Önkéntes munka, külföldi csereprogram vagy gólyatábor-szervezés – a Semmelweis Egyetem számos hallgatója a nyári hónapokat is tevékenyen tölti. Néhányan közülük elmesélték honlapunknak, miért vállalnak két szemeszter között is pluszfeladatokat.
Az ötödéves orvostanhallgató, Bárkovics Bonita nyaranta a Bátor Tábor önkénteseként daganatos és krónikus beteg gyerekeknek segít. Egy magaskötélpályán vigyáz a legbátrabbakra, szerepjátékokban vesz részt és közreműködik a programszervezésben, az egyetem elvégzése után pedig a gyerekek épségéért felelős orvosi team tagjai közé is szeretne bekerülni. „Kihívásokat állítunk a gyerekek elé, amik során számukra ismeretlen feladatokat kell megoldaniuk” – számol be a kötélpályáról. Mint mondja, a kihívások elfogadása vezet ahhoz, hogy a gyerekek önbizalma, önértékelése növekszik, egymás iránt elfogadóbbá válnak és később még nagyobb erőpróbát is képesek legyőzni, mert elhiszik magukról, hogy képesek rá. A módszer terápiás eredménye tehát hosszú távú pozitív változásokat jelent a gyerekek életében.
„A többi önkéntest elnézve én sem fogom jó néhány évig abbahagyni, mert ez egyszerűen függőséget okoz. Itt mindenki a gyerekek felé fordul, a rájuk fordított energia pedig sokszorosan megtérül, hiszen csodáknak lehetünk szemtanúi. Látjuk, milyen hatalmas lépéseket tesz egy beteg gyerek, hogy legyőzze a félelmeit, ha pedig sikerül, az micsoda büszkeséggel tölti el őt. Ez számunkra is fantasztikus élmény” – emeli ki Bonita, akinek idén lesz a harmadik tábora. A gyerektábor mellett most először egy nagy zenei fesztiválon is önkénteskedett, ahol legfőképp segédápolói feladatokat látott el. Szerinte ez nagyon jó lehetőség, hiszen gyakorolhatta például a sebkötözést, a branül-szúrást és az infúzió összeállítását, de segített a másnaposok, vagy a vírusos és a napszúrásos betegek ellátásában is.
Lévai Eszter negyedéves orvostanhallgatót korábbi középiskolájából, a budapesti Fazekas Mihály Gimnáziumból hívták, hogy segítőként vegyen részt az iskola nyári biológia táborán, melyet egy vértesboglári tanyán rendeztek meg. Amellett, hogy figyelt a gyerekekre a kirándulások, terepmunkák és játékok során, tartott egy előadást arról, milyen a Semmelweis Egyetem hallgatójának lenni. Mivel a táborozók közül sokan készülnek orvosi egyetemre, sok kérdés merült fel bennük azzal kapcsolatban, hogy mire számítsanak. „Persze megkérdezték, hogy valóban olyan sokat kell-e tanulni, én pedig – bár alapjában véve lelkesítettem őket – azt is tanácsoltam: csak az vágjon bele, aki valóban a hivatásaként tud gondolni az orvoslásra, kutatásra” – hangsúlyozza.
A diákok közül sokan érdeklődtek a felvételiről, a tantárgyakról és az ösztöndíj-lehetőségekről, de mivel több napot voltak együtt, sokat beszélgettek arról is, milyen lesz majd bekerülniük egy számukra teljesen ismeretlen közegbe. „Azt is kérdezték, milyen majd, amikor nem lesz idejük, erre én azt mondtam: több idejük lesz, mint eddig valaha, csak most még nem hiszik el, mennyi minden belefér egyetlen napba” – fejti ki Lévai Eszter, aki az Instruktor Öntevékeny Csoport tagjaként augusztusban az egyetemi gólyatábor előkészületeiben és lebonyolításában is aktív szerepet vállal. „Több mint egy maréknyi igaz barátra tettem itt szert, akikkel biztosan évtizedek múlva is jó kapcsolatom lesz. Gólyaként nagyon sok segítséget kaptam az instruktoroktól, most lehetőségem van arra, hogy ugyanezt megadjam másoknak” – indokolja választását.
Süli Orsolya a Budapesti Orvostanhallgatók Egyesülete által szervezett tudományos csereprogramnak köszönhetően az indonéziai Közép-Jáva tartományban található Semarang városában kapcsolódott be a Sultan Agung Islamic University egyik kutatásába. Az egyhónapos nyári gyakorlat során egy a közép-jávai populáción végzett patológiai vizsgálatban segédkezik, aminek során emlőrák szövetkultúrából végeznek őssejt izolálást és karakterizálást. Ő maga legfőképpen a preparálásban vesz részt, de az őssejt izolálás és számlálás során is vannak feladatai. „Mindenképpen egy viszonylag fejletlenebb országba akartam utazni, mert szerintem az itt eltöltött időnek jótékony személyiségformáló hatása van” – vallja a negyedéves orvostanhallgató, aki korábban is járt Ázsiában. Már akkor megtetszett neki az ottani hangulat, a kultúra, az emberek, a kivételes természeti adottságok és maga a kihívás, amit egy a miénktől ennyire eltérő ország jelent.
A kutatómunka mellett ezért igyekszik minél több helyre eljutni, így a fogadó város nevezetességei mellett hétvégente egy-egy szomszédos városba is ellátogat. A Ramadán végén ráadásul az egyetem is bezárt, így akkor hosszabb időre is el tudott utazni. Orsolyának a jövőre vonatkozóan még nincs konkrét elképzelése, mivel a belgyógyászaton kívül eddig nem volt más klinikai tárgya. Egyelőre a kardiológia vonzza leginkább, ezért fél éve tudományos diákköri munkát is végez a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézetben.
Vad László egy ötnapos dunai evezős csillagtúra szervezésében vesz részt, ami a Láthatatlan Egyetem hozzá hasonló önkéntes képzőinek pihenéséről és önismeretük fejlesztéséről fog szólni. A szeptembertől végzős orvostanhallgató még másodévesként figyelt fel a 13 egyetem több mint száz hallgatója által működtetett szervezet intenzív időgazdálkodás képzésére, éppen mert úgy érezte, nem jut mindenre elég ideje. Elvégezve a képzést, mára a szervezet önkénteseként ő képezi a hallgatókat a hatékony időmenedzsment lépéseire. Mint mondja, azért szereti ezt továbbadni, mert így szinte rögtön segíthet hallgatótársainak. Az időgazdálkodás képzés ugyanis arról szól, hogyan lehet a legtöbbet kihozni 24 órából.
A nyári túrát most azoknak szervezik, akik már legalább egy aktív féléve önkéntesek, úgynevezett „láthatatlanok”, illetve akik hat féléve önkénteskednek, így elérték a szervezetben „halhatatlanoknak” nevezett szintet. A kenutúra célja pedig, hogy az öt nap elteltével mindannyian külön-külön és együttesen is kicsit többek legyenek, ennek eredményeképp pedig még hatékonyabban adhassák tovább különböző életvezetési ismereteiket. A hallgatókat ugyanis év közben ők avatják be a hatékony időmenedzsment mellett többek között a pénzügyek kezelésébe, de különböző kommunikációs készségekről is tartanak képzéseket. László belgyógyász akar lenni, de tervei szerint a képzést sem fogja abbahagyni végzés után. „Imádok tanítani, ezért a Láthatatlan Egyetemet biztosan nem hagyom ott. Ebben ugyanis szerencsére nem csak hallgatók, hanem már végzett fiatalok is részt vehetnek” – fogalmaz.
Nemes-Mozer Mária
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
