Eddig nem sejtett génjeinknek is szerepe van a stressz depressziót kiváltó hatásában – erre az eredményre jutott a közelmúltban elindult Nemzeti Agykutatási Programban dolgozó MTA-SE Neuropszichofarmakológiai és Neurokémiai kutatócsoport, melynek vezetője dr. Bagdy György, a Semmelweis Egyetem Gyógyszerhatástani Intézetének igazgatója.
Az új kulcsszó a galanin, ami egy kicsi, emberben 30 aminosavból álló neuropeptid. Az Amerikai Tudományos Akadémia (PNAS) folyóiratában most publikált cikkben a kutatók arról számolnak be, hogy igazolták a galanin nevű agyi neuropeptidet és receptorait kódoló gének szerepét a depresszió kialakulásában. Mindezt több ezer személy génállományának, hangulatának és az őket érő stressz mértékének analízise nyomán állapították meg. Mint arra dr. Bagdy György rámutatott: eredményeik megnyitják az utat a jelenleg használt antidepresszánsoknál hatékonyabb gyógyszerek kifejlesztése felé.
„Már az utóbbi években felmerült a gyanú a depresszió kiváltó okával kapcsolatban, hogy a korábban biztosnak ítélt tudásunk, ami alapján a gyógyszerek is kifejlesztésre kerültek, csak töredéke, esetleg mellékvágánya a valóságnak. A kutatók közül sokan elfogadták, hogy a háttérben álló eseményeket esetleg nem is ismerjük, de bizonyos, hogy nem úgy, nem ott, és nem akkor vannak jelen, mint gondoltuk. Nekünk most egy új módszerrel sikerült a nyulat kiugrasztani a bokorból. Tudjuk, hogy mostani eredményeink csak egy részét képezik a teljes egésznek, de egy új céltábla, benne négy új célfehérjével a célkeresztben már megvan” – fogalmazott dr. Bagdy György.
A most megjelent közleményben a „from bedside to bench to bedside” stratégiát alkalmazták, melynek során humán, klinikai eredményekből indultak ki. Kétezerötszáz hazai és manchesteri személy génmintáját, élet-stressz előzményeit, depresszióval és szorongással kapcsolatos tüneteit és háttéradatait vették fel és elemezték az EU által támogatott NewMood konzorcium keretében megkezdett munkában. Jelenleg hat munkatárs foglalkozik a populációgenetikai minták további analízisével és statisztikai elemzésével, kiemelten dr. Juhász Gabriella docens, valamint az elemzések továbbfejlesztése terén a BME Méréstechnika és Információs Rendszerek Tanszékének Számítógépes Orvosbiológiai Munkacsoportjának bioinformatikusa, dr. Antal Péter.
A módszer különlegessége, hogy minden személyről részletes környezeti adatok is rendelkezésre állnak, ellentétben a genomikai vizsgálat ma divatos módja, a genome-wide association study (GWAS) módszertanával, ahol – mivel polimorfizmusok százezreit és betegek tízezreit vizsgálják egyszerre – a megbízható környezeti hatások általában hiányoznak.
„Eredményeink közül a legizgalmasabb, hogy a galanin és három receptorának génvariációi – amelyek egyébként a genomban egymástól távol, eltérő kromoszómákon találhatóak – egyaránt asszociációt mutatnak a depresszióval, de csak azokban a személyekben, akik korábban súlyos stresszt éltek át. Külön vizsgáltuk a gyerekkori és az elmúlt év súlyos negatív életeseményeinek hatását. Az előbbivel a galanin-1-es receptor, az utóbbival a galanin-2es és 3-as receptor génvariációi (SNP és haplotípus) mutatnak szorosabb asszociációt. A galanin-rendszer négy tagjának génje együtt, és az 1-es és 2-es receptorának génje külön-külön is relevánsabb a depresszió kialakulása szempontjából, mint a szerotonin transzporter gén közismert funkcionális polimorfizmusa. Ez azért is nagy jelentőséggel bír, mert jelenleg a depresszió és szorongásos zavarok kezelésére alkalmazott gyógyszerek többsége éppen a szerotonin transzporter gátlásán keresztül fejti ki terápiás hatását. A galanin receptorai tehát ígéretes új gyógyszercélpontok” – fejtette ki dr. Bagdy György.
A kutatás jelentőségét aláhúzza, hogy az Európai Unió felmérése szerint a központi idegrendszer betegségei jelentik a legnagyobb terhet a társadalomnak. Ezen belül a hangulatzavaroké, elsősorban az unipoláris depresszióé a vezető szerep, amely a WHO előrejelzése szerint 2030-ra a lista élére kerül, megelőzve többek között a szívinfarktust és a közlekedési baleseteket is. Előfordulása a lakosság körében kb. 15%, ami azt jelenti, hogy átlag minden ötödik-hatodik ember hangulata élete során legalább egy perióduson át olyan mértékben romlik, hogy a klinikai depresszió súlyosságát is eléri.
Annak ellenére, hogy viszonylag hatékony gyógyszerek állnak rendelkezésre, a betegek csupán 50 százaléka mutat javulást az első antidepresszáns kezelés után, ez is csak hetekkel később jelentkezik. Ennek tükrében meglepő, mutat rá dr. Bagdy György, hogy az antidepresszív gyógyszerek közül az újak is zömében ugyanazt a neurokémiai útvonalat megcélozva, vagyis az évtizedek óta használatban lévőkhöz hasonló mechanizmussal fejtik ki a hatásukat; a monoaminok (szerotonin, noradrenalin, dopamin) neuronokba történő visszavételét, vagy egyes receptorait gátolják.
Éppen ezért tűzte ki célul az új hatásmechanizmusú, a jelenlegitől eltérő támadáspontú antidepresszív gyógyszerek felfedezését dr. Bagdy György Semmelweis Egyetem Gyógyszerhatástani Intézetében működő munkacsoportja.
A mostani felismerést követően elágazik a kutatás iránya. Mint azt dr. Bagdy György elmondta: egyfelől folytatják az új célfehérjék keresését, másrészt minél hamarabb meg szeretnének győződni arról, hogy a jelenlegi antidepresszánsok biztos nem hatnak a galanin rendszer egyes elemeire. Ha ez utóbbi bebizonyosodik, esetleg partnereket keresünk a galanin rendszerre ható potenciális gyógyszermolekulák fejlesztésére, bár tudomásul kell vennünk, hogy ebben mindig az iparé a kezdőlépés – mondta dr. Bagdy György.
Dobozi Pálma
Fotó: Kovács Attila, Semmelweis Egyetem
Ábrák forrása: dr. Bagdy György
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
