A szegényebb országokban nem fordítanak elég figyelmet a traumás stressz pszichológiai következményeinek kutatására – derül ki Fodor Kinga pszichológus tudományos cikkéből. A Semmelweis Egyetem Klinikai Pszichológia Tanszékének PhD-hallgatója a European Journal of Psychotraumatology című folyóiratban közölt tíz szerzőtársával publikációt ezer nemzetközi kutatás irodalmi elemzése alapján.
Fodor Kinga elmondta: az Európai Trauma Társaság felhívására végeztek széleskörű felmérést a nemzetközi traumakutatásokról. A vizsgálatok eredményeiről összeállított cikk rávilágít: a traumatikus életesemények pszichológiai következményeivel foglakozó kutatásokat jellemzően az Egyesült Államokban végzik, pedig a kisebb GDP-vel rendelkező országok társadalmaiban jóval gyakoribb a háborúk, egyéni tragédiák megélése – számolt be a szerző, aki szerint a globális traumakutatás reálisabb nemzetközi eredményeket, jobb egészségügyi ellátást biztosítana.
Annak, hogy a fejlődő országokban végzik a legkevesebb kutatást, egyértelműen finanszírozási okai vannak, Afrika azon részein, ahol az éhezés okozza a legnagyobb gondot, saját erőből ez nem is elvárható. Nagy előrelépést jelentene azonban, ha a gazdagabb államok az ott lakókkal együttműködésben készítenének felméréseket – emelte ki Fodor Kinga.
Dr. Perczel Forintos Dóra, a Klinikai Pszichológia Tanszék vezetője, Fodor Kinga témavezetője példaként hozta fel, hogy a délszláv háborút követően magyar és angol kutatók vizsgálták: a gyerekek hány százalékánál alakult ki súlyos szorongásos, poszttraumás állapot vagy pánikbetegség, az eredmények pedig később az ottani egészségügyi ellátásban is megjelentek és segítettek a megfelelő terápia kialakításában.
A traumás stresszt általában olyan esemény váltja ki, mely során életünket veszélyben érezzük, a poszttraumás stressz betegség (PTSD) pedig ezt követően alakulhat ki. Ez az egyetlen pszichológiai betegség tehát, aminek pontosan ismerjük a kiváltó okát, hiszen egy konkrét életesemény idézi elő. Magyarországon a vörösiszap katasztrófát átélteknél kérdőíves módszerrel, illetve interjús formában is vizsgálták a kialakult szorongásos zavar súlyosságát, de sokakban a tavaly márciusi váratlan hóesés is előidézett hasonló pszichés állapotot.
Dr. Perczel Forintos Dóra szerint ilyenkor fontos, hogy beszéljünk az átéltekről, ez ugyanis segít az elfogadásban és az ezt követő feldolgozásban. Magyarországon a múltbéli társadalmi traumák feldolgozatlanok, sokan érzik azt, hogy igazságérzetük nem áll helyre, amíg nem beszélik ki veszteségüket, ezzel pedig nem fejtik fel a pszichés zavar okát. Ha valaki elakad a tagadás fázisában és arra koncentrál, hogy ami vele történt, mennyire igazságtalan, kialakulhat a poszttraumás megkeseredés, aminek jele, hogy akár élete végéig ugyanazon őrlődik, és nem kér segítséget – hívta fel a figyelmet a tanszékvezető. Hozzátette: a feldolgozás azért is fontos, mert ha ez nem történik meg, annak transzgenerációs hatása lehet, vagyis az érintett gyermeke, unokája is szoronghat, de akár éveken át rémálmok is gyötörhetik. Aki viszont szakemberhez fordul, ma már hatékony kognitív viselkedésterápiás módszerekkel kezelik, amiknek lényege, hogy segítenek elfogadni a történteket, majd a továbblépéshez is támpontot adnak.
Bár az Egyesült Államokban reflektorfénybe került a poszttraumás stressz-kutatás, Magyarországon ezzel egyelőre kevesen foglalkoznak, így a PTSD előfordulási arányát sem ismerjük. A Klinikai Pszichológia Tanszéken traumakutatás jelenleg két témában folyik: az egyik a skizofrénia és a trauma összefüggéseit vizsgálja, egy friss elmélet szerint ugyanis a korai traumák, főként a fizikai és szexuális bántalmazás hozzájárul a skizofrén tünetek kialakulásához. Amikor nem reagál a gyógyszeres terápiára a skizofrén beteg, gyakran feltárható a háttérben a poszttraumás állapot, 
az érzelmi elhanyagolás vagy a bántalmazás elősegíti ugyanis a hallucinációk, téveszmék fennmaradását. Az intézmény másik PTSD kutatási területe a meddőség és a poszt-abortusz szindróma közötti összefüggés – számolt be dr. Perczel Forintos Dóra.
Pozitív hatása is lehet a poszttraumás stressz állapotnak: a poszttraumás növekedés során az átélt katasztrófa hatására valaki átértékeli az életét, kapcsolatait és megváltoztathatja a prioritásokat, ráébred az élet valódi értékeire. Daganatos betegségek túlélői között például egyre gyakrabban előfordul, hogy sokkal jobban értékelik az élet apró örömeit, kisebb jelentőséget tulajdonítanak a mindennapi konfliktusoknak, mint a betegségüket megelőző időszakban – fejtette ki a tanszékvezető.
Mozer Mária
Fotók: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
Kiemelt kép: Bhernandez
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
