Ünnepélyes keretek közt avatták fel a dr. Regöly-Mérei Gyulát és fiát, a dr. Regöly-Mérei Jánost ábrázoló domborművet a Semmelweis Egyetem Központi Épületében. Az alkotást dr. Regöly-Mérei Andrea biológus, dr. Regöly-Mérei János testvére és dr. Szél Ágoston, a Semmelweis Egyetem rektora leplezte le. Az ünnepségen részt vett a család számos tagja, volt kollégák, és több egyetemi vezető is.
Dr. Szél Ágoston kiemelte: a domborművel dr. Regöly-Mérei Gyula orvosra, ismert orvos-történészre és paleopatológus professzorra, valamint fiára dr. Regöly-Mérei János sebészprofesszorra, a Semmelweis Egyetem III. Sz. Sebészeti Klinika egykori vezetőjére emlékezik az egyetem.
A rektor beszélt arról, hogy dr. Regöly-Mérei János neki, míg dr. Regöly-Mérei Gyula édesapjának volt kortársa. Két rendkívüli egyéniség, örökségük mindannyiunk szívében él. Nemcsak megható emléküket, hanem oktatóként, kutatóként itt hagyott örökségüket is visszük tovább – fogalmazott.
Felidézte dr. Regöly-Mérei János azon gondolatait, melyeket egyetemi tanári kinevezése kapcsán nyilatkozott. „Az egyetemi tanári kinevezést olyan kötelezettségnek tartom, amelyet nagyon komolyan kell venni, hiszen elismerése az eddig végzett munkámnak. Egy jó tanító nem maga akar mindent tudni és megcsinálni, hanem elülteti a magot. Az egyetemi tanárnak az a feladata, hogy összefogja és irányítsa a hallgatókat, hiszen így tanulják meg a mesterséget” – zárult az idézet.
Felolvasott egy másik idézetet is: dr. Sándor József dr. Regöly-Mérei Jánosról írt nekrológjából. „Kiváló, az újdonságokat kellően értékelő előadásai lebilincselték hallgatóságát. Mindenekelőtt azonban betegeit szolgálta, a minisztert és a féllábú hajléktalant egyaránt az emberi méltóságot megillető tisztelettel kezelte. Hajnaltájt elsőnek érkezett a klinikára, és rendszerint már besötétedett, amikor hazaindult. Természetesen ott találtuk a klinikán a súlyos beteg ágyánál szombaton és vasárnap is. Munkatársai, az orvosok, nővérek, bárki odamehetett hozzá: igyekezett mindenkinek mindenben segíteni.” dr. Szél Ágoston az idézet után azt mondta, akik őt szerették, büszkék lehetnek az örökségére.
Kitért arra, hogy dr. Regöly-Mérei Gyula számos olyan területnek volt tudója, amelyekkel a Semmelweis Egyetem hírnevét öregbítette. Emlékeztetett arra, hogy paleopatológusként az egyetem névadójának, Semmelweis Ignácnak a betegségével is foglalkozott és alapvető megállapításokat tett ez ügyben.
A család nevében dr. Regöly-Mérei Andrea biológus beszélt az ünnepségen. Felidézte: alig öt éve annak, hogy édesapja születésének a centenáriumát ünnepelték, amelyen még testvére, János mondott beszédet. A legrosszabb álmainkban sem gondoltuk, hogy néhány hónap múlva, alig hatvan évesen ő is meghal. Most lett volna 65 éves – közölte.
Felhívta a figyelmet arra, hogy mindketten ennek az egyetemnek voltak a hallgatói, demonstrátorai, itt tanítottak és itt lettek professzorok. Szavai szerint a megemlékezésen nem a szakmai munkásságukról szeretett volna szólni, hanem az apáról és a fiúról, illetve kettejük kapcsolatáról. Visszaemlékezett arra, hogy bár az édesapja nagyon sokat dolgozott, de mindig volt ideje arra, hogy gyerekeivel beszélgessen: derű, szeretet és humor vette körül, és ez később János saját családjában is így volt.
Hozzátette: kettejük kapcsolata szoros volt és különleges. Az apa rajongásig szerette mind a két gyermekét, de rendkívül büszke volt a fiára, úgy tekintett rá mint követőjére. A fiú is csodálattal tekintett az apjára, kis korától követni akarta a pályán. Felnőttként a súlyos beteg édesapja legfőbb segítője volt.
Mint mondta, édesapja útvalóval engedte el őket: neki a tudomány szeretetét, Jánosnak és felségének orvosi hitvallását adta át. „Nem a betegséget kell kezelni, hanem a beteget. A beteg utolsó reménye az orvos, a betegben szeretni és tisztelni kell a szenvedőt. Ez a mag jó talajra hullott” – fogalmazott.
Dr. Regöly-Mérei Andrea szavai szerint apa és fiú már együtt vannak a hitük szerinti másik világban, ahonnan nagyon boldogan és büszkén néznek le az egybegyűltekre. „Sok értéket hagytak ránk: tudományosat, sok boldog, gyógyult beteget, de a legfontosabb ami ránk maradt, a forró, sugárzó szeretet, ami a lényükből áradt” – zárta beszédét, majd köszönetet mondott a részt vevőknek, az egyetemnek és a dombormű alkotójának.
A család nevében dr. Regöly-Mérei Andrea kereste meg a Semmelweis Egyetemet, kezdeményezésükre született az alkotás, mely kivitelezésének minden költségét a család viselte. A kivitelező művész kiválasztása céljából ugyanakkor a az egyetem és dr.Regöly-Mérei Andrea pályázatot írt ki a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. – Képző és Iparművészeti Lektorátus bevonásával. A zsűri döntése alapján a nyertes Pelcz Balázs, fiatal szobrász alkotása lett.
Tóth-Szabó Szilvia
Fotó: Kovács Attila, Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
