Közép-európai összefogás eredményeiről számolt be az Amerikai Onkológiai Társaság (ASCO) és az Európai Onkológiai Társaság (ESMO) külön közleménye. A Semmelweis Egyetem, az Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet, az Országos Onkológiai Intézet és a Bécsi Orvostudományi Egyetem kutatói a tüdőrákot okozó egyik legfontosabb genetikai elváltozásról készítettek átfogó tanulmányt, és 20 ezidáig ismeretlen ritka génmutációt azonosítottak Megállapításaik nyomán egyebek mellett bővülhet azoknak a betegeknek a köre, akik számára javasolt a legmodernebb biológiai terápia. A tanulmány a Journal of Thoracic Oncology-ban, az International Association for the Study of Lung Cancer (IASLC) hivatalos folyóiratában jelent meg.
Megközelítőleg 1,4 millió beteg halálát okozva évente, a tüdőrák a világban vezető szerepet foglal el a daganatos halálozási statisztikákban. Az egyik leggyakoribb genetikai elváltozás a tüdő mirigyhámból kiinduló daganatokban az EGFR onkogén mutációja, mely célzott biológiai terápiával, úgynevezett anti-EGFR tirozin-kináz inhibitor (TKI) terápiával kezelhető. Mivel a tüdőrák kiemelt népegészségügyi probléma Közép-Európában, dr. Lohinai Zoltán a SE Légzőszervi megbetegedések Doktori Programjának hallgatója és munkatársai a ritka és klasszikus EGFR mutációk epidemiológiáját és klinikai jelentőségét tanulmányozták az eddig vizsgált legnagyobb kaukázusi populáción, 814 tüdő adenocarcinomában szenvedő beteg bevonásával.
Mint arra a publikáció szerzői rámutatnak: a jelenleg alkalmazott célzott EGFR-ellenes terápiák esetében az EGFR gén 19-es és 21-es exonjának „klasszikus” mutációi előrejelzik a hatékonyságot, azaz pozitív prediktorai az anti–EGFR TKI kezelésnek. Így leggyakrabban, sőt számos esetben világszerte, kizárólag e mutációk jelenlétét vizsgálják. Ugyanakkor ismertek ritka mutációk is, amelyek közül például a G719x és L861Q a TKI terápia szempontjából a szenzitizáló mutációk csoportjába sorolhatók, vagyis ezen mutációt hordozó betegek esetében is terápiás hatás várható.
A ritka mutációk tanulmányozását a dr. Tímár József rektorhelyettes (MTA-SE Molekuláris Onkológia Kutatócsoport) és dr. Kovalszky Ilona (SE II. Sz. Patológiai Intézet) által elvégzett úgynevezett direkt génszekvenálás, mint rutin molekuláris diagnosztikai módszer bevezetése a Semmelweis Egyetemen, tette lehetővé. Így az EGFR gén mind a négy terápia szempontjából releváns szakaszának (exon 18-21) a teljes vizsgálata lehetővé vált, beleértve a ritka elváltozásokat is.
A vizsgált betegcsoportban 5% volt a klasszikus, 6% a ritka és 3% az aminosavcserével nem járó mutációk aránya. A ritka mutánsok között 10% volt a korábban már igazolt, TKI terápiára érzékenyítő mutáció. A klasszikus mutációk – korábbi ismereteinknek megfelelően – a nem-dohányzó státusszal (p<0,0001), míg a ritka mutációk a vizsgálat alapján a dohányzással mutattak összefüggést (p=0,0062). A klasszikus mutációt hordozó betegek teljes túlélése – szemben a ritka mutánsokkal – szignifikánsan hosszabb volt (p=0,009). A klasszikus mutáns csoportban a terápiás válasz is szignifikánsan jobbnak bizonyult (71% versus 37%; p=0,039). A szerzők a klasszikus mutánsokat a ritka szenzitizáló mutánsokkal együtt vizsgálva szintén szignifikánsan hosszabb progressziómentes túlélést találtak a TKI terápia alkalmazása során (a többi ritka mutánshoz képest (12 versus 6,2 hónap; p=0,048).
A tanulmány szenior szerzői, dr. Döme Balázs, a SE Mellkassebészeti Klinika és dr. Hegedűs Balázs, a MTA-SE Molekuláris Onkológia Kutatócsoport munkatársai, a tanulmány megjelenését beharangozó IASLC sajtóanyagban kiemelték, hogy a tanulmány egyértelműen demonstrálja a klasszikus és ritka EGFR mutációk eltérő epidemiológiai jellemzőit, illetve, hogy a dohányzók körében gyakrabban kialakuló, ritka EGFR mutációk sokszor kevésbé reagálnak vagy eltérő érzékenységet mutatnak az anti-EGFR TKI terápiára. A kutatók megjegyezték továbbá, hogy eredményeik alapján minden egyes ritka EGFR mutáció meghatározása kiemelt jelentőségű lehet az esetleges anti-EGFR TKI terápia szempontjából. A tanulmányban szereplő 21 ritka mutációt hordozó beteg esetében a progressziómentes túlélésre és a terápiás válaszra vonatkozó adatok online elérhetőek lesznek. Összefoglalva, a molekuláris vizsgálatok ritka EGFR mutációkra történő kiterjesztése növelheti az esetlegesen anti-EGFR-TKI terápiában részesülő tüdőrákos betegek számát, ezáltal javítva életminőségüket és túlélésüket.
DP
A fotók illusztrációk, forrás: Kovács Attila, Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
