A transzplantáció csapatmunka, amely interdiszciplináris együttműködést igényel – véli dr. Máthé Zoltán, a Transzplantációs és Sebészeti Klinika új igazgatója. A szakember az elmúlt években az első számú németországi transzplantációs egyetemi klinikán volt osztályvezető, ott szerzett tapasztalatait pedig szeretné itthon is kamatoztatni. Az első változtatások eredményeként jelentősen nőtt a szervátültetések száma az intézetben.
Dr. Máthé Zoltán 1994-ben diplomázott a Semmelweis Egyetemen, majd az akkor nyíló és kifejezetten jó lehetőségnek ígérkező modern Transzplantációs és Sebészeti Klinikán helyezkedett el. 1999-ig sebész szakorvosjelöltként Perner professzor irányításával tanulta meg a szakma szabályait, és találkozott a transzplantáció területével. A sebész szakvizsga megszerzését követően tanársegédi kinevezést kapott, ezzel párhuzamosan bekapcsolódott az oktatói munkába.
Egy évvel később lehetősége nyílt egy kétéves genfi ösztöndíjra, ahol olyan laboratóriumban dolgozott, amely az ottani egyetemi klinika transzplantációs és sebészeti osztályához tartozott. „Itt láttam azt, hogy nyugati centrumokban az alapkutatás és a klinikum milyen szervesen összefonódik” – idézte fel. Emellett lehetősége volt egy olyan nemzetközi hálózatba is bekapcsolódni, amelynek keretében hét francia centrum küldte a hasnyálmirigyeket izolálásra a genfi klinikára. Miután hazatért, a Transzplantációs és Sebészeti Klinikán is kialakítottak egy hasonló rendszert: a Magyarországon kivett hasnyálmirigyeket Genfbe küldték, majd az izolált Langerhans-szigeteket sikeresen beültették Budapesten.
Dr. Máthé Zoltán néhány év elteltével ismét külföldre ment tanulni: megpályázott egy kanadai lehetőséget, melyet 100-120 jelentkezőből évente ketten nyerhetnek el. Az amerikai transzplantációs, illetve sebész társaság kétéves ösztöndíjprogramja keretében máj-, vese-, és hasnyálmirigy transzplantációs oktatást kapott, valamint teljes körű képzést a máj-, az epeúti-, és a hasnyálmirigy sebészet területén.
A képzést követően a folytatta a munkát a Transzplantációs és Sebészeti Klinikán. Mint mondta, a Kanadában tanultak alapján sikerült kidolgozni itthon a felnőtt élődonoros májátültetés alapelveit és az ehhez szükséges protokollokat. Emlékezetes pillanat volt számára, amikor 2007. november 19-én elvégezte a klinikán az első ilyen magyarországi műtétet, melyben egy 33 éves fiatal donor adta a májának 65 százalékát a tíz évvel fiatalabb, májelégtelenségben szenvedő lánytestvérének.
2008-ban újabb külföldi lehetőség érkezett: klinikai főorvosnak hívták az egyik legnagyobb transzplantációs klinikára, a németországi Essenbe. Hat évig vezette a transzplantációs osztályt, 2012-ben a német rendszerben habilitált, illetve egyetemi oktató lett. Az esseni időszakot azért is tartja jelentősnek, mert 2009-10-ben a klinika lett a vezető intézmény a 23 nagy német transzplantációs központ között. Évente 120-150 májtranszplantációt végeztünk és 2010 óta a 15 kg alatti magyar gyerekek élődonoros májátültetését is az esseni klinikán végeztük – mondta.
Dr. Máthé Zoltán idén júliusban igazgatóként tért vissza a Semmelweis Egyetem Transzplantációs és Sebészeti Klinikára. Egyrészt a hazai szakemberekkel eddig is tartottam a kapcsolatot, tagja vagyok a Magyar Transzplantációs Társaság vezetőségének is, másrészt nagyon pozitívnak tartom az egyetemen bekövetkezett innovatív változásokat, az új irányt, amelyről azt gondoltam, lehetőséget ad majd arra, hogy a külföldön megtanult módszereket itthon is alkalmazhassam – indokolta, hogy miért döntött a magyarországi folytatás mellett. Az igazgató úgy látja, tevékenységével kapcsolatban a számok önmagukért beszélnek: az első nyolc hétben összesen 69 szervátültetést végeztek. Augusztusban volt három egymást követő nap, amikor 18 szervet ültettek át. A 15 beteg – közülük hárman kettős szervátültetésben részesültek – jól van, mindannyian elhagyhatták már a kórházat. Ez a mennyiség egyrészt annak köszönhető, hogy Eurotransplant csatlakozás miatt több szerv áll rendelkezésre, másrészt pedig annak, hogy átalakítottam szervátültetés rendszerét, szervezettebbé vált munka – sorolta dr. Máthé Zoltán.
Kiemelte: egész pályája során egyetemi klinikán dolgozott, és nagyon fontosnak tartja a gyógyítás, oktatás, kutatás hármas egységét. „A beteg ember a legfontosabb, ő van a központban, de a gyógyítás minden mozzanata lehetőséget ad az oktatásra, fel kell hívni a hallgatók figyelmét arra, hogy ezek hogyan állnak egységgé össze a gyógyuláshoz” – fogalmazott, hozzátéve: a gyakorlatias és alkalmazott oktatásban hisz. Az igazgató úgy fogalmazott: a mindig megújuló, tapasztalatokon alapuló orvoslás híve. A kezelési módok folyamatosan változnak, naprakésznek kell lenni, ezért fontos a folyamatos továbbképzés, a nemzetközi kapcsolattartás, a szakirodalom követése, az új információk kritikus elemzése, majd gyakorlati alkalmazása. Hozzátette: javítana a betegágy melletti oktatáson, még interaktívabbá tenné képzést, amelynek része kell, hogy legyen a folyamatos visszajelzés. Tervei szerint szorosabbá válik az alapkutatás és a klinikum együttműködése, úgy, hogy a PhD-hallgatókat a jelenleginél jobban bevonják a klinikai munkába. További terveiről szólva elmondta: külföldi tapasztalatai alapján a klinikán is szükség van a betegek még részletesebb és alaposabb tájékoztatására, beleértve a családtagokat, mert ezzel elkerülhető, hogy az interneten összeszedett fél információkra hagyatkozzanak. Véleménye szerint szükség van a betegek oktatására is annak érdekében, hogy felkészítsék őket a műtét utáni életre. Leszögezte: közös cél, hogy a szervek évtizedekig működjenek, de ehhez a betegek együttműködése is kell. „A transzplantáció egy olyan érdekes és komplex szakterület, amely alkalmat és módot teremt az általam megfogalmazott szempontok alkalmazására” – hangsúlyozta, megjegyezve: az első tapasztalatai alapján a klinikán nyitottak az újdonságokra és pozitívan fogadták a változásokat.
Tóth-Szabó Szilvia
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
