Elhunyt dr. Ribári Ottó

Méltósággal viselt hosszú, súlyos betegség után 2015. november 12-én elhunyt Dr. Ribári Ottó professzor, a Semmelweis Egyetem Fül-, Orr-, Gégészeti, Fej-, Nyaksebészeti Klinika emeritus professzora, a klinika egykori igazgatója, a magyar fül-orr-gégészet kiemelkedő egyénisége, úttörő alakja.

Gyászol a Semmelweis Egyetem és gyászol a magyar fül-orr-gégész társadalom. Eltávozott örökre egy nagy orvosnemzedék kimagasló alakja. Méltósággal viselt hosszú, súlyos betegség után, életének 84. évében, 2015. november 12-én elhunyt dr. Ribári Ottó, egyetemünk emeritus professzora, a Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinika volt igazgatója.

Nagyívű, páratlanul termékeny orvosi pályájának indulása a Budapesti Orvostudományi Egyetemhez kötődik, ahol 1956-ban szerzett diplomát. A Fül-Orr-Gégészeti Klinikán tanársegéd, adjunktus, majd a kandidatúra megszerzését követően docens lett. Egyetemi tanárrá, egyúttal a Szegedi Orvostudományi Egyetem Fül-Orr-Gégészeti  Klinikájának igazgatójává 1977-ben nevezték ki. Nyolcévi szegedi működése alatt rektorhelyettesi pozíciót is betöltött. 1985-ben visszatért alma materéhez, a Semmelweis Egyetemhez. Immár klinikaigazgatóként, Révész Györgyöt váltotta a budapesti Fül-Orr-Gégészeti Klinika katedráján. 1986-ban a Magyar Tudományos Akadémia doktora lett. Tizenkét éven keresztül, 1997-ig igazgatta a Szigony utcai Klinikát, majd professor emeritusként segítette működését.

Ribári professzor úr rendkívüli munkabírású és aktivitású ember volt. Számos magas szakmai közéleti tisztséget töltött be, mind hazai, mind nemzetközi testületekben. A teljesség igénye nélkül emeljük ki elnöki működését a Magyar Fül-, Orr-, Gégeorvosok Egyesületében, a MOTESZ-ban, az Európai Fül-Orr-Gégészeti Társaságok Szövetségében, a Nemzetközi Otoneorológiai Társaságban, a Klinikák Szövetségében, a Korányi Társaságban. Küldetésének tekintette, hogy klinikáját és a magyar fül-orr-gégészetet felhelyezze a szakma képzeletbeli világtérképére.  Fáradhatatlan tudományszervező tevékenysége folytán a szakmában mindenkit ismert, és szerte a világon őt is mindenhol ismerték. Húsznál is több nemzeti társaság választotta tiszteletbéli tagjává, tucatnyi szakmai folyóirat szerkesztőbizottságában tevékenykedett. Olyan európai és világrendezvények szervezését hozta Magyarországra, amelyek korábban a „keleti blokk” országai számára szinte elképzelhetetlenek voltak. Tanítványait előszeretettel küldte világot látni, buzdította egy-egy részterületen  való elmélyülésre, tudományos fokozat megszerzésére, és igyekezett ehhez minden tőle telhető segítséget megadni. Ezeknek a tanítványoknak a többségéből osztályvezetők, klinikaigazgatók, az őt követő szakmai nemzedék meghatározó alakjai váltak.

Ribári Ottó igazi úttörő volt. Fiatal orvosként láthatta az akkor már világhírű Rosen professzort operálni. Amint később gyakran mesélte, többek között ez inspirálta, hogy az akkoriban még csak épp kialakuló stapes-sebészettel foglalkozzék. Ebben később hatalmas esetszámra és gyakorlatra tett szert, amely nemzetközi elismertséget is hozott a számára. Úttörő volt a cochlearis implantáció terén is. Nem sokkal a módszer nyugati bevezetését követően, Kelet-Európában elsőként ültetett be ilyen eszközt, és létrehozta a cochlearis implantált betegek hazai ellátásához szükséges komplex intézmény hátteret.

Hatalmas lendületű, temperamentumos, életigenlő személyiségének közelségében az ember a szakmai, társadalmi, társasági és kulturális élet fősodrában érezhette magát. Szívszorító volt látni, ahogyan betegsége tétlenségre kárhoztatja, őt, aki egész addigi életében szédítő tempót diktáló ember volt.  Klinikájához és a gyógyításhoz olyan szenvedéllyel kötődött, hogy a testét gúzsba kötő bénulás dacára, amíg csak erejéből tellett bejárt az intézetbe, beteget vizsgált, oktatott.  Félretett minden hiúságot, és vállalta, hogy előttünk, munkatársai előtt, ha a sors így hozta, nem csak nagyhatalmú professzorként, hanem esendő emberként is megjelenjen. Számunkra ez is személyiségének igazi nagyságát bizonyította. Halála előtt egy évvel jelent meg utoljára nyilvánosan, amikor meghitt ünnepség keretében lepleztük le az őt ábrázoló olajfestményt, amely a klinikai hagyomány szerint a volt igazgatók arcképcsarnokát gazdagítja. Örültünk annak, hogy ezen az eseményen is érezhette a szeretetet, amely részünkről körülvette.

Büszkék vagyunk, hogy tanítványi lehettünk. Erőnkhöz mérten megpróbálunk méltóak lenni szakmai örökségéhez. Emlékét kegyelettel őrizzük. Nyugodjék békében.

A Semmelweis Egyetem Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinikájának orvosai nevében

Dr. Tamás László
a klinika igazgatója