosítási orvostan tárgykörében, ez idő alatt 64 tudományos előadást tartott és 47 közleménye jelent meg.
Dr. Szendrői Miklós
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
