Kozma István festőművész kiállításának megnyitóját tartották április 23-án a Semmelweis Szalonban. A kiállított festmények a nagybányai művésztelep Kárpát-medencei irányzatának stílusjegyeit viselik magukon. Kozma István beszélgetőpartnere dr. Pop Marcel, a Nemzetközi Kapcsolatok Igazgatóságának vezetője és Menyhárt László művészeti író volt, az estet Váradi László zongoraművész játéka színesítette.
Bevezetőjében dr. Tímár József rektorhelyettes úgy fogalmazott, büszke arra, hogy a Semmelweis Szalonban olyan művészek állítanak ki, mint Kozma István, aki a most kiállított festményeivel a nagybányai művésztelep hagyományának folytonosságát képviseli. Arra is felhívta a figyelmet, hogy az összes nagy magyar festő, aki a 20. században működött, valamilyen szálon Nagybányához kötődött, így különösen fontos ez a kapcsolat.
Menyhárt László Nagybányáról elmondta, a művésztelep olyan helyen jött létre, ahol különböző kulturális utak futottak össze. Kozma István ennek a művésztelepnek a negyedik generációjához tartozik, művészetében számtalan kapcsolódási pont ismerhető fel, ami a nagybányai elődökhöz köti. Menyhárt László a festőművész egyik írására is utalva elmondta: dolgozott itt lengyel, magyar, orosz, román, zsidó művész, és hihetetlenül magas színvonalú alkotásokat hoztak létre. Kifejtette, hogy bár sokan vonnak párhuzamot a nagybányai és a francia barbizoni iskola között, szerinte nem igaz az az állítás, amely szerint Nagybánya a barbizoni festészet mása lett volna.
Különösen fontos a nagybányai táj a festő számára – hívta fel a figyelmet –, Móricz Zsigmond Erdély-trilógiájára utalva tündérkertnek nevezte a vidéket: ezt a festőművész emlékei is megerősítették.
Menyhárt László elmondta, ahogy a zene, úgy a kép is elsősorban a lélekhez szól de az érzékeinken keresztül jut el hozzánk, és hogy végül mivé alakul bennünk, voltaképpen egy konvenció alapján dől el. Kozma István képeire is utalva úgy fogalmazott: „a világ néz be hozzánk, de a kép bent van az agyban.” Hozzátette, hogy a Kozma-képek, ezek a művész belső lelki-szellemi világán átszűrt, különleges színekkel dolgozó festmények,ha látszólag geometrikus formákat ábrázolnak is, például egy házat, a művész mindig megpróbálja organikussá tenni, éppúgy, ahogy a háttérben látható táj is az.
A saját alkotásmódjáról Kozma István elmondta: szerinte minden mű csak úgy születhet, ha az embernek hatalmas hite van. „Csodálatos dolog alkotni, festeni, de mindennek alapja a hit, és a hatalmas tudás, amire szert tehet a művész, amire élete folyamán mesterei tanították, az alapismeretektől elkezdve” – fogalmazott. Kiemelte, ő maga is rengeteget tanult mestereitől, akiket óriási művészeknek nevezett.
A festőművész elmondta, nagyszerű dolog volt Nagybányán élni, mert ő még elkapta azt az időszakot, amikor lehetett Nagybánya „lelkét” érezni. Szerinte a világ legnagyobb művészei magyarok, a legnagyobbak közül Aba-Novák Vilmos nevét emelte ki, aki, amint elmondta, „óriási festő volt”.
Arra is utalt, hogy nehéz egy festőművésznek a saját munkáiról beszélnie, habár ő maga tudja a legtöbbet, hiszen ő hozta létre ezeket az alkotásokat. Solymár István művészettörténész szavait idézve elmondta: nem baj, ha a festő dadog, csak a képei ne dadogjanak.
A megnyitón dr. Pop Marcel, a Nemzetközi Kapcsolatok Igazgatóságának vezetője is részt vett, a személyes érintettség miatt: amint elmondta, ő is Nagybányáról származik, így az ottani tájat ábrázoló festményekben gyerekkorából ismerős képeket ismer fel.
Kozma István az est folyamán többször is kitért a magyarság és különösen az Erdélyben élő magyarok jövőjének kérdésére. Amint fogalmazott, a hit ebben is kulcsfontosságú, ahogy a művészet és a tudomány kiemelkedő eredményei is itt kapcsolódnak össze.
A tárlat május 15-ig látogatható, melyhez előzetes bejelentkezés szükséges a rendezveny@semmelweis-univ.hu e-mail címen vagy a 20/663-2055-ös telefonszámon.
Pogrányi Péter
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
Galéria
