Jancsó Miklós Emlékérmet kapott a Szegedi Tudományegyetemtől (SZTE) dr. Réthelyi Miklós, a Semmelweis Egyetem (SE) rector emeritusa.
A Szegedi Tudományegyetem a Kossuth-díjas farmakológusról, hisztokémikusról, fiziológusról elnevezett elismeréssel tiszteleg az intézményben egykor dolgozó meghatározó személyiségek előtt.
Az ünnepségen dr. Bari Ferenc, az SZTE Általános Orvostudományi Kar dékánja köszöntőjében méltatta a Jancsó Miklós emlékelőadás előadóját, majd kiemelte: a kari tanács minden tagja egyetértett abban, hogy dr. Réthelyi Miklós nyerje el az emlékérmet. A SE rector emeritusa „A gerincvelő neuronjainak mintázata és kapcsolatai”címmel tartotta meg előadását.
A Semmelweis Egyetem tanárai közül eddig öten kapták meg ezt a magas tudományos elismerést: dr. Issekutz Béla (elsőként, 1968), dr. Kerpel-Fronius Ödön (1971), dr. Szentágothai János (1976), dr. Antoni Ferenc (1979) és dr. Kelemen Endre (1985). Harminc év után, újra a Semmelweis Egyetemről, Réthelyi Miklós a 40. a kitüntetettek sorában.
Idézet dr. Réthelyi Miklós az ünnepségen elmondott előadásának bevezető részéből:
„A zseniális kutató, Jancsó Miklós (1903-1966) 26 évesen szerzi meg orvosi diplomáját Szegeden, majd ugyanott, 34 éves korában egyetemi tanár, rövidesen intézetigazgató. Tanulmányai során kapcsolatban volt Apáthy Istvánnal (1863-1922) az idegszövettan kiváló tudósával, egy évtizeddel volt fiatalabb professzor társánál, Szent-Györgyi Albertnél (1893-1986). Rendkívül sokoldalú farmakológusi munkásságának kulcsszavai – közleményeinek a címeiből vett szavakból – chemotherápia, reticuloendothelialis rendszer és sejtjei, véralvadás, immunitás, fluorescens mikroszkópia, kolloidkémia, raktározás (Speicherung), hisztamin, capsaicin, neurogén gyulladás – a témák egymáshoz kapcsolódnak, egymásból nőnek ki. Jancsó Miklós figyelmét nem kellett a ma sok helyen olvasható „translational research”, azaz a hiánytalanul, varrás nélkül (seamless) összekapcsolódó tudományos gyakorlatra felhívni. Alapkutatások körébe tartozó munkásságának eredményeit a klinikum – farmakológia – rögtön alkalmazni tudta olyan betegségekben, amelyeknek népegészségügyi jelentősége volt.
Jancsó Miklós – farmakológus létére – mestere volt a szövettani metszetek készítésének és fotografálásának. A Szentágothai János által írt, és 1971-ben megjelent Funkcionális anatómia tankönyv három ábrája – kötőszöveti sejtek, endothel sejthatárok és histiocyta fagocitált szemcsékkel – Jancsó Miklós gyűjteményéből származik. A tankönyv első kiadásának előszavából idézem Szentágothai János szavait: „Megtisztelő kötelezettségnek teszek eleget – és egyben nagy kiváltságban részesülök és részesítem az olvasót –‚ amikor a kötőszöveti és endothel sejtek szövettani ábrázolásához Jancsó Miklós professzor néhány eredeti ábráját veszem át. A nemrég munkaereje teljében elhunyt kiváló kutató, mint pharmacologus különböző anyagoknak a sejtekbe való bekebelezésére (phagocytosis) és bennük való tárolására vonatkozó zseniális vizsgálatai során szinte „mellékesen”, alapvető szövettani észleléseket tett, amelyeket azóta az elektronmikroszkópia fejlődése mindenben igazolt. Szeretném, ha könyvem olvasói ezekben az esztétikai szempontból is páratlan ábrákban, amelyek készítményeit és fényképeit is saját kezűleg állította elő, megismernék népünk és korunk géniuszának e kivételes képviselőjét. – A képek átengedéséért dr. Jancsóné dr. Gábor Arankának hálás köszönetemet fejezem ki.” A bemutatott ábrák a tankönyv azóta megjelent valamennyi kiadásában megtalálhatók (2014-es kiadásban a 2-29., 2-38. és 2-56. ábrái).”
Tóth-Szabó Szilvia
Fotó: Kovács Attila, Semmelweis Egyetem,
Szegedi Tudományegyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
