Ásztai Csaba festőművész képeiből nyílt kiállítás a Semmelweis Szalonban. A megnyitón dr. Tímár József oktatási rektorhelyettes arról beszélt, hogy advent időszakában vagyunk, ami a sejtések és sejtetések hónapja. Ezek a most kiállított képek is a sejtések és sejtetések képei.
A festőművész beszélgetőtársa Feledy Balázs művészeti író volt, aki felidézte, hogy az európai festészet nagy forradalma, az absztrakció majdnem pontosan 100 éve jelent meg. Azért érdekes ez, mert bár Ásztai Csaba nem absztrakt, hanem sokkal inkább természetelvű, figurális festő, az az út, amit ma bejár, valamilyen módon ezekhez a nagy európai folyamatokhoz illik – mondta a megnyitón Feledy Balázs.
Az alkotó szerint maga a képzőművészet, a festés már tulajdonképpen egy absztrakció. Amikor egy 3 dimenziós dolog átkerül 2 dimenzióba, az egy olyan illúzió, csalás, amit már nevezhetünk absztrakciónak. A festőművész munkái során mindig arra törekszik, hogy minél jobb minőségben, minél jobb színvonalon tudja megjeleníteni a számára fontos dolgokat – derült ki a megnyitóhoz kapcsolódó beszélgetésből.
„A sejtetés művészi eszköztára a 19. század szimbolistáinál jelenik meg mint egy esztétikai tény, és ez Ásztai Csaba festészetében is határozottan jelen van, de ő egy nagyon sajátos, különös lebegő világot alakított ki”– mondta a festőművész képeiről Feledy Balázs.
Egészen sajátos megközelítésű Ásztai Csaba Utolsó vacsora és az Úrvacsora című képe. Kevés konkrétum, annál több sejtetés látható ezeken a képeken. A festőművész ezt azzal magyarázza, hogy Az utolsó vacsora végül is egy tragikus esemény, ennek ellenére a legtöbb úrvacsora ábrázolás nagyon vidám és színes. Hiányzik belőlük a drámaiság. Ásztai Csaba ezt a drámaiságot szerette volna kifejezni.
A rátekintés különböző helyszínekre egy egészen különös tájfelfogást, tájértelmezést jelent Ásztai Csaba festészetében – mondta Feledy Balázs. A tájnak, az egész tájélménynek valami egészen újszerű, különleges értelmezéséről és festői felfogásáról van szó. Ásztai Csaba azok közé a művészek közé tartozik, akik gyakori látogatói a művésztelepeknek.
Feledy Balázs a festőművész képeivel kapcsolatban kiemelte: képei a csendről szólnak, ebben a különösen zajos, hangos világban. Ezek a csendes képek mindannyiunkat valamiféle töprengésre indítanak.
Gyakori jelenség, ami visszaköszön a festőművész több alkotásán is, hogy a képek széle a nyers vászon, mint egyfajta keret. Az alkotó ezzel azt szeretné kifejezni, hogy ott kívül a semmi van, ahogy megyünk befelé, ott történik valami.
A rendezvényen Borbély Mihály, a festőművész régi barátja játszott szaxofonon, aki a megnyitón hangsúlyozta: Csaba egy nagyon gazdag személyiség, képei egy olyan gazdag világnak a kivetülései, amiről nehéz beszélni. Ezek a képek élnek és összeállnak egy olyan képpé, ami Ásztai Csaba. A szaxofonművészt Tálas Áron, nemrég Junior Príma díjat kapott zongoraművész kísérte.
Kiss-Bódi Bernadett
Fotó: Kovács Attila- Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
